A nagybátyám, L. már a 80-as évek Kelet-Magyarországán is(!) bevallottan meleg volt. A közös családi nyaralásokon megismertem az összes pasiját, a híreseket, és a nem híreseket is. Azokat is, akikkel ma is jó összefutni egy hűvösvölgyi sétán, és azokat is, akikkel korántsem az. Aztán, 30 évvel később, az unokaöcsém ugyanezért lett öngyilkos, mert ő már nem volt olyan szerencsés a saját szülei általi elfogadással.

Az egyetemen az egyik legjobb barátom coming-outolt, before it was cool, egy másik pedig (bár ma már egy ismert, fiatalok gondolkodását meghatározó személy) a mai napig sem tette meg ezt.

Aztán, nemrég egy közeli ismerősünk vallott melegségéről, így:

Meggyőződésem, hogy a heteró nőknek és férfiaknak, meg az LMBTQ bármely betűjéhez tartozóknak egyaránt joguk van arra, hogy szeretetben és békében éljenek, anélkül, hogy mások ítélkezésétől, pláne bántalmazásától kelljen tartaniuk. Joguk van megmutatni önmagukat, büszkének lenni önmagukra. Mi több, szerintem joguk van a törvényes kapcsolatra, családra és annak jogi védelmére is.

Egy másik közszereplő pedig így:

Ha kihasználva a társadalom alsóbb rétegeiben (ez nem szociológiai terminus, csak nem akartam suttyóbunkót írni) meglévő homofóbiát, úgy akar valakit eláztatni egy újság, hogy megírja róla, hogy buzi, ezzel nem csak azt az embert alázza meg, hanem az összes magyar buzit, mert megerősíti és konzerválja azt a szemléletet, hogy buzinak lenni szégyen.
Hát kérem szépen, buzinak lenni nem szégyen. Elvtelen, gerinctelen, a pénzért mindenre képes, és ezért az éppen regnáló hatalomnak lefekvő féregnek lenni viszont igenis szégyen.

Valami ilyesmit tanítok majd én is Bertie-nek, ha kérdez, vagy ha lát valamit (pl. egymás kezét fogó két embert). Akkor is, ha majd megkérdezi, miért ünnepelnek a melegek, és mi miért nem ünnepelünk. Elmesélem majd neki, hogy mi az apjával igenis minden nap ünnepelünk. Aldric megfogja a kezemet az utcán, megcsókol, megpuszil nyilvánosan. Együtt élünk, a lakcímnyilvántartó és az anyakönyvvezető is egységként kezel minket. Lehetett egy közös gyermekünk, örökbe is fogadhatunk majd valakit, ha szeretnénk. És ami számomra a legfontosabb: összeházasodhattunk. A kapcsolatunkat törvényesíthetjük, és közös gazdasági, kulturális, emberi közösséget tudunk létrehozni. Számunkra minden nap hetero-pride.

Aztán, van néhány dal is, ami erről szól, ezeket is megmutatjuk majd neki. Az egyik ez:

Do you really enjoy living a life that's so hateful?
'Cause there's a hole where your soul should be. /Lily Allen - Fuck you/

És van egy olyan is, amiben viccesen figurázzák ki azt, hogy mennyire ironikus imádni azt a tavaszi szünetben, amit a hétköznapi életben nem fogadsz el.

Trashing hotel rooms, clogging up toilets
Beer goggles if she's a hag
Planning the menu, picking out flowers
Nailing sluts and writing our vows /Lonely Island - Spring Break Anthem/

De csak azért, mert a szerelem mindig győz.