11. havi helyzetjelentés

Tegnap lett 11 hónapos Bertie. Íme néhány jellemző dolog az elmúlt hónapból:

  • az orvosnál 9,64 kg-ra mérték a súlyát, ami azt jelenti, hogy lényegesen lassult a súlygyarapodása, de tekintve, hogy mennyit mozog, az is csoda, hogy nem fogyott;
  • mostanában valamivel többet sír, mint eddig - ezt az anyai nagyszülei kissé zokon veszik, mert ők nagyon hozzászoktak a kissé idealizált, sosem síró unokájukról alkotott képükhöz, mi inkább az akarata fejlődése jelének tartjuk;
  • Bertie újabban többet mászik már, mint kúszik;
  • nagyon sokat álldogál az ágy, a könyvszekrény, dohányzóasztal, a kanapé, a WC-kagyló, a kád mellett;
  • igazából könnyedén le is tud ülni, ha tovább akar menni, de még hajlamos elsírni magát, mert el-elfelejti, hogy valójában le tudna ereszkedni;
  • éjjel néha felsír (nem tippeljük, hogy miért, mert mindig rendben visszaalszik, egyéb tünetei nincsenek), néha sírva ébred, de egyik sem jellemző;
  • borzasztóan ügyesen fel tud már ülni minden külső segítség nélkül, akár a szoba közepén is és nagyon szeret ülve játszani - meglehetősen sok időt tölt el így;
  • játék közben sokat "magyaráz": általában csak gügyög, de egy-két hete nagyon tisztán ki tudja mondani, hogy mememe, papapa és nem (valamint, hogy nemnemnemnemnemnem) - mikor először mondta, nem is a megszokott hangján, hanem valahogy erősebben, ő lepődött meg a legjobban, mire képes, rögtön ránk nézett és elmosolyodott;
  • tátog, mint egy hal;
  • úgy tűnik, néha hiányzunk neki. ha engem nem lát délelőtt, vagy ha Clamesa elmegy hajat mosni, üdvözöl minket;
  • még mindig nagyon szereti az embereket, mosolyog, nevet velük;
  • megpróbáltuk megtanítani, hogy nyújtsa ki a nyelvét, mert nagyon tetszett neki, amikor mi csináltuk: eddig egyszer sikerült csak, de párszor próbálkozott vele és nagyon viccesnek találta;
  • lassabbak az etetések és időnként meg-meghagy ételt, ezt mi szintén az akarata megerősödése jelének látjuk, régebben ugyanis egyszerűen mindig elfogadta, amit kapott;
  • szeret beleenni abba, amit eszünk, s ha meglátja, a saját ételét szívesen félreteszi;
  • újra megszerette a fürdést: mióta tud rendesen ülni, egy kevés vizet engedünk csak a kádba, abban ül és sokáig eljátszik (mi több, bele is fekszik a vízbe, sőt, feláll a kádban, ha ki akar jönni);
  • bújósabb lett valahogy: nagyon szeret a mellkasomon elaludni esténként, szívesen veszi, ha lefekszünk mellé a földre és körülöttünk vagy rajtunk játszhat, s egyébként is szeret körülöttünk lebzselni;
  • a tekintete is megváltozott: most már mintha nem egy baba nézne ránk, hanem egy kisgyerek, máshogy mosolyog, máshogy néz, intenzívebben (ha akarom, erőszakosabban) és összetettebben próbál kommunikálni;
  • Humit egyre gyakrabban tudja megérinteni, megfogni, s bár messze van még attól, hogy simogatni tudja, párszor már belemarkolt a szőrébe;
  • egy ideig kísérleteztem azzal, hogy mi lenne, ha egy papírra a kezét mozgatva rajzolgatnék vonalakat tollal, de akkor Bertie-t a dolog egyáltalán nem érintette meg - érezhető volt, hogy nem áll készen rá egyáltalán;
  • viszont mióta magabiztosan ül és játszik, nagyon sokat ügyesedett, egész finom mozdulatokkal fog meg tárgyakat, tesz arrébb, vagy épp ütögeti őket;
  • nagyon szeret tárgyakat ledobni és figyeli, mi fog történni;
  • az egyik kedvenc helye a lakásban az előszoba, ahol leül a cipősszekrény elé, leveszi a fehér műanyag dobozt, amiben a cipőtisztító eszközöket tartjuk, kipakolja őket és játszik velük;
  • elkezdett szinte mindent megenni a lakásban, amit csak talál a pormacskától a könyvből általa kitépett papíron át a még ki tudja miig -  24/7 őriznünk kell, de így is meglepő dolgok kerülnek elő a szájából 

moment-of-awakening-l-cne78n.jpeg