Zavarunk

Nyár elején Bertie egy reggel arra ébredt, hogy belépett a dackorszakba. Pontosabban, mi ébredtünk erre rá, meglehetősen hamar, mert azóta folyton akar tőlünk valamit, azonnal akarja, hangosan akarja és ha nem elég gyorsan reagálunk vagy nem a megfelelő reakciót adjuk (nem értjük vagy nem akarjuk hagyni neki), akkor látványos hisztikkel reagál. Azóta nehezebb étterembe mennünk, játszótéren lennünk, utcán sétálnunk, vásárolnunk, itthon lennünk. 

Sok mindent kipróbáltunk: néha engedékenyebbek vagyunk, néha ingerlékenyebbek, néha türelmesebbek, néha megharagszunk. Hiszen emberek vagyunk. Néhány hüvelykujj-szabályt mérlegelve próbálunk reagálni erre az új helyzetre:

1. A konfliktusok megúszhatatlanok, szóval vastag bőrt kell növeszteni, de másfelől nem érdemes túl komolyan se venni a dolgot, mert sose lehet tudni, miből lesz konfliktus.

2. Vannak dolgok, amik kirívó hülyeségek vagy életveszélyesek, ezekre muszáj nemet mondani, de másfelől bizonyos rossz dolgokat meg tapasztalatból egyszerűbb megtanulni, mint tiltásból, szóval hagyni kell mozgásteret.

3. Úgyis zavarni fogjuk a környezetünket, úgyhogy nem élhetünk folyton szégyenérzetben, de másfelől provokálni sem kell az embereket.

4. Valamiféle kiszámíthatóság megteremtése önmagában is cél és lelkileg is hasznos Bertie-nek, tehát igyekezni kell felelősen dönteni, de másfelől nem vagyunk robotok és nem baj, ha ezt megtanulja, szóval az se baj, ha következetlenek vagyunk, így nem kell rettegnie sem a következményektől.

5. Valamiből mindenképpen konfliktus lesz, szóval nem érdemes megengedni mindent, mert az csak felhívás keringőre, de nem akarjuk agyonfrusztrálni sem a folytonos tiltásokkal.

6. Muszáj szülőnek lenni, muszáj időnként nemet mondani, viszont másfelől emberek vagyunk, gyengeségekkel, érzelmekkel, igényekkel, szóval muszáj kicsit lazítani is, nehogy felrobbanjunk a belső feszültségtől és rosszkor reagáljunk és aránytalanul.

Mindezek alapján szerintem nem lehet azt mondani, hogy ha Bertie az utcán a földre veti magát, mert be akart menni a DM-be, de mi nem akarunk vagy mert a másik irányba akart menni, mint amerre megyünk, s az emberek egy része homlokát ráncolja, a fejét csóválja, akkor az azért van, mert Bertie neveletlen. Azt sem lehet mondani, hogy Bertie neveletlen, mi meg felelőtlenek vagyunk, akik mindent ráhagyunk a gyerekre, ha hagyjuk neki, hogy a Margitszigeten, megsimogassa a pónikat (ami nem is tilos és ráadásul szokás is, bár mint nemrég egy hangos nagyszülői megjegyzésből megtudtuk, a gyerek életét veszélyezteti).

Lehet persze mondani, hogy bizonyos elvárásokhoz képest neveletlen. De mi inkább úgy látjuk, hogy ez részben habitus kérdése abban az értelemben Bertie viszonylag asszertív, magabiztos gyerek, aki bizalommal van a szülei és a világ iránt és ezért nem fél kifejezni az igényeit, ráadásul elég mozgékony és erős is ráadásul. Részben pedig egy életkori szakasznak tűnik, ahol a mozgásterünk szülőként meglehetősen korlátozott: próbálkozhatunk, de majd akkor lesz "jólnevelt", ráadásul várhatóan megint varázsütésre, ha ez a korszaka lezárul pár hónap múlva.

Ezzel együtt tökéletesen megértem, ha zavarunk másokat és erre bizonyos mértékig tekintettel is vagyunk, de természetesen nem tudunk és nem is akarunk eltűnni a világ elől erre a pár hónapra. Azt is megmondom, miért: mert az emberi együttélés folyton egymás zavarásával jár és ezzel együtt kell tudni élnie mindenkinek.

Engem például a következő dolgok zavarnak:

1. Ha a szomszédok kiülnek cigizni és beszélgetni a belső udvarra. Ha nagyon zavar, becsukom az ablakot. Szólni legfeljebb hajnali 3-kor szólok nekik, akkor is udvariasan.

2. Az éttermekben és kávézókban engem nem érdeklő témákról beszélgető emberek. Nem szoktam rájuk szólni, pedig el sem tudom mondani, mennyire nem érdekelnek a pletykáik, szerelmi, üzleti ügyeik, rossz vicceik.

3. Az emberek, akik miatt lassabban tudok haladni az utcán. 

4. Az emberek, akik sok mindent vásárolnak és ezért sokáig kell sorban állnom az Aldiban.

5. Az emberek, akik ugyanaz előtt a polc előtt állnak a boltban, mint én, mert ugyanaz a termékcsalád érdekli őket.

6. Az emberek, akik előttem kölcsönöztek ki egy könyvet.

7. Az autósok, akiknek valamiért mindig sürgősebb dolguk van, mint nekem. 

8. Az emberek, akik szintén ugyanazon a tömegközlekedési eszközön utaznak mint én és ezért nem tudok kényelmesen utazni.

9. Az emberek, akik ugyanazon a strandon fürdenek, pedig szégyellős is vagyok és egyébként is.

10. A kutyák, akik ugatnak éjjel.

11. A szintén fagyiért előttem sorban állók.

12. Akik az eső elől szintén az eresz alatt vagy a buszmegálló fülkéjében keresnek menedéket és nincs hely.

13. A várost fotózó turisták, akik között folyton kacsázni kell.

14. A pénztáros, akinek hiába mondom el, hogy kártyával fogok fizetni, a betanult szövegét mondja és megkérdezi, hogy kártyával vagy készpénzzel.

15. A rendőr, aki pont a sarkon álldogál, hogy alig férek el mellette.

16. A sok hülye autós, akik miatt alig jut nekem parkolóhely.

17. A házfelújítások, amik miatt folyton át kell mennem az utca túloldalára.

18. A gyalogosok, akik nem élnek az elsőbbségükkel előttem, hanem integetnek az autóknak, hogy menjenek csak el, én meg miattuk haladok lassabban.

19. A vendégek, akik mindenáron le akarják venni a cipőt a lakásunkban.

20. A néni a harmadikon, aki hangosan krákogva köhög.

21. A távoli ismerősöm, aki nem csak nem köszön rám az utcán, mert nem ismer meg, de vissza se köszön, hanem bamba tekintettel néz rám.

És még mennyi minden zavar :)