Working Mom

Terhességem végéig dolgoztam. Na jó, a gyakornokoknak osztogattam feladatokat és olvasószerkesztettem a tanulmányokat két kötetben. Na jó, nem csak a gyakornokoknak osztogattam feladatokat és nemcsak olvasószerkesztettem. Csak az irónia mindig jó indítás. De az arcmentés miatt muszáj most mégis megölnöm.

Ahogyan olvashattátok már a blogban, a szülés jól ment, a gyerek klassz, Aldric sokat van velünk és a pregnancy brainem is elmúlt. De tényleg, a pregnancy brain nem fantazmagória, kutatások igazolják, hogy terhesség alatt csökken az IQ és a gyerek egy éves korára áll vissza teljesen. Szóval, nem sokkal a szülés után már képes voltam összefüggésekben gondolkodni a világról. Aztán úgy egy hónappal később már a közéleti dolgokról, a gazdaságról, politikáról és kultúráról is gondoltam dolgokat. Aztán, már írni is tudtam róluk. Akartam is, csak hát nem volt kinek. A volt munkahelyemen ugyan még pár hétig besegítettem az elmaradt ügyekben, de ezek nem tartogattak többé szellemi kihívást.

Amikor még a régi munkahelyemen dolgoztam, azt terveztem, 6 hét után visszamegyek dolgozni majd. Persze, csak itthonról és csak akkor, ha a gyerek jól viseli majd magát. Aztán, megváltoztak a tervek, amikor a kormány megváltoztatta a sajátját. Szültem unokát Kövér Lacinak és EZ A JUTALOM. Ha ezt tudom, a saját apámnak szültem volna unokát. Szóval, így maradtam itthon. A gyerek szinte egész nap alszik, vagy séta közben nézegeti a fákat, vagy - most már - délutánonként sikítozva, nevetgélve játszik a játékhídjával. Én meg itthon vagyok. Segítek Aldricnak a projektmunkáiban, de alvásidőben főként Chelsea Latelyt nézek angolul. És elkezdtem olvasni egy képregényt is, a gyereket megnyugtatja, ha alváshoz készülődve felolvasok belőle neki. Legalább a mindennapjaim része marad az angol.

Nemrég elhatároztam, hogy a CSED befejeztével (szeptemberben) elkezdek dolgozni, itthonról, vagy olyan munkát, ahová heti 1-2 nap kell bemennem, Aldric itthon tud maradni Bertievel, és akar is. Megkerestem egy ismerős karriertanácsadót, akivel augusztusra beszéltem meg egy találkozást, hogy találjuk ki az új Clamesát. Ezzel párhuzamosan a barátnők is visszatértek az életembe, most már mernek hívni helyekre, már elég nagynak ítélik a gyereket ahhoz, hogy cukrászdába menjen. :) Aztán, egy nap az történt, hogy az egyikük ajánlott nekem egy állást. CSED után már ott nyitok a GYED Extrával, itthonról dolgozom majd és a szakmámmal foglalkozhatok, amiről nem is reméltem, hogy még valaha az életben megtörténik velem.

És, Bertie, tudod-e, hogy ez mit jelent? Tudod, mire jött rá a mami? Jövőre már megyünk rendes nyaralásra és veszünk egy jobb lakást is pár év múlva! De nemcsak erre, hanem arra is, hogy érted teszem ezt. Hogy tudjak veled is itthon sokat törődni, hogy anyád ne legyen befásult, hogy boldog legyen a gyerekkorod, hogy legyen elég pénzünk. És, kérem, ez nem pont ugyanaz, mint amit azok a rendkívül bántón fogalmazó gonosz anyukák mondogatnak arról, hogy 3 évig otthon kell maradni a 4 fal között, mert a gyereknek az a jó? De. Visszatérek a munkába, mert nekünk meg, Bertie, az a jó. :)

És most random idézetek csodás nőktől a nőiségről:

obama.jpg

obama2.jpg

sarah_silverman.jpg