Apám a 80-as években jött át Kolozsvárról Magyarországra, mert nem bírta az ottani politikai helyzetet. A barátai, akik később a zöldhatáron jöttek át hóban-sárban, már mind továbbmentek Nyugatra. Az ő gyerekeik meg még tovább, akár egészen Kanadáig. Azt hiszem, igaza van Aldricnak, benne van a boogie a lábu(n)kban. Csak azt tudnám, hogy mi ez a folytonos lüktetés a gyomromban, hacsak eszembe jut, hogy elüldöztek innen, pedig én itt akartam élni. Budapesten akartam dolgozni, építeni a tudományt és boldog lenni. De nem hagyják.

Nemrég írtam itt egy posztot arról, hogy mennyire sajnálom, hogy Bertie Magyarországra született. Az a poszt amolyan körúton kívüli (sic!) értelmiségi vetyengés volt csak. Úgy éreztem, ki kell írni magamból a bűntudatot, hátha akkor elszáll. (Nem szállt el. - a szerz). Aztán megszületett bennünk egy gondolat, egy 2 éves terv arra, hogy az ovit már ne itt kezdje a gyerek. Aztán elkezdtem egy Kivándorlási terv című jegyzettömböt vezetni célországokról szóló infókkal. Kiket várnak, hogy lehet bevándorolni, milyen egyetemeken foglalkoznak olyan témákkal, amik miatt akarhatnák Aldricot munkatársnak, milyenek az ovik.

Emiatt pár hete minden napunk heurékákat követő spleenekből áll, repetitíven. Juhú, mert van USA-zöldkártyalottó, ohshit, mert el kell adni a lakásunkat, ha megnyerjük. Juhú, mert az ausztrálok magas pontszámot adnak azért, ha IELTS-nyelvvizsgád jól sikerült, de ohshit, amiért nem vagyunk a hiányszakmák listáján. És amikor már épp a kapunyitási pániktól kezdtem volna fuldokolni, elolvastam Sz.D. legújabb cikkét. És rájöttem, milyen jó érzés lesz arra a sok szépre visszaemlékezni kintről, amik itthon értek minket:

• tudománnyal foglalkozhattunk
• Lipótban és Újlipótban élhettünk, ahol sok a jó pékség, sok a jó reggelizőhely, a kedvenc éttermeink is itt vannak, sok a kedves ember és sok a király galéria 
• Budapest csodás, az országon belül a lehető legjobb helyre szültem Bertie-t, az biztos
• az ország legmenőbb egyetemein végezhettünk, plusz Aldric az ország legjobb gimijében
• Bertie az ország legjobb kórházában születhetett, tiszta és szakmailag kifogástalan körülmények között
• volt egy szuper gyerekorvosa is
• vannak jó barátaink még az országban, még akkor is, ha a legtöbb máshol is él
• itt élnek a szüleim és Aldric nővére a gyermekeivel, akiket imádunk

De ennyi. Aztán meg minden nap ez, amikor megnyitok egy hírportált, amit még nem vett meg a kormány.

Depresszív ez a hangulat
Mer' a rendszer mindenkit fojtogat
Sok barát külföldre menekült el
Mer' ott különbül bánnak egy menekülttel
Az országimázs kurva fontos
Csak munkahely nincs meg elég orvos

..................................................................................

Nem tetszik, hogy egyre szarabbul
érzem magamat hazámban.
Nem tetszik, hogy a haverok, a rokonok
nemsokára disszidálnak
Nem tetszik, hogy senki sem egész
Nem tetszik, hogy mindenki fél.

....................................................................................

az nem lehet, hogy annyi szív
hiába szív...
de lehet.

Nyugat-Európa és a káosz partján
félig Ázsia, de egészen Balkán