Mindhárman beszokunk, nemcsak Bertie!

Két hete dolgozom 8 órában, Aldric pedig még egy ideig marad otthon Bertie-vel, aztán két napot bemegy majd dolgozni. Ők ketten még mindig csak beszoknak a bölcsibe, én meg a munkahelyemre.

Aldric majd ír ide a beszoktatási időszakról annak a végén, így én most a saját beszokásomról szeretnék írni, család és gyerekszempontból itt. A jó dolgokról már írtam az előző bejegyzésemben, most inkább a nehézségeket ecsetelném ebben.

1. Nehéz, hogy amíg ők ketten heti kétszer a bölcsiben szórakoznak, én nem lehetek ott. Persze, olyan nem lehetne, hogy senki se dolgozik, de továbbra is agyalok rajta, hogyan lehetne Kokomora költözni hárman.:) Nem vagyok ott, mikor hozzájuk megy a gitáros csaj és Bertie csipcsipcsókázik a csoporttal, meg jön a bábjátékos pasi is, akit szájtátva bámul. Közben Aldric ott dolgozik kinn, kávézgat, eszik, mert Bertie a beszoktatásnak már abban a fázisában van, ahol egyedül mókázik benn a csoporttal. Sokszor tudunk napközben beszélni szerencsére, és olyankor én is úúúúgy ott akarok lenni velük, pedig nagyon élvezem a munkámat.:)

2. Nehéz, hogy nem tudom, mennyit vegyek le Aldric válláról az itthoni és a gyerekkel kapcsolatos tevékenységekből. Ő sosem dolgozott rendesen 8-4-ig, így nincs egy példa előttem, milyen lenne a dolog fordított helyzetben. Jelenleg reggelente többnyire én látom el Bertie-t (öltöztetés, pelenkázás, etetés) az érintések és a mami-babatime miatt. Aztán én tolom őt a  reggeli sétán többnyire végig, és hazafelé is. Itthon én fürdetem meg és vetkőztetem le, Aldric eteti, de én megyek altatni (ami nem egy procedúra, csak leteszem, betakarom, alszik). Én indítom be a mosást reggel, de Aldric tereget ki délelőtt (Bertie és Humicica hathatós segítségével). Aldric mosogat itthon, én hétvégén takarítok (porszívózás, kis vécétakarítás).

Ebben még nem dolgoztuk ki a tökéletes time-menedzsmentet. Ahogy olvasom, a 8 órában dolgozó szülők (jellemzően férfiak) többnyire nem csinálnak otthon már semmit se a háztartással, se a gyerekkel. Én viszont tényleg szeretem mind a férjemet, mind a gyerekemet, így nem akarom őket cserbenhagyni. Az eszemmel tudom, hogy le kellene vennem minden terhet Aldricról, és reggel és este teljesen egyedül ellátni Bertie-t, mint ahogy elvárnám tőle is fordított helyzetben. De egyszerűen le kell ülnöm 8 óra munka és napi 14 km séta után este, és bámulni ki a fejemből. Viszont Bertie-t ezalatt természetesen nem lehet betenni a vitrinbe, szóval többnyire a leülésemet a fürdésének időszakára időzítem, és beáldoztunk az alvásidőnkből is egy kicsit, hogy nyugodtan szexelhessünk, nézhessünk sorozatot, vagy csak leülhessünk egy kicsit. Így manapság már nem 9-kor, hanem 10-10:30 felé fekszünk le és 6-kor kelünk. Ez tartható.

3. Nehéz, mert lemaradok az intézési dolgokról szinte teljesen. Ha gyógyszertárba kell menni, azt el tudom végezni szünetben, de semmi mást nem (akár NAV, akár posta, bármi). A védőnő Aldrichoz jön ki, az orvoshoz Aldric viszi el egyedül a gyereket, vállalva a Bertie-vel nem egyszerű öltöztetési procedúrát.

4. Amit tudok, megteszek, a dolgok leszervezését pl. nagyrészt én elvégzem, amit Aldric nem szeret. Én hívom fel a dokit, a védőnőt, felírom Aldricnak, milyen receptek kellenek. Összekészítem minden este, másnap Bertie milyen váltóruhát visz a bölcsibe, és az egész napi pelenka és kaja adagját, zsepit, stb-t is bekészítem a babakocsitáskába. Felírom, ha venni kell valamit.

A rendszerünk egyértelműen több terhet ró Aldricra, mint rám, ezért még igyekszünk tökéletesíteni, hogy ez ne így legyen. Aldric persze nem panaszkodik, de én szeretném elejét venni annak, hogy később kelljen!:)