Life is just this

Megbeszéltem Aldrickal, hogy abbahagyom