Amikor a gyerek sikítva ébred fel

Történt tegnap, hogy egész nap alig álltam fel a munkahelyemen, este hazasétáltunk és egy csomagot is felvettünk (amit nem én vittem). Hazaérve persze beállt a csípőm, le kellett ülnöm, majd vánszorogva lefeküdnöm. Gondoltam, kipihenem magam reggelig. 10 körül már aludtunk is. Abban a tudatban, hogy Bertie végigalussza az éjjelt és reggel 6-kor vidáman indulunk neki a napnak.

Aztán éjjel 1:00-kor Bertie felsírt. Aldric kiment, majd a gyerek sikítva kezdett sírni. Ekkor már halálra váltan én is kiszaladtam (még mindig beállt csípővel), hogy megnézzem, "úristen, mi történt???". Mikor kiértem, láttam, hogy Aldric a kezében tartja a halálra ijedt Bertie-t, aki ütemesen görcsbe rándulva sikítva üvöltött. Gyorsan lázat mértünk, popóban 38,3, vagyis 38,3-0,5 volt a hőemelkedése, de lángolt a teste. Adtunk neki egy Nurofent (amit alig bírtam kivágni a csomagolásából), és ölelgettük, itatni és etetni próbáltuk. Amikor kb. 10 perc után sem múlt el, gyorsan fellapoztam a Spock-ot, nem jutottam eredményre, majd felhívtuk az ügyeletet.

Ott azt mondták, biztosan megijedt valamitől, meg hogy jön a foga. Bullshit. A lázcsillapító fél órán belül hatni fog. De Bertie csak görcsölt, görcsölt és üvöltött. Nem hatott rá se a cicás játék, amit imád, se az aprópénzcsörgetés, vagy a tükörbe nézés, amiket szintén, és a vicces tánc sem, amin mindig nevet, ha csinálom. 

gif.gif

Mi ezen felbuzdulva gyorsan felöltöztünk és elindultunk az ügyelet felé. Eleinte az én kezemben, majd Aldric kezében volt a gyerek, aki akkor már nem üvöltött, hanem csak néha felsírt, és elkezdett nézelődni maga körül. 10 perc alatt odasétáltunk a rendkívül kellemes időben az ügyeletre, ahol kedvesen, azonnal fogadtak bennünket.

A doki kedves volt, informatív, és az asszisztense is. Azt mondta, enyhe torokgyulladást lát, kis orrfolyással, és lázas a gyerek. Mondta, hogy 6 óránként tolhatunk egy Nurofent, mert az fájdalomcsillapító is, lázcsillapító is, és kapjon sok folyadékot.

Mire hazaértünk, már elaludt Aldric kezében, éjjel egyszer sírt fel (de nem sikítva), amikor gyors cumi után már vissza is aludt. Reggel 6-kor, a szokott időben kelt fel ismét, és bevittük magunkhoz, hátha visszaalszik még. Nem aludt. Kapott egy lázcsillapítót, reggelizett, megivott egy csomó tejet és vizet (össz. kb. 3 dl-t). Ma nem kísértek el munkába, otthon lazítanak. Bertie sírdogált reggel, sokat ivott és jól evett, délutánra már boldog baba ismét, mint volt.

A csípőm már nincs beállva, már nem remegek az aggódó sírástól, de ezt örökre megjegyeztem. Szörnyű volt. Biztos voltam benne, hogy valami nagyon komoly (halálos) baja van a gyereknek. Olyan gondolatok cikáztak a fejemben, hogy fizikailag vagy szexuális bántalmazták a bölcsiben (mert éppen aznap volt ott), meg hogy biztos vízfejűség, mert azokról olvastam, hogy sikítva sírnak fel. Arra is gondoltam, hogy éppen leszakad valamelyik belső szerve és azért a görcsölés (mint mikor a szervezetem kilökte az embriót annak idején). Pedig amúgy nem gondoltam, hogy paramami vagyok. Pedig de.

Hát, ezek közül mind baromságnak bizonyult, de nagyon félelmetes volt. Rettegtem. Soha többé!