Nemsokára 30 éves leszek. Ez borzalmas?

Igen. Azt hiszem, az. Vagy nem is tudom. Minden olyan bizonytalan.

It's better to be over the hill than buried under it.

Mert, bár majdnem szereztem egy PhD-t és majdnem találtam egy tökéletes állást is, nem vagyok maradéktalanul elégedett. Vettünk egy lakást, ami álmaink lakása volt/és az is, csak még nem tudtunk beköltözni. Egy rendkívül küzdelmes hitelügyintézés, lakáseladás, lakásátadási projekt áll mögöttünk, és még egy szerződésfelmondás elé is nézünk a jelenlegi lakásban, plusz ugye a költözés.

De ezek persze csak a - múló - körülmények. Gondolom, Dr. Coxnak igaza lehetett, mikor azt mondta, ha elégedett vagy magaddal, akkor ennyi volt. Elvesztél.

Van egy csodálatos fiam és egy csodálatos férjem. Keresek értelmes pénzt, tudok kreatív tevékenységeket végezni szabadidőmben. A férjem mindent megtesz azért, hogy nekem jobb, könnyebb legyen. Hogy minden intéződjön. Hogy boldog legyek, hogy boldog legyen Bertie. És persze azért, hogy Bertie-t a lehető legjobb testi, lelki állapotban tartsuk minden nap.

Vannak csodás szüleim és csodás in-law-szüleim (miért nincs erre magyar szó, nem értem). És, bár nem ők négyen a kedvenc embereim ever, azért jól el lehet velük lenni.

És persze, ott van az öregedés. Ráncaim vannak, kevés alvás után ma már táskás szemeim is, kicsit talán híztam is, de utóbbi nem biztos. A ruháimon kicsit érzem, de nem merem csekkolni. A 20 éves gyakornokom olyan messze áll tőlem mind korban, mind kulturálisan, hogy csak a sorozatok kötnek minket össze. Hiába, van köztünk 10 év. Elképesztő érzés valakinél idősebbnek lenni ennyivel, aki maga is felnőtt nő már.

Nem tudom egész pontosan, hogy miként terveztem az életemet gyerekkoromban. Nem emlékszem. Egyetemen azt hittem, hogy majd lesz karrierem (akkoriban viszonylag tehetségesnek tartottak), és akkor majd úgy 35 évesen vállalom az első gyereket. Akkoriban még azt is hittem, hogy a gyerek előtt 5 évig járni kell, meg iksz évig az esküvő előtt is. Hát, a valóságban ez másként alakul úgy általában. Ahogyan nálunk is.

30 leszek, ez nagyon félelmetes. Hány éves leszek még? Már felnőtt vagyok? Ha ez a felnőttség, akkor ez nem nagy dolog. Ha nem ez, mikor leszek felnőtt? Közel van már a halál? Belehalhatok egy következő szülésbe? Az esetleges következő terhesség már sokkal nehezebb lenne? Mikor fognak komoly emberként kezelni a nálam sokkal idősebbek? Nekik mindig gyerek maradok?

Mi lesz mostantól? Valami más lesz? Eddig már eltelt az életem harmada? Vagy a fele? Vagy akár az egész?

Milyen anya vagyok? Milyen anyának lát engem Bertie? Azt tudom, hogy szeret engem, de szeret engem azért, amilyen 30 éves koromra lettem, vagy csak úgy, ösztönből szeret? Számít ez bármit is?

bday.jpg