Does your mother know (better)?

Anyám és anyósom beleszólnak a dolgainkba, mert idősebb nők. Utálom ezt. De nekik is nehéz. Nehéz, mert felneveltek egy és három gyereket, és azt hiszik, mindentudók. Nehéz is lenne nem azt hinniük, hiszen a gyereknevelés egyedi, megismételhetetlen és nagyon sok időt és energiát felemésztő tevékenység egy nő számára. (Ma már pár pasinak is.)

Nehéz, mert kurvára elfelejtették a 28 és 36 év alatt, hogy hogyan is gondozták az újszülöttet, de valamit ugye mégis bele kell szólni. Nehéz, mert a nagyszülői szerep jár felelősséggel és bizonyos kötelességekkel is, de jogokkal egyáltalán nem, ami frusztráló lehet. Tudod, hogy az a kis mütyür a te rokonod, a te véred, de az anyja (én) nem úgy böfizteti, táplálja és ölelgetni, ahogy szerinted az helyes volna. Meg aztán, idősebb is vagy, jobban tudsz mindent. :D Meg, hogy lehet hogy csak 4 hónaposan táplálódik majd hozzá Bertie, mikor mi már 1 hónaposan 10 km-t sétáltunk mezítláb a hóban, tejet és epret fogyasztva, és élünk. :D

look.jpg

Ezt lehetne mind ironikusan érteni, de teljesen komolyan mondom. Nagyon nehéz lehet. Ugyanolyan nehéz, mint nekem megérteni, hogy az emberek miért nem hisznek a tudományban, amikor az a tudomány. Tautológia, tudom, de mégis, hát na. :) Tud-o-mány. You know...

Anyósom már terhességem alatt kihúzta nálam a gyufát az olyan dolgokkal, hogy "azért van gyomorsavad, mert a gyereknek nagy a haja" vagy "ne szedj antibiotikumot a felfázásra, igyál kamillateát", és őszintén azt hittem, ő lesz az idegesítő nagyszülő. De egyelőre anyámnak áll a zászló. Pedig ő a terhesség alatt a magzattal mit sem törődve támogatott engem. Anyósom szülésem óta csak a kengurura van nagyon kiakadva, és a Stokkére, de mindkettő korából adódóan érthető (70+). Pedig: "ne féljünk az újtól, mert az jót hozhat nekünk", nem igaz?:)

Viszont Anyám! Tudni kell róla, hogy 32 évesen szült (az akkoriban vénlánynak számított), házasság nélkül, véletlen gyereket. Nincs is ezzel baj, az unokanővérem is nagy hassal ment férjhez és a második gyereke véletlen. Ilyen az élet. Anyám egyébként tanult, okos nő, a helyi kulturális elit oszlopos tagja. Undorodik a kötődő neveléstől, szerintem Magyarországon elsőként volt meg neki a Dr. Spock, és tájékozott a gyereknevelési trendekben. Aztán nagymama lett az anyámból. Egy nagymama, aki ilyesmiket beszél naphosszat nekem: "túl korán kezdted a sétát, azért fáj a csípőd", "meg fog fázni a gyerek" "durván bánsz vele" "nem így kell böfiztetni" "nem szabad kemény matracon altatni" "nem tudom, mennyire jó a kenguru" "ez a babakocsi tolhatatlan, jó lett volna egy 10 ezres is", "meg sem próbálod szoptatni?". 

A felvilágosult, okos és főként toleráns anyám tehát nagymama lett. Jó nagymama, mert annak ellenére, hogy piszkálja folyton alvás és evés közben a gyereket, bármikor van nálunk, tényleg igazán törődik vele. Amúgy a gyerekcsesztetést anyósom is csinálja. Most már értem, miért lett a generációm alkoholista, ilyen durva alvásmegvonás mellett, amit a szüleink leműveltek, nem is csoda. :D

A múlt héten meguntam a Clamesa-csesztetést, mikor összeveszett Anyám velem azon, hogy a babát nem szabad (!) hordozóban szállítani a kocsiban, amit ugye arra találtak ki, hanem csak gyerekülésben...Írtam neki egy hosszú emailt, hogy ez mennyire káros, gáz, szörnyű, amit csinál. No offense, mert jó nagymamája a gyereknek, de nekem szar anyám ezáltal. És nem szeretném, ha a kapcsolatunk szar lenne, mert sose volt az, de ő most teljesen kiheréli az egészet. Egyedül, módszeresen, lassan, de azért keményen. Láthatóan megértette, mit szeretnék. Most, hétvégén náluk voltunk egy fél napot. Böfiztettem, etettem, pelenkáztam és öltöztettem előtte a gyereket. Anyám elfordult, forgatta a szemét, pofákat vágott, DE NEM SZÓLT!:) Azt hiszem, ennél több nem várható el egy őszinte, de jó szülőtől!:) 

Elmagyaráztam neki, hogy Bertie nem élhetne, ha én nem vagyok olyan, amilyen. Ha nem megyek végig azon az ezernyi vizsgálaton, amiről a többénemvetélekel.blog.hu szólt, ha nem szúratom magam naponta egy kurva szurival, ha nem találok rá a Maternityre, stb. Bertie nem született volna meg sosem. És ez nemcsak azt jelenti, hogy nem lenne kit csesztetnie, de azt is, hogy nyilván kibaszott tájékozottak, felkészültek és gondoskodók vagyunk, hiszen volt mire készülni. És ez igaz Aldricra is természetesen, ha ő nem lenne, nem lettem volna ilyen erős és határozott. És őszintén, szívből imádjuk ezt a kis görcsöt. Mikor sír, mikor örül, mikor néz, mikor böfög, mikor összepisili a kezünket, mindig.

Nem kell tőlünk a gyereket féltenie. A káros beszólásoktól minket viszont kell.