Egy újabb hét

Az életünkről most nem akarok írni, mert egyrészt már én magam is kibaszottul unom a panaszkodásainkat, másrészt meg, mert nem hinném el én sem, ha nem velem történne.

De a gyerek ezen a héten már játszott a forgójára tett szalagokkal és nagyokat nevetett neki!

Egyre jobban élvezzük mindannyian (Humi is!) a reggeli rituálét, amikor Bertie felkelt minket és visszafekszik még közénk egy pár órára aludni.:) Mivel nem vagyunk kötődő nevelésre alkalmas emberek, de azért imádjuk a gyereket, így Aldric a homlokát szokta odatenni Bertie homlokához és úgy alszanak. Ez nagyon cuki.:)

Nagyon sokat mosolyog és sikoltozik is már néha!

Az életünk amúgy fosszar, de ez a kis lény mégis mindig ragyogó fénnyel teríti be!!! Ezért hát mostantól:

sad.jpg