...szeretek hordozni. Két kedves barátunktól is kaptunk Baby Björn márkájú kengurut (nem mennék most bele abba a terminológiai kérdésbe, hogy mi a kenguru és mi a hordozó - nem tudom- van-e különbség, de nem is érdekel; tudom, van hordozókendő is, ezerféle, az se érdekel). Az egyik mintha kisebb lenne, a másik mintha nagyobb. Most a mintha kisebbet használjuk, s csak remélem, hogy a másik tényleg nagyobb és így tovább fogjuk tudni használni a kettőt. Pontosabban én használom, mert Clamesa hasi sebe még nem kifejezetten bátorítja őt arra, hogy hordozzon. 

A legmegdöbbentőbb dolog a kenguruban, hogy mennyire kifinomult, praktikus és esztétikus jószág. Olyan érzés felvenni az öv részét, mintha melltartó vagy pisztolytáska lenne (vagy valami menő túracucc - ki mibe szeretné inkább beleképzelni magát). Van rajta néhány gomb és kapocs, és lehet szorosabbra és lazábbra fűzni több helyen is. Óráig el lehet vele játszani. Felvenni úgy szoktam, hogy a gyereket tartó részt lefektetem a pelenkázóra, ráteszem Bertie-t, előre hajolok és előbb lent a lába alatti kapcsokat rögzítem az övemhez, mindkét oldalon, majd a derekánál lévőket, aztán a feje fölöttieket. Utóbbiakat kissé már szuszogva és enyhén idegesen. Majd felemelkedem és viszonylag szorosan magamhoz húzom a pántokkal Bertiet, akinek épp csak a feje búbja látszik ki.

A hordozót nem csak azért szeretem, mert ennyire egyszerű felvenni, hanem mert baromi kényelmes és remekül lehet vele sétálni és ülni (ma egyben leséltáltunk 4,6 km-t, meg üldögéltem egy bő félórát vele egy parkban, meg utaztam metrón és villamoson is Bertie-vel), fel- és leszállni. Mindenki ránk mosolyog, azt mondják, milyen kicsi, van aki meglepődik, hogy van rajtam valaki és egy rakás ember jön oda beszélgetni. Többnyire azt akarják elmondani, hogy Bertie milyen kicsi, de van, aki azt, hogy azt hitte, a ruhámon egy dísz van, nem egy gyerek. De volt olyan is, aki a koráról érdeklődött, meg a kengurut dicsérte, hogy milyen szépen tartja a gyerek hátát. Meg volt olyan is, aki csak azt mondta, hogy jé, de cuki. Meg nagyon sokan nem mondanak semmit, csak megörülnek. Na, ez igazán remek móka. Ennyi kedvességet, vidámságot, szeretet még sose tapasztaltam és azt kell mondanom, hogy bár a Stokke is vonzza a tekinteteket és a barátságos emberi gesztusokat és mindenki behajol, megnézni, ki van odabent, de Baby Björn bizony kenterbe veri a Stokkét ezen a téren. Azért persze továbbra is szeretek babakocsival járni. De őszintén be kell vallanom, ez a hordozás dolog meghökkentően kellemes csalódás. És még a derekam sem fáj tőle, pedig erre fel voltam készülve. (Nem voltam tornából felmentve, de khmmm lett volna okom. )