TROLL 1. (Ehhez a poszthoz: )

"Tele van a posztod tévedésekkel...Ezt gondoltam amúgy én is, csak aztán kiderült, hogy nem igaz ezekből szinte semmi...Nekem a szoptatás egyértelműen akadályozta a fogyást. Egy ideig próbálkoztam, majd hagytam a fenébe - ha sovány voltam, ocsmány volt a hasam.
Mióta abbahagytam, kb egy év után kezdett rendeződni a hasam maga (amiről már lemondtam korábban), a súlyom nem, de hiánybetegségem van, inkább azzal foglalkozom.
A terhességem alatt nem tudtam enni. Egyrészt egy tányérnyi kaja után jött vissza az egész, így kb feleannyit ettem eleve. Másrészt az édességek közül a citromfagyit kívántam egyedül, töredéke a nagyon édes csokitortáknak, amit korábban. Így jött fel majdnem 20 kiló. Addig, míg tudtam mászkálni, utána 3-4. De ne tudd meg, hogy az ilyen cikkek mennyit rontottak a hangulatomon!"

Aldric: Mindig meghat, hogy az emberek mit gondolnak az olyan szavak jelentéséről, mint a "tévedés". Ez a troll például azt gondolta, hogy tévedés az, ha valaki a saját élettapasztalatai alapján ad tanácsokat másoknak, mert az ő életében azok a tanácsok nem működtek volna. Nem is értem, honnan veszi ezt. Miért gondolja, hogy valami vagy minden egyes esetben igaz vagy tévedés? Ha én azt mondanám, hogy "ne higgyétek el, hogy a csoki rossz ízű! én ettem és nekem ízlett", akkor tévednék, csak mert az illetőnek nem jön be a csoki íze?

Clamesa: Plusz az utolsó mondata nagyot ütött. Az olyan cikkek, amik SEGÍTENI akartak, rontottak a hangulatán? Ez kemény.

TROLL 2. (ehhez a poszthoz:)

"Értem én, hogy te most vagy babakocsis szülő, de ezek azok az építkezések, amelyek után az utánad következő "kollégáidnak" lesz jobb. Hidd el, előtte még xarabb volt babakocsival közlekedni a városban, de túléltük."

Aldric:  Egyrészt nem igaz, hogy minden példa építkezést mutatna. Sőt. Másrészt a másik iránti odafigyelést azt építkezés sem zárja ki. Harmadrészt mire érv az, hogy régen még rosszabb volt valami? A 18. század végén még 50% -a a gyerekeknek nem érte meg a felnőttkort. Na és?

Clamesa: Csak néhány egyértelműen építkezéses fotó volt. De azokat is hetekig húzták, az sem normális. És szerintem ő nem élte túl a babakocsizást lelki sérülések nélkül...

TROLL 3. (ugyanahhoz a poszthoz)

"Kimentel a lakásodbol menetel ket háztömböt Újlipótvárosban es imhol a cikk.
Nekem azert egesz jol összejött a babakocsizas. Nem ertem miert."

Aldric: Ezt a trollt két okból is imádom. Egyrészt nem hagyta magát zavartatni a tényektől (a posztban szerepel rögtön az elején két nem újlipótvárosi példa is - btw. az Akadálymentes Budapest nevű Facebook-oldalon pedig a város minden részéből hozunk példákat), másrészt szerinte, ha neki valami nem probléma, akkor az másnak se lehet. Nagyon cuki!

Clamesa: Azt úgy érti, hogy neki összejött, vagyis mindenki más szar, aki ki meri mondani, hogy a helyzet szar.

TROLL 4. (ehhez a poszthoz: )

"Ha ennyire rossz itt, miért nem mentek vissza Romániába? Mint sokan, akik "hazaszeretetből" jöttek át, de amióta Romániában is jó (jobb) gazdasági helyzet, azóta persze visszamentek. Idejöttök, elvárjátok, hogy befogadjanak titeket, kapjatok segítséget, állampolgárságot - majd fanyalogtok?! "

Aldric:  Imádnivaló, hogy egy posztban, ahol Clamesa azon kesereg, hogy miként magyarázza el a fiunknak, hogy a nagyapját nem tartják migránsnak, bár Erdélyből jött, ez a mestertroll azért mégis olyan cifrát erdélyiz, hogy az ember majdnem felröhög, hogy miként lehet valaki ennyire szemét és funkcionális analfabéta egyszerre.

Clamesa: Én akkoriban meg voltam rendülve a politikai helyzeten, tényleg keseregtem az egészen. Láttam, apámat mennyire bántja az összes kék plakát, amit csak látott. Amúgy nem én jöttem át, hanem ő, ne nekem mondja.:D

Aldric: Jajmár. Egy trolltól igazán nem várhatod el, hogy empátiája legyen, hiszen csak rombolni akar. Ugyanez vonatkozik az olvasási készségekre is. :) 

TROLL 5. (ehhez a poszthoz:)

"A BMW-sek és Audisok szidása nagy divat it M.o.on.... vanak kötük bunkók meg nem is mközben pl a suzukis is lehet tahó.
Mindig az az érzésem, hogy simán irigykedtek arra, akinek jó kocsija (és a hozzáképzelt jó életszívonala) van"

Aldric: Az a legkevesebb, hogy nem a poszthoz szólt hozzá, de miután kioktatott, hogy nem szabad általánosítani, mond egy olyan kicsinyes és sértő általánosítást, hogy az ember csak csettint, hogy ez igen. Az külön pontot érdemel, hogy mindkét állításában a szegény embereket fikázza.

Clamesa: Nem tudom az autók értékét. A szüleimnek mindig volt, nekem sosem. Az iróniát se értette a mondandómban...:(

Aldric: Oké, valljuk csak be, hogy irigyek vagyunk ezekre a nálunk jobb emberekre, mert megengedhetik maguknak, hogy aránytalanul nagy helyet foglalva nehezítsék mások közlekedését a városban, hogy a parkolási igényeik miatt mindenki mástól még több helyet vegyenek el, továbbá szmogot csinálhassanak, elvegyék az unokáinktól a jövőt a jelenbeli kényelmük kedvéért és még le is nézzenek közben. Ugye, baby? :)

TROLL 6. (ehhez a poszthoz:)

"otthon kell maradni es akkor majd nem romanoz le senki.
es akkor a munkankat sem veszed el!"

Aldric: Egyrészt ugyebár megvédi a románozáshoz való jogot, másrészt mond egy durva bevándorlóellenes dolgot és ráadásul olvasni sem tud, hiszen Clamesa magyarországi magyar, csak a feleségemnek ezzel a trollal ellentétben van szíve, gerince és büszke a történelmi gyökereire.

Clamesa: Mondjuk nem is vettem el a munkáját! Még! De ha megtudom, mi az...:D

Aldric: LOL

TROLL 7. (ehhez a poszthoz):

"Én szuksegesnek tartanám itt az aktuális who és magyar egészségügyi allasfoglalasokat beagyazni, mert így ez a cikk abszolút nem hiteles és félrevezető. Sok leendő anyát felrevezethet, és arra sarkallhat, hogy ne szoptasson, ami komoly egészségügyi kockazattal bír."

