Végre hónapokban számolunk! Ez most épp a 2.!

A gyerek 8 hetes lett, ami lehetne akár 2 hónap is, de a Gergely naptár érthetetlensége miatt 2 hónapos csak hétvégén lesz. Fene se érti ezeket, mi?

Na, szóval a gyerek már tud dolgokat.

  • Tud például könnyekkel sírni. Na jó, nem nagy krokodilkönnyekkel, hanem csak sima kicsikkel, de ez akkor is menő.
  • Tud sikítani és próbálgatni a hangját. Mostanában esténként nagy műsort szokott rendezni a pihiszékében, ahogy vásári majomként produkáltatjuk őt.:D
  • Figyelemmel tudja kísérni a két gondozójának mozgását pl. fürdetés közben, és néha a Humit is észreveszi.
  • Tudja továbbra is csapkodni a lógó plüssöket a székében.
  • Tud úgy sírni, hogy a következő szavakat üvölti: gay, yay, hülye és gágágá. Ezek nem tudom, hogy szavak-e, de hát, ahogy Rachel, én sem ismerem az ÖSSZES SZÓT!

Jók rá a 62-es és 68-as pulcsik és nadrágok is. Oké, nagyjából jók. Az ember nem járhat mindig slim viseletben, mert még metroszexuálisnak találják őt nézni.:D

Észreveszi a plüssöket, és megérinti őket a kezével. De tényleg. Tök menő! Régen kis plüssökkel próbálkoztunk (ujjbáb, kisebb állatok), de az egy baromság volt. Gondoltuk, jó lesz őket majd megfognia, de leszarta őket. Az óriási plüssökkel viszont nagyon jól boldogul, persze csak nappal, éjjelre kivesszük őket.

Mint akkor minden reggel. Őszintén rettegünk, hogy most egy nagyon káros szokást vesz fel miattunk Bertie. Ő magától f7-kor kel. Mi általában még lustiznánk, ezért az 5. cumivisszarakás után megunjuk a kijárkálást és betesszük magunk közé, ahol még fél-egy órát eldünnyög reggelente. Utána vetkőzés, fürcsi, masszázs, pelenka és etetés következik, majd nyugodtan visszaalszik. De ez a reggeli együttalvás lehet, hogy majd megzavarja a mindennapjainkat később. De hát, aki hülye, szenvedjen. És mi azok vagyunk! :D

Anyák napja. Tegnap anyák napja volt. Mivel viszonylag rossz lett a kapcsolatunk (gyakorlatilag elviselhetetlenné vált a kapcsolattartás) anyámmal és anyósommal is, így ez az anyák napja nem volt olyan, mint régen. Nagymamáink nem élnek, Bertie sms-ben felköszöntötte a nagyszüleit, és ennyi. Kimentünk viszont a Városligetbe Majálisozni és Anyák napjázni. Kitaláltuk már összeköltözésünkkor, hogy saját ünnepi hagyományaink lesznek. Az Anyák napi pl. a hármasban eltöltött Városligetezés lesz majd, talán az Apák napi is, azt hiszem. Kár, hogy még nem betonozták le az egészet, a betonon jobban gurulna a Stokke.:D

És, végül, itt álljon az, amit az Anyák napja jelent számomra, anyaként:

 Anyának lenni nem mesterség. Még csak nem is kötelesség. Egyszerűen egy jog a sok közül. /Fallaci/