Clamesa: Az, hogy valaki szerint nem hiteles a saját élményeimet leírni, mert a who állásfoglalása nincs benne, az enyhén szólva is megdöbbentő. Az utolsó mondatrész meg ostoba hazugság. Azért írtam a cikket, hogy segítsek azoknak, akik nem nagy magyar anyák, hogy ne legyen bűntudatuk, ha nem szoptatnak, mert feleslegesen éreznének azt. Nem a szoptatás-nem szoptatás előnyeit-hátrányait taglaltam.

Aldric: Abszolút hiteles és nem félrevezető komment. Köszönjük.

TROLL 8. (ehhez a poszthoz):

"Az a probléma ezzel az egész posttal, meg bloggal hogy egy ordas kamu, amit olyan ír, akinek nyilván nincs gyereke. Nézzük már sorba, csak minimálisan gondolkodva:=Aldric 50%-os szerepvállalása a gyerek ellátásában.= Ez az 50% kb úgy néz ki a valóságban hogy keres pénzt, és hétvégén tehermentesíti az anyát, amennyire lehet. Mást nehéz elképzelni, miért is? Mert egy csecsemő az első időkben 3 óránként eszik. Igen, éjszaka is. Ha napközben dolgozok ez a szépnevű gyerek, akkor nyilván az éjszakai etetéseket csinálta ő. Ez esetben el kell keserítselek: egy robottól van gyereked jányom. Nézd meg hol van a zsírzógombja. Meg lehetne még folytatni, de az egész rohadtul el van rugaszkodva az élettől. Szóval kamupost, kamublog - ennyi."

Clamesa: 0. Volt egy teljes terhességet és előtte való kivizsgálást felölelő blogunk már, ez. 1. Az ismerőseink gyakorlatilag 100%-a vagy rugalmas munkaidőben vagy otthonról dolgozik. A legtöbben közülük heti pár napon otthonról végzik a munkájukat. De mivel vele ez nem történik, ezért nincs is ilyen. 2. A gyerekünk 2 hetes kora óta nem ébred éjjel. Vagyis nem eszik 3-szor sem éjjel. 3. Kár, hogy nem folytatta, megérte volna a pötyögést.:D

Aldric: Hát, ilyen érzés megtudni, hogy az egész életünk egy ordas kamu. Most már jobban át tudom érezni Neo helyzetét. (Illene ide egy "what if I told you" mém, csak lusta vagyok.)

TROLL 9. (ehhez a poszthoz):

"Az apa is táplálhassa? Szerintem ez sem elsődleges"

Clamesa: Ez kit érdekel? Szerintünk meg az!

Aldric: Az a szép benne, hogy nem csak, hogy az nem érdekes, hogy szerinte mi elsődleges, de az sem, hogy szerinte nekünk úgy kellene csinálni a dolgokat, ahogy szerinte elsődleges.

"Mehet az anyuka világgá amikor csak akar? Könyörgöm, nem lehet ezt a pár hónapot kibírni? Lehet ősanya vagyok, de szerintem nincs jobb dolog, mint vele lenni, szeretem kiélvezni minden pillanatát az anyaságnak"

Clamesa: Először is, nem írtam, hogy világgá. Ok, a kommentelő mindig a gyerekkel van, én meg őszülök és ezért havonta hajat kell festetnem. Szoktam konferenciára is járni, és nem minden barátnőmmel tudok napközben összefutni egy kávéra (néha ők is dolgoznak). Sőt, moziba is járunk a férjemmel.

Aldric: Könyörgöm, miért kellene "ezt a pár hónapot kibírni" mindenféle önmegtartóztatással, ha nem muszáj? Micsoda hülyeség, hogy csak az élvezheti ki a szülőség minden pillanatát, aki közben lemond dolgokról, amikről nem muszáj? Honnan van ez a tévképzet az emberekben, hogy a boldogságot lemondással kell kiérdemelni? Nincs olyan sok hónap az ember életében, hogy ne próbálja meg értelmesen eltölteni minden percét. Nem mondom, hogy mindenkinek pont ugyanazt kell csinálnia, mint nekünk, de hogy a mi életmódunk azért legyen elfogadhatatlan, mert nem vagyunk aszkéták, az szerintem egyszerűen nevetséges.

"A tápszer tökéletes? Más faj teje?"

Clamesa: Ez elég hard, ezek szerint a komment írója emberhúst fogyaszt, hiszen csak az emberi eredetű dolgok a fogyaszthatók. Azt hiszem, ez törvénytelen...:D

Aldric: Ott a pont. Amúgy a tápszer tényleg nem "tökéletes", ahogy semmi a világon nem az. Vannak előnyei és hátrányai. A más faj teje annyira kínos, hogy inkább nem is szólnék hozzá.

"Vajon ha a babátokat megkérdezitek nem mondta volna azt, hogy: "Igen anya én szopizni akarok!" Amikor éppenhogy csak kibújik már cicit keres? "

Clamesa: A gyerekem sosem használna olyan szót, hogy szopizni, mert nem 0 az IQ-ja. Egyébként, a gyerek a szülés után aludt, nem keresett semmit. Ez azért is lehet, mert 1. én nem hallgatom a szoptatási tanácsadók hazugságait a tereh szóról meg erről, mint a kommentelő, ezért nem hiszem el a baromságokat, 2. Meg azért is lehet, mert a mi gyerekünk ember és nem kenguru. + Vajon, ha a gyerekét megkérdeztük volna, nem akart volna inkább az USA-ba születni egy többgenerációs értelmiségi gazdag családba? De.

Aldric: Nem és nem.

TROLL 10. (ehhez a poszthoz):

"Senkinek a stílusát vagy személyét nem kívánom kommentálni, de aki a gyerekétől megvonja az anyatejet, az súlyosan és tudatosan (vagy tudattalanul) veszélyezteti a gyermeke egészségét."

Clamesa: Az egy dolog, hogy az utolsó mondatrész egy ordas hazugság. Az meg egy másik dolog, hogy aki nem TUD szoptatni, arról is ezt gondolja-e a kedves kommentelőnk, vagy azt álszent módon sajnálja és a szemébe mosolyog?

Aldric: "...nothing someone says before the word "but" really counts "

TROLL 11. (ehhez a poszthoz):

"Ha valaki elore bekalkulaja azt hogy 1 vagy tobb evig tapszert vesz a gyerekenek akkor nem lehet megterhelo neki anyagilag egy mellmutet se."

Clamesa: Aldric anekdotája egy ingatlanosról jut eszembe erről. Ahol van 14 millió, ott akad plusz 1 is. Vagyis aki havonta pár ezret ki tud adni tápszerre, az ki tud adni több milliót is mellműtétre. Hát nem értitek?:D

Aldric: Imádom, hogy a zsebünkben turkál, amellett, hogy Clamesa mellét operáltatná. Mit is lehetne erre mondani? Talán azt, hogy "Közöd?!" 

Már terhességem előtt jóval elhatároztam, hogy nem fogok szoptatni soha. 12 évesen is már nekem volt a legnagyobb mellem az osztályban, ami miatt a fiúk és az építőmunkások olyan figyelemben részesítettek, amit sosem akartam. Az a kismellű nőknek is egyértelmű, hogy nem mennek el építkezés előtt, vagy ha igen, rendkívül gyorsan. De az már meglepő volt, hogy a babakocsit tolva is beszóltak nekem néhányszor. Konkrét példa:

• Építőmunkások: De szeretnék abból inni, amiből a gyerek!

• Én: A MAM cumisüveg tényleg jó minőségű! :)

Szóval, a melleim miatti frusztrációm volt az egyik oka a nem szoptatásnak. Ám volt még több is!

1. Aldric 50%-os szerepvállalása a gyerek ellátásában. Aldric is támogatta a nem szoptatási terveimet, mert így ő is ugyanolyan kompetens szülő lehet, mint én vagyok. A gyereket 50-50%-ban tudjuk ellátni minden területen kezdettől: etetés, itatás, pelenkázás, foglalkozás. Természetesen, ha akartam volna, szoptattam volna, ő csupán annyit gondol erről, hogy az én testem az én döntésem minden (szülés módja, szoptatás).
2. Az orvosok véleménye. Beszéltünk terhesség alatt a védőnővel, a nőgyógyásszal és a gyermekorvossal is a tápszerről. Az akkori védőnő nagyon szoptatáspárti volt, így ő komolyan mondom, hogy haragudott, amikor a tápszer mellett döntöttünk.:) Furcsa, milyen erős érzelmet váltott ki belőle más emberek élete. Egyébként, a későbbi védőnőnk azt mondta, Magyarországon nagyon túl van lihegve a szoptatás téma a nyugati országokhoz képest (ahol az emberek egészségesebbek és sikeresebbek és nálunk úgyis mindenki szoptatni akar). A gyerekorvosunk azt mondta, a tápszer csodaszer, lebontott molekulájú tehéntej, tökéletes a babának. A nőgyógyászom azt mondta, náluk bevett gyakorlat, hogy valaki nem szoptat, a neonatológus és a csecsemősnővérek is teljesen tisztában vannak mindkét etetési móddal, el tudnak mindent magyarázni.
3. Egészségügyi dolgok. Az, hogy a szülés után a fogamat gyökérkezelni kellett, az aranyeremet kiműteni, és a méhem is be volt kicsit gyulladva (ez összesen 4 antibiotikum és fájdalomcsillapító kúrát jelent), nagyon jó döntéssé tette a tápszerezést. Így simán tudtak felírni nekem mindent, hogy túléljek. És a nagyon bevált Nuvaring fogamzásgátlóra is az első vérzéstől visszatérhettünk. Pluszban persze van egy csomó más negatív élettani hatása a szoptatásnak, amikről csak olvastam (fájó mellbimbók, nem kívánják a szexet, mellgyulladás).
4. A melleim épsége. Mindkét nőgyógyászom megnyugtatott, hogy - bár a terhesség alatt is nőhet a mell - nem lesznek a nagy mellek olyan állapotban szülés utánra, mintha az ember szoptatna. A szoptatás ugyanis nemcsak a mellek folytonos megtelésével és kiürülésével jár együtt, de a gyerek lefelé húzza a mellbimbót a szoptatások alkalmával. Egyébként nőtt a mellem a terhesség alatt egy kicsit, de előtejem nem volt, és a szülés után vissza is ment. (A napi két szem tejapasztó nem is engedte megindulni.)
5. Evési dolgok. Az evés nálam központi kérdés volt mindig is, itt is írtam róla. A terhesség alatt a magzat Bertie mindig reagált valamit arra, amit ettem. Nagyon zavart, mert tudtam, ha pl. szőlőt eszem, utána éles késszúrásokat kapok jutalmul a hólyagom környékén a magzattól. Nem akartam évekig tartani magam egy diétához és azt figyelni, mitől fájdul meg a gyerek hasa. 
6. A kényelem. Persze, nem szabad hagyni, hogy a nőket érdekelje önmaguk és a párjuk, de most tekintsünk el a nagy magyar anyaságtól.:) Nagyon jó, hogy bárhol tudunk vizet tenni a gyerek cumisüvegébe, összekeverjük a tápszerrel és már ihat is. Bárhol, padon, játszóházban, vonaton (utóbbinál nem a csapból). Nem kell hozzá elvonulni, és Aldric is mehet a gyerekkel bárhová kezdettől kettecskén.:)
7. A szoptatáspárti retorika ostoba és kirekesztő. A szoptatási tanácsadók honlapjai elképesztő vallási fanatizmusról tanúskodnak, különböző téveszmék és összeesküvés-elméletek hadával (pl. tápszerlobbi, a tereh szó meg gyönyörűséget jelent szerintük, a nyelvészek szerint mondjuk nem), csak a nők számítanak szülőnek, csak a természetes szülés a szülés, az emberi tej szerintük nem állati eredetű (szemben a tápszerrel) és a képzésük egy bérelt képzés a SOTE-n. Aldric annak idején írt itt róluk. És mindezt egy olyan országban akarják, ahol 1. szégyen nem szoptatni, 2. szinte nincs olyan, aki nem akar.

Na, de amiről igazán írni akartam, az az, hogy mennyire fontos misszióként kezelem azt, hogy NE HAZUDJAK arról, hogy nem miért nem szoptatok. Elég volt a hallgatási spirálból, amibe a magyar társadalom kényszeríti azt a kevés embert, aki NEM AKAR szoptatni, nem pedig nem tud!

Az elmúlt egy évben a következő helyeken kérdezték meg, mennyi ideig szoptattam: a szülés után a vizitelő doktornő, a játszóházban két gondozónő, a gyerekdokinál a védőnő (nem a miénk), az új védőnőnk, a plazmaadásnál az orvos, 3 fogorvos, Bertie csípőuh-ján az orvos, Bertie szívuh-ján az orvos, Bertie koponya uh-ján az orvos, és a proktológus. Simán lehet, hogy véletlen, de csak két elfogadó nővel találkoztam ezen a téren, viszont az összes férfi normálisan kezelte a helyzetet (ez bizonyítaná Aldric elméletét arról, hogy a nők a nők legnagyobb ellenségei). A két elfogadó nő a terhes fogorvosi asszisztens, és a plazmaadásomnál a fiatal doktornő voltak. Lehet, hogy ez nemi és generációs kérdés? Nem tudom.

Viszont nem hazudok soha a válaszomban! Elmondom, hogy semeddig. És leviszem a hangsúlyt. Ha tovább kérdezik, hogy "de miért???", akkor elmondom, hogy "mert így döntöttünk". Volt pl. olyan is, aki ezután is kérdezett még, akkor ezt mondtam: "ismétlem, mert így döntöttünk". Mert ez egy döntés. Szeretném, ha Magyarország egy elfogadó hely lenne, ahol a nő dönthet a saját teste felett, nemcsak a törvények szintjén. Természetesen tudom, hogy a magyar társadalom konzervatívabb még a kormánynál is, pontosan ezért tekintem missziónak a nem hazudozást.

Mert nem szégyellem. Soha egy percre se bántuk meg. A gyerekünk még sosem volt beteg, kiegyensúlyozott, boldog gyerek, nem volt hasfájós, jól alszik, jókat eszik. Szeret bújni és mi is szeretünk hozzá közel lenni. Boldog mami, boldog apa, boldog baba.

#neféljbeszélj #womensmarch #dresslikeawoman #mybodymychoice #myvoice #nőijogok

1. Üvegplafon

Ez a cikk arról szól, mi olyan nehéz abban, hogy valaki gyesre menjen apaként. A problémák egy része nekünk is ismerős, más részét szerencsére sosem tapasztaltuk, mert azokat sikerült azzal kikerülni, hogy kezdettől elosztottuk a feladatokat és így nincs olyan, hogy egyik vagy másik fél túlzottan sok szerepet kapna a másikhoz képest.

Szóval a cikk: Hagyományos apák, modern fiúk

2. Apapara

Ez a poszt arról szólt, hogy mennyi mindent megtanul az ember apaként, amikről nem is tudja, hogy képes rá, meg persze egy csomó mindent megtud magáról, amit nem is akart. Mikor ezt először olvastam, nem voltam még apa és nem tudtam, én hogy leszek ezekkel a dolgokkal, s 11 hónap (plusz az 1,21 terhességi időszak) nem is elegendő ennyi tapasztalat összegyűjtésére, de egyszer majd talán megírom a saját listámat. Bizonyos dolgok már most is különböznek. Nem lett annyi problémám az alvással, nálam a napirendnek nagyobb szerepe van pl.

És íme a cikk: Önértékelés

3. Apu-kalipszis

Ez a poszt különösen a nyitó sztori miatt tetszett, mert rögtön az jutott eszembe, hogy Bertie a legkönnyebben a mellkasomon fekve tud elaludni és amúgyis gutaütést kapok az olyan szövegektől, hogy a férfiak erre vagy arra nem képesek. Nyilván nem tudok szülni vagy szoptatni, de a pelenkacsere vagy a tápszerezés azért nem igényel női nemiszerveket. Ezzel nem a nőket akarom lebecsülni, hanem a férfiak számára kényelmes sztereotípiákat utasítom el, persze. A cikk amúgyis érdekes és fontos, szóval érdemes mindenképp elolvasni.

Íme az írás: A férfiak is megérdemlik, hogy apák legyenek

4. Apávávált

 Ezt a posztot azért szeretem, mert nagyon kedvesen írja le a szülőség elején megjelenő pánikérzést. Nem annyira szeretem ugyanakkor, hogy a gyereke anyját Anyának hívja (Clamesával már rég elhatároztuk, hogy ő a gyereknek lesz Mami és én Apa, egymásnak maradunk azok, akik voltunk), de másfelől semmi közöm hozzá, ki mit csinál a négy fal között. :) El is gondolkodtatott, hogy én nem annyira pánikot éreztem, mint inkább azt, hogy egyik napról a másikra megöregedtem. Egyszer egy ismerős kisgyerek azt mondta, hogy még gyerek vagyok, mert élnek a szüleim, de azt hiszem, 5 éves létére tévedett: a választóvonal nem csak a szülők halála, de a gyerek születése is lehet.

Íme az írás: A kezdet kezdetén

5.WMN

Van egy cikksorozat, amit átolvastam, némi idegenkedéssel és mégis érdeklődve és aligha lenne fair kihagyni. Ez Herczeg Zsolt apaélményeit írja le és azért érdekes, mert roppant információgazdagon írja le a korai élményeket, az idegenkedésem pedig két dologból adódik, egyrészt nekem túl sok benne a "dráma" ahhoz képest, amit én átéltem, pedig viszonylag elég intenzíven élem meg az apaságom, másrészt már Szily Lászlóban is idegesített az a fajta jófejkedés, ami akkor működik, ha van kivel összekacsintani, a mondott okból nekem viszont ezek a poénok amolyan verbális fosgránátként robbantak az arcomba (a képet Herczegtől kölcsönzöm, illusztrációs céllal), s ebben nem érzek semmi vicceset se. 

Íme az egyik: Minden héten háború

6. Fater.hu

Ezt a cikk akarva-nem akarva nagyon megrendített, amikor arról beszélt, hogy milyen nehéz érdemi apakép nélkül  modern apaképet kialakítani. Rögtön eszembe jutott, milyen régóta töprengek a szüleim történetén, házasságán, apám helyén az életemben. Mert nem mondanám, hogy nem volt apám vagy ne lett volna rendes ember vagy ne játszott volna szerepet az életemben. De már régóta érzem, hogy valahogy sosem volt a helyén, s már jópár éve kifejlesztettem a magam pszeudo-elméletét arról, hogy a háború környékén-után született magyar férfiak zöme apa nélkül nőtt fel és felnőtt korában sem volt képes egy rohamosan modernizálódó világban megtalálni a helyét. A 70-es és 80-as években a sokadik műszakok miatt fizikailag sem voltak jelen a családjuk életében, a rendszerváltás pedig egész generációk minden tudását, kapcsolati tőkéjét, önbizalmát tette egy szempillantás alatt semmivé. Így aztán, ez az apátlan nemzedék maga is apátlan nemzedéke(ke)t nevelt fel, benne az enyémet. Na, ez csak amolyan kávéházi szociológia, persze, sok veleje nincs, de az talán látszik belőle, hogy a kérdés tényleg mélyen megérintett.  Szerencsére a fater.hu cikke ennél sokkal érdekesebb, érdemes elolvasni.

És akkor a cikk: Apaképek

7. anemeznem.blog.hu

Egy országban, ahol a lakosság 70%-a szerint a nevelő célzatú verés nem elfogadhatatlan, talán túlzásnak tűnhet a verbális abúzussal foglalkozni, s ez persze nem is specifikusan apai téma, de apának lenni azt jelenti, hogy szülő az ember és máris nincs mentségük rá, hogy ezzel a kérdéssel ne foglalkozzunk komolyan. Én a verést abszolút elutasítom. Engem is felneveltek nélküle és még semmilyen értelmes érvet nem hallottam mellette és azzal is tisztában vagyok, mennyire tudnak a szavak is fájni. Must read.

Íme a cikk: A verbális bántalmazás hosszútávú hatásai

+ Akit esetleg érdekelnek saját szenvelgéseim, a terhességtől mostanáig:

Elképzelted, hogy apa leszel

Fiú, lány - mindegy?

Me and you

Apapara

Apa-füzet

Apacuka

Apának lenni mit jelent - nekem?

Hogyan neveljünk fiúgyereket?

Kiegészítő megjegyzés

Írtam korábban egy bejegyzést arról, hogy le kellett mondanunk a mozizás egy részéről. (Azóta meg már gyakorlatilag teljesen, mióta bezárták a MOM-ot, és nem lehet OV-ben nézni sehol semmit, szóval ez a helyzet megoldódott örökre.)

Elöljáróban: A gyerekünk kezdettől alszik éjjel, jó evő, kedves, barátságos, boldog gyerek, el tud lenni egyedül is, szeret élni. Szerencsénk van vele. De!

Összeszedtem azokat a szokásait a gyereknek és azokat a velejáróit (nálunk!) a gyereknevelésnek, amitől naponta 5 évet öregszem. (Segítségül, kihagytam az olyan dolgokat, hogy ezentúl Anyuka a nevem, meg hogy nem vesznek fel sehova gyerekes nőt dolgozni.)

1. Állandó nyávogás. A gyerek mostanában naponta többször nyávog. Ok nélkül. Nem kommunikálni akar velünk, csak hepciáskdova ordítozik. Nem tudunk neki segíteni, bármit is csinálunk.

2. Nem hagy enni otthon. Ő evett, majd én kezdek enni. Azonnal jön oda hozzám, elveszi a tálcámat, el akarja venni a kést, lerántja az ölemből az egészet (nincs ebédlőasztalunk, hogy ott tudjak enni). Ha falatokat adok, közben is rángatja le a dolgaimat. Ez nyilván személyes érzékenység kérdése, nálam a nyugodt evés fontosabb bárminél (kivéve ugye az unikornisokat). Fiatalkoromban tartotta magát az a nézet, hogy a folytonos felugrálás, a falás a gyomorfekély okozója. Ma már tudjuk, hogy nem, de egyszerűen az agyam nem veszi be ezt az információt a gyakorlatban.

3. Nem hagy enni étteremben. Megetetjük ott az étteremben, majd még a miénkből is kér, gyakorlatilag két étkezést csinál az egyből, mennyiségre. Ez nemcsak amiatt bosszantó, hogy gyakorlatilag a fal felé fordulva eszünk és egyikünknek mindig baba-kompatibilis kaját kell kérnie (nem csípős, nem kismagvas, nem hizlaló). Hanem amiatt is kellemetlen, mert ordítozik mostanában az éttermekben (nem sír, hanem hangosan kurjongat meg nevet), ami idegenek számára - rendkívül érthető módon- egyáltalán nem aranyos.

4. Végigüvölti az összes felöltöztetést. Mindent kipróbáltunk, de semmi sem segít. Énekelünk (ez talán még ront is a helyzeten:D), foglalkoztatjuk, gyorsan vagy lassan csináljuk. Üvölt, hát üvölt. Szerencsére jól szigetelt téglaházban élünk, így legalább a szomszédok nem akarnak megölni minket.:)

5. Tépi a hajunkat. A játszóházi bölcsiben, ahova néha bemegyünk, azt tanácsolták, hogy mondjuk neki, hogy fáj, és vágjunk szomorú arcot. Ez sajnos nem válik be, a gyerek elkezd nevetni azon, hogy jaj, haha, megint grimaszolsz, nagyon vicces. Én nem sajnálom a hajamat, van belőle elég pár parókára is, de idegenek hajának tépése "kicsit" durva.

6. Leveszi Aldric szemüvegét. Ez csak amiatt érdekes, mert annak a pár tízezer forintocskának van helye máshol is, mint hogy újat kelljen csináltatni. Aldric anélkül gyakorlatilag vak, szóval sajnos mindig viselnie kell, a gyerek meg gyors és erős, mint a villám és Hulk Hogan együttvéve.

7. A kábelek. Mindig megtalálja a laptop és a telefon kábeleket. Kihúzza a laptopból, be akarja venni a szájába. Üvölt, ha elveszed tőle, akkor is, ha játékra cseréled ki. Ezekkel nem nagyon van mit tenni, éjszaka feltesszük töltőre a dolgainkat, aztán amíg bírják, bírják napközben.

8. Közösségben viszont tündököl. A játszóház bölcsis részébe néha bemegyünk és ott a gyerekekkel eljátszik (az ő korosztálya), nagyon boldog, kivirágzik. Szeret az utcán, tömegközlekedésen, éttermekben is flörtölni emberekkel, mosolyog, nevet, simogatja a karjukat. Szóval, ő ilyen Janus-arcú kis legény!:)

Valószínűleg Bertie egyszerűen ilyen! Én pl. a mai napig is rendkívül érzékeny vagyok, csak megtanultam uralni az indulataimat és a dühömet. Ma már természetesen nem vágom magam hanyatt az utcán, de szoktam problémázni olyan dolgokon, amin más nem (pl. a magyar egészségügy helyzete, környezetvédelem, férfi-női nevelési szerepek, szegénység), ahogy Aldric is. Talán ebben ránk hasonlít.:)

UPDATE: Gyerekünknek kijött a harmadik foga (az alsó bal és jobb egyes már megvan, most megkapta mellé a bal kettest is), talán ez is okozhatta a nyüszizést.

Szabályok, amik alapján mi választunk (nem fontossági sorrendben):

1. A korcsoport. Attól, hogy ehet a gyerek a DM szerint 4 hónaposan epret, attól még - ha a családban volt allergia a kismagvas gyümölcsökre - ne vegyél a gyereknek. Majd ráér 1,5 éves korban is. Egyébként mi nem követjük a - nagyon durván túlszabályozott - magyar hozzátáplálási elveket mindenben. Annak idején itt írtam a világ néhány másik országának hozzátáplálási elveiről.

2. A cukortartalom. A főételeknél (főzelékek) nem fontos annyira nézni a cukrot, mint a gyümölcsös ételeknél. A gyümölcs cukor nélkül is éppen elég édes.

3. A fruktóztartalom. Azt hiszed, az valami jó dolog? Nem. Annak a mennyiségét is érdemes az üveg oldalán levő táblázatban megnézni!

4. A sótartalom. Rengeteg olyan főzelékféléből választhatunk a piacon, ami a "hozzáadott só nélkül" felirattal van ellátva. Érdemes azt választanunk!

5. Az ár. Jellemzően a Müller sajátmárkás termékei és a Rossmann saját márkásai a legolcsóbbak, és mind átmennek a fenti 4 próbán is.:) 220-300 Forint közötti áraikkal néha a DM akciói is felveszik a versenyt, de ott ugyanazt a minőséget kapja az ember általában, drágábban.

6. A változatos táplálás. Mi minden nap 3 üveg bébiételt adunk a gyereknek. Reggelire egy müzlis gyümölcsöt, ebédre egy főzelékfélét, uzsira egy sima gyümölcsös bébiételt (általában kevert gyümölcs), a többi étkezés még tápszeres. Igyekszünk mindig változatosan kiválasztani az ételeit, ízvilág és ételfajta szempontból is. Erre azt a megoldást találtuk, hogy egyszerre veszünk meg egy heti adagot, így nem tévesztjük el, miből mennyit evett a héten. De ha nem lenne Aldric segítségként, én biztosan vezetném egy füzetben, hogy milyeneket vettem már a héten. 

7. Bio. Ha van rá lehetőség, érdemes a bio változatot választani a sima helyett. A Rossmann sajátmárkás bébiétele ebben verhetetlen!

8. Ne legyen benne pálmaolaj vagy pálmazsír. Ez a legnehezebb és a legújabb szempontunk. Kevés dolog van, amiben nincsen sajnos ilyesmi, de igyekszünk jól választani. Naponta akár 12 emberszabásút is megöl a pálma feldolgozása. 

Miért választottuk a bébiételes táplálást?

A) Bio.

B) Változatos.

C) Mindig elérhető minden gyümölcs és zöldség.

D) Ellenőrzött minőség, míg a bolt és a piac sajnos nem.

E) Könnyű vele. Bedobom a babakocsiba és megeszi, ahol épp vagyunk.

F) Nem kell hozzá főzni.

G) Nem szeretünk fagyasztgatni, és később elővenni azokat a dolgokat, így nagyobb mennyiség készítése sem játszik.

H) Pontosan tudjuk, mennyit eszik a gyerek. (Kezdettől meg tud enni egy teljes üveggel, de így tudjuk a pontos ml-t, ahogy a tápszernél is tudtuk előtte.)

Kedvenc márkáink, amik ezeknek megfelelnek:

• HIPP
• Babydream
• Alnatura
• Univer
• Kecskeméti

A helyzet ez volt tavaly március 7-én:

- komplikációmentes szülés (császármetszés)

- kezdettől tápszeres a gyerek

- 158 cm-vel és 70 kg-val mentem szülni

- terhességem előtt 56 kg voltam, ahogyan most is.

Íme néhány módszer arra, hogy hogyan lehet visszanyerni a formád szülés után viszonylag gyorsan. Itt egy bejegyzésem képekkel arról, hogyan alakult a hasam a szülés után.

1. Eleve nem kell meghízni!

Persze, ezt könnyű mondani, amikor az ember már nem hány naponta, viszont ugyanannyit vagy még többet eszik a terhesség fennmaradó részében. Nekem szerencsém volt, csak a max 14 engedett kg-t híztam magamra, és amint letettem a szőlőt és a mogyorót, megállt a súlynövekedésem. Nem beszélve arról, hogy a 38. héten már ki is vették a gyereket, így nem szálltam el az otthon fekvésben még jobban. Az utolsó 1 hétben ugyanis már nem jártam be dolgozni, mert csak 200 m-t bírtam járni a fájdalomtól, amit a magzat feje okozott, de enni meg ugye kell. Viszont, ha nem mozog hozzá az ember egyáltalán, az para.

2. Gondolj a térdeidre!

Megérdemlik ők ezt a terhelést? Elbírják? Nem fogja megbosszulni magát a majdnem egy évig tartó durva súlytöbblet? Ez az egész nem csak a külsőről szól, igenis szól az egészségről is!

3. Sétálj sokat már kezdetben!

Az orvosom mondta, hogy ahogy hazaértem, próbáljak annyit mozogni, amennyit tudok. Már a kórházban is komoly sétákat kellett tennem a folyosón egyébként. Az 5. napon elmentem a tőlünk 300 m-re levő DM-be kicsit nézelődni (gyerek nélkül), alig bírtam ki, de sugárzó arccal értem haza, mert kimentem a lakásból és mert mozogtam végre! 1 hetes korában már vittük őt egy rövid sétára (500m), és ezt a km adagot egyre növeltük. Ha nekem kellett volna a babakocsit levinnem az 5 nagy lépcsőn a lifttől, valószínűleg később kezdem el az egészet, de így Aldric munkába menet ledobott minket, aztán felfelé meg mindig segített valaki.:)

4. A napirendet próbáld úgy alakítani, hogy tudj egyre többet mozogni a gyerekkel!

Én néha futok babakocsival, néha csak hosszú sétákat teszek/teszünk vele. Az átlag napi adagunk kb. 10 km. Ez néha csak napi 4 (ez alap), de van, hogy napi 22 km is megvan. Ehhez persze szükség volt arra, hogy megtaláljuk a pelenkázós helyeket, a jó árnyas padokat etetéshez (tápszer) és azokat is, ahol kimozoghatja magát, ha nem ott van (park, játszóház). A gyerek maga által kialakított napirendje szerint kezdtük el szervezni a napjainkat (eleinte 3,5 óránként volt etetés), és szervezzük a mai napig is. Mindig van nálunk tápszer, és két adag bébiétel. Császármetszés után egyébként 3 hónapig nem szabad futni, de séta mehet minden mennyiségben, amint úgy érzed.:)

5. Ne tarts otthon édességet és túl sok gyümölcsöt!

Néha, ha ketten voltunk itthon a gyerekkel mondjuk egy teljes délutánt, azon kaptam magam, hogy bekapok egy kis mandarint, egy kis kekszet, egy kis ezt, egy kis azt. Na, ezért nem szabad túl sok ilyen dolgot otthon tartani!:) És igen, a gyümölcsök sem a barátaink minden mennyiségben sajnos.

6. Egyél rendszeresen és jól! 

Azért, mert gyereked lett, még leülhetsz menüzni ott, ahová addig jártál, nem kell rendelned a kaját, vagy emiatt csak gyorsan befalni egy-egy péksüteményt babakocsi tolás közben. Persze, nem akarom kizárni azokat, akik munka után még otthon főztek minden nap (én személyesen nem ismerek ilyet), azok persze tehetik azt is, amit addig.:)

7. Szexelj annyit, amennyit csak kívánsz!

A szex egy remek sport. Szülés előtt és után is (persze ha már az orvos engedi). Megizzaszt, de azonnal tudsz fürödni utána. Motivál a mozgásra. A kapcsolatod fényét emeli. Boldoggá tesz. Fényes lesz tőle a bőröd. A szexuális vágyaidat ne nyomd el amiatt, hogy "nem a gyerek érdeke" stb, mert a szexszel te és a párkapcsolatod is sokkal boldogabbak lesztek!

8. Pihenj, amikor csak tudsz!

A mi gyerekünk 2 hetes korától alszik éjjel, így nekem a fáradtság nem játszik annyira, de azért ha úgy érzem, hogy kivagyok (pl. munkakeresés vagy hírek miatt), akkor ledőlök bármikor otthon vagy csak kicsit pihentetem a szememet. Ha a gyerek nem alszik épp, akkor csak a kanapéra lefekszem, nézni őt kicsit.:) Az elhízás és a nem alvás ugyanis kapcsolatban állnak egymással!

Van más bevált módszered? Írd meg kommentben!:)

Gyereket öltöztetni? Hogyan?

Az egyik legzavarbaejtőbb kérdésnek a gyerekvállalás előtt, a gyerekvárás alatt és kezdő szülőként is azt találtuk, hogy hogyan kell öltöztetni egy gyereket, aki maga még nem tudja, mit akar és ki se tudná fejezni, ha akarna is bármit. Amit másoktól hallottunk, fórumokon olvastunk, az sem tűnt eligazítónak, így a saját fejünk után kellett mennünk, s mivel lassan eltelik az első év, talán nem haszontalan leírni a tapasztalatainkat.

Elfogultságaink

Volt pár dolog, amit előre tudtunk, hogy nem akarunk. Az egyik ilyen, hogy nem akartuk plüssállatnak öltöztetni a gyereket, mert azt gondoltuk, hogy van neki emberi méltósága. Ezért kerültük az állatfüles sapkákat, állatot imitáló kezeslábasokat stb.. A másik, hogy nagyon ijesztőnek találtuk a száz rétegbe bugyolált babákat és meg akartuk nézni, vajon nem elég-e kevesebb ruha is a gyereknek. Nem akartunk csak fiús színeket alkalmazni, mert szerintünk nem csak a kék és a zöld szín illik egy fiúhoz.

Nyilván rózsaszín ruhából kevés volt, ami tetszett volna, de ahogy vannak jól kinéző rózsaszín férfiingek, sőt, elegáns nadrágok is, ha láttunk volna ilyet, megvesszük azt is. S bár sokak szerint baj minifelnőttnek öltöztetni a gyerekeket, mi azt gondoltuk, hogy nagyon is rendben van, ha visel nadrágot, pólót, inget, pulóvert, mellényt, kabátot, s az se tragédia, ha ezeken nincs semmi, ami a környezetet arra emlékeztetné, hogy "ebben a ruhában egy baba van". Szerintünk ez ugyanis látszik magán a gyereken is. Ugyanezen okból a rugdalózót gyorsan dobtuk is, mert semmi értelmét nem láttuk hosszabb távon a használatának. A kapucnis ruhát is csodálkozva fogadtuk ugyanezért, hiszen egy babának minek azon kívül, hogy a környezete szerint cuki?

Kezdetben

Egy kb. 20 fokra felfűthető, nagy belmagasságú polgári lakásba érkezett Bertie március elején, ez sok mindent eldöntött azzal kapcsolatban, hogy hogyan öltöztessük akkoriban. Otthon ekkoriban bodyt viselt és egy rugdalózót, adtunk rá kesztyűt (a körme miatt) és zoknit. Mikor kivittük, ha kenguruban jött, akkor ezek voltak rajta:

• zokni
• body
• rugdalózó
• vékony pulóver
• vékony nadrág
• kesztyű
• sapka

 Babakocsiban ugyanezek mellett egy vastag plédet tettünk rá és kezdetben mindig használtunk esővédőt, ami sátorként borult rá és melegítette.

A rugdalózót májusra hagytuk el végleg.

Még annyit, hogy kezdettől sokat vittük ki (akár órákra is, amint Clamesa elbírta), főleg kenguruban, de babakocsiban is elég sokat volt az átlaghoz képest.

Nyáron

Júniustól költöztünk át egy újépítésű, sokkal melegebb, sokkal fényesebb lakásba.

Bent csak bodyt viselt, sőt, ha extrémen meleg volt, néha csak pelenkát.

Kint

• bodyt
• rövidujjú pólót/inget
• rövidgatyát

Esetleg ráterítettünk egy vékony pelenkát is. Viszont tény, hogy mindig vastagon bekentük naptejjel és volt napernyő is a babakocsin. Az öltöztetés hibája volt, hogy nem adtunk rá nap ellen hosszú ruhát, így összekentük a babakocsit naptejjel.

Ősszel

A nyár sokáig tartott, de októberre kezdett hűlni az idő. Akkoriban a kinti viselete a következő volt:

• body
• zokni
• nadrág  
• hosszú ujjú póló vagy ing
• esténként vékonyabb pulcsit, esetleg sapkát adtunk rá

Benti öltözék:

• hosszú ujjú body
• zokni

Tél

Az alapfelszerelése kint:

• hosszú ujjú body
• egy, majd később két vékony hosszú ujjú póló
• vastag pulcsi (ideértve a mellényt is)
• dzseki
• harisnya
• 2 zokni (amikortól cipőt kapott, ebből 1 zokni maradt)
• sál (vettünk a Brendonban egy tök jó körsálat, ez sokáig gond volt)
• sapka 
• (kapott kesztyűt is, de nem szereti felvenni, ezért hidegben sokszor csak betömjük vele a kabát nyílását, hogy ne áradjon be a hideg)

Ezt egészítettük ki kezdetben egy pokróccal. Ha nagyon hideg vagy erős szél volt vagy ha csak hosszabb útra mentünk, akkor esővédővel. Aztán jött a bundazsák, mert a pokrócot mindig lerúgta. De a bundazsákot nem élvezte Bertie, úgyhogy idővel áttértünk a sínadrág+kabát kombinációra, amiben szabadon mozog, viszont a bébihinták egy részébe nem fér bele.

Benti viselete:

• zokni
• harisnya vagy nadrág
• hosszú ujjú body
• hosszú ujjú póló.

Ehhez tudni kell, hogy a lakás télen is meleg, mert távhős.

Záró megjegyzések 

Nem mondjuk, hogy mindenkinek így kell csinálni, ahogy mi csináltuk. Mi napi több kilométert szoktunk például Bertie-vel sétálni, hóban-fagyban, amit ő nagyon szeret, de ez nyilván habitus kérdése is, nem csak szoktatásé. Viszont azt jelenti, hogy télen hidegre, nyáron erős napfényre fel kell készülni. Meg arra is, hogy ne stresszeljünk túl mindent. Bertie nem fázós, nyáron meg izzadós, ami lehet, hogy részben ok, részben okozat, mindenesetre mi az inkább kevesebb, mint több hívei voltunk, bízva a természetes hőháztartásában. Beteg ezzel együtt is nem nagyon volt, ismerőseink gyerekeihez képest egészen elhanyagolhatónak tűnt az az 1-2 alkalom, amikor betaknyosodott.       

Tegnap lett 11 hónapos Bertie. Íme néhány jellemző dolog az elmúlt hónapból:

• az orvosnál 9,64 kg-ra mérték a súlyát, ami azt jelenti, hogy lényegesen lassult a súlygyarapodása, de tekintve, hogy mennyit mozog, az is csoda, hogy nem fogyott;
• mostanában valamivel többet sír, mint eddig - ezt az anyai nagyszülei kissé zokon veszik, mert ők nagyon hozzászoktak a kissé idealizált, sosem síró unokájukról alkotott képükhöz, mi inkább az akarata fejlődése jelének tartjuk;
• Bertie újabban többet mászik már, mint kúszik;
• nagyon sokat álldogál az ágy, a könyvszekrény, dohányzóasztal, a kanapé, a WC-kagyló, a kád mellett;
• igazából könnyedén le is tud ülni, ha tovább akar menni, de még hajlamos elsírni magát, mert el-elfelejti, hogy valójában le tudna ereszkedni;
• éjjel néha felsír (nem tippeljük, hogy miért, mert mindig rendben visszaalszik, egyéb tünetei nincsenek), néha sírva ébred, de egyik sem jellemző;
• borzasztóan ügyesen fel tud már ülni minden külső segítség nélkül, akár a szoba közepén is és nagyon szeret ülve játszani - meglehetősen sok időt tölt el így;
• játék közben sokat "magyaráz": általában csak gügyög, de egy-két hete nagyon tisztán ki tudja mondani, hogy mememe, papapa és nem (valamint, hogy nemnemnemnemnemnem) - mikor először mondta, nem is a megszokott hangján, hanem valahogy erősebben, ő lepődött meg a legjobban, mire képes, rögtön ránk nézett és elmosolyodott;
• tátog, mint egy hal;
• úgy tűnik, néha hiányzunk neki. ha engem nem lát délelőtt, vagy ha Clamesa elmegy hajat mosni, üdvözöl minket;
• még mindig nagyon szereti az embereket, mosolyog, nevet velük;
• megpróbáltuk megtanítani, hogy nyújtsa ki a nyelvét, mert nagyon tetszett neki, amikor mi csináltuk: eddig egyszer sikerült csak, de párszor próbálkozott vele és nagyon viccesnek találta;
• lassabbak az etetések és időnként meg-meghagy ételt, ezt mi szintén az akarata megerősödése jelének látjuk, régebben ugyanis egyszerűen mindig elfogadta, amit kapott;
• szeret beleenni abba, amit eszünk, s ha meglátja, a saját ételét szívesen félreteszi;
• újra megszerette a fürdést: mióta tud rendesen ülni, egy kevés vizet engedünk csak a kádba, abban ül és sokáig eljátszik (mi több, bele is fekszik a vízbe, sőt, feláll a kádban, ha ki akar jönni);
• bújósabb lett valahogy: nagyon szeret a mellkasomon elaludni esténként, szívesen veszi, ha lefekszünk mellé a földre és körülöttünk vagy rajtunk játszhat, s egyébként is szeret körülöttünk lebzselni;
• a tekintete is megváltozott: most már mintha nem egy baba nézne ránk, hanem egy kisgyerek, máshogy mosolyog, máshogy néz, intenzívebben (ha akarom, erőszakosabban) és összetettebben próbál kommunikálni;
• Humit egyre gyakrabban tudja megérinteni, megfogni, s bár messze van még attól, hogy simogatni tudja, párszor már belemarkolt a szőrébe;
• egy ideig kísérleteztem azzal, hogy mi lenne, ha egy papírra a kezét mozgatva rajzolgatnék vonalakat tollal, de akkor Bertie-t a dolog egyáltalán nem érintette meg - érezhető volt, hogy nem áll készen rá egyáltalán;
• viszont mióta magabiztosan ül és játszik, nagyon sokat ügyesedett, egész finom mozdulatokkal fog meg tárgyakat, tesz arrébb, vagy épp ütögeti őket;
• nagyon szeret tárgyakat ledobni és figyeli, mi fog történni;
• az egyik kedvenc helye a lakásban az előszoba, ahol leül a cipősszekrény elé, leveszi a fehér műanyag dobozt, amiben a cipőtisztító eszközöket tartjuk, kipakolja őket és játszik velük;
• elkezdett szinte mindent megenni a lakásban, amit csak talál a pormacskától a könyvből általa kitépett papíron át a még ki tudja miig -  24/7 őriznünk kell, de így is meglepő dolgok kerülnek elő a szájából 

Akarok írni a kisbabával otthonlét egy - mások által - keveset emlegetett részéről, ami pedig - nekem legalábbis - nagyon élvezetes és egyben iszonyatosan demoralizáló.

Az egyetemi 5 év jó volt. Elvégeztem 3 szakot (ebből egyet egy tollvonással tett értelmetlenné a Viktor később, de ezt most hagyjuk), volt rengeteg szabadidőm, volt pénzem, voltak barátaim, voltak pasik. Dolgoztam ugyan végig, de olyat, ami rugalmas volt, és a szakmámban dolgozhattam valamit, amit imádtam, és ahol pezsgő kulturális közegben mozoghattam. Ezt is tollvonással húzta át ugyanaz az ember később, de ezt is hagyjuk. A szabadidőmet többnyire a múzeumozás, barátaimmal programokra járás tette ki (éppúgy a négykoktélamorrison'sháromban, mint a galériák, mozik látogatása).

Aztán, a PhD-m első 3 évében - amikor tanítottam néhány tárgyat, és volt pár órám - nagyon szabad volt az időbeosztásom, ugyanis nem dolgozhattam az ösztöndíj mellett. Ami egy magyar átlagbér összege volt akkor (ma már több). Jártam az összes kiállításon a városban, ismertem az összes sminkterméket és ruhaboltot. Sok időt töltöttem a lakás szépítgetésével és a barátaimmal. És persze itt is voltak pasik.

A PhD után elkezdtem dolgozni egy - bár 8 órás, de - csak heti két napnyi bejárást megkövetelő állásban. Így tudtam folytatni a korábbi, szabad, kulturálisan és szociális pezsgő életet. Egy év ottlét után immáron Aldrickal kiegészülve. Pénz, barátok, férj, szabadidő. A státuszomat ott is egy tollvonással húzta át a fenn említett személy, de erről majd később.

Végül, jött a CSED, GYED, azaz itthon maradtam a gyerekkel. Aldricnak továbbra is csak heti két nap kell bemennie, és így ugyanúgy élhetünk, mint eddig. Mikor bemegy, többnyire elkísérjük, vele ebédelünk és vele jövünk haza. Ez egyrészt csodás mennyiségű séta számunkra egy nap, másrészt egy kis baba-mama time is, mert együtt játszóházazunk, szórakozunk. Ezt mindketten imádjuk, sőt, mindhárman. A többi nap ugyanúgy telik, mint korábban, mindig találunk valami programot úgy, hogy mellette Aldric tudjon dolgozni eleget (itthonról egyébként jobban tud) és a gyerek tudjon eleget pihenni.

Számomra ez az időszak arról szól, hogy a gyerek jól alszik, jól eszik, én kipihent vagyok, viszonylag jól is fizetik ezt az egészet. Az alvásidejében meg tudom nézni a legújabb Elviszlek magammal!-t, vagy néhány King of Queens részt. Tudom, tudom, de ez a kettő az én guilty pleasure-öm.:)

Viszont, ahogy már elspoilereztem, még terhességem alatt megszüntették a státuszomat (nem miattam, hanem a - politikai - főigazgató váltás miatti átszervezés miatt). Szóval, a 2 év leteltével majd itt állok letolt gatyával. Ezért elkezdtem állást keresni: ráérünk arra még, de azért nézelődjünk. CSAK 8 órás, benti munkákat találok. Amikkel több pénzt lehet keresni, de nem élhetek többé úgy, ahogy akartam. Járok interjúra, hallgatom telefonban az ajánlatokat, és húzom a számat. A kirúgásom miatt több gyereket szülni nincs lehetőségem, egyrészt mert nem lenne GYED-em, másrészt meg, mert nem tudom, mi alapján sorsolnánk ki, melyiket taníttatjuk.

És közben lázasan mesélek Aldricnak arról, hogy majd Guamba/Máltára vagy a kitalált Kokomora költözünk, és ott szoknyákat fonunk a turistáknak és boldogan élünk mi hárman.

Hogy meglesz még ennek a böjtje?

Lehet.

Mindenesetre most megyek sorozatot nézni, puszi!

Nem tudom, honnan került hirtelen elénk ez a sok Benő (bevallom, az egyetlen Benő, akit eddig ismertem, az a rákospalotai Karácsony Benő park), de tény, hogy néhány nap alatt Bertie már a második Benővel barátkozott össze. A múltkorival ugyebár a Kopaszi gátnál találkozott, ezzel pedig az unokatesója balettvizsgáján Angyalföldön. Benő nővére maga is a vizsgázók között volt, az apja pedig mellettünk ült, akárcsak Benő, akit az egész elég mérsékelten érdekelt, bár a nővérével nagyon kedves volt. A 4-5 éves forma kisfiú hamar felfigyelt Bertie-re és elég gyorsan megkedvelte. Ebben azt hiszem, Bertie baba mivolta játszhatta a döntő szerepet, kedvessége és barátságossága csak ezután jött. A szimpátia mindenesetre gyorsan kölcsönösnek bizonyult: Bertie megsimogatta Benő karját, belekapott a hajába, megpróbált a keze segítségével szemműtétet is végrehajtani rajta, Benő pedig beszélt hozzá, leült mellé a földre, segített megakadályozni, hogy Bertie kúszni-mászni kezdjen, utánament a cumijának, amikor elgurult, felajánlotta, hogy üljön az ölébe, megsimogatta a karját, a haját, bábozott neki Bertie plüssével, továbbá nagyon szerette volna, ha Bertie kimehet egy kicsit mászkálni. Mi több, a betört képernyőjű telefonját is odahozta és felajánlotta, hogy nézzenek együtt mesét. 

Meg kell mondanom, nem tudom, hogy bírta volt az extrém meleget, levegőtlenséget és az esti időpontot Bertie Benő nélkül. A balett nem nagyon izgatta, a klasszikus zenét szokás szerint kedvelte, a jazz-balettes résznél a ritmus egy kis táncikálásra is rávette, de a steptáncon kívül, amit tátott szájjal figyelt, más nem izgatta. De szerencsére ott volt Benő!

Nem akarom igazságtalan lenni, Benő kedvessége a jelek szerint a családjára általában jellemző. Apja, aki mellettem ült, szintén barátkozott Bertie-vel, puttyogott neki a szájával, meg össze-össze vigyorogtak néha, bár persze azért próbált a lányára is figyelni és Benővel is kellett foglalkoznia. Mindenesetre a fiunk őt is nagyon kedvelte.

Érdekes volt látni, ahogy Bertie kapcsolatba került egy másik gyerekkel. A nagy korkülönbség miatt inkább petelés volt ez, mint barátkozás persze, de Bertie, amellett, hogy megadóan tűrte, hogy szeressék és szórakoztassák, azért maga is érdeklődőnek bizonyult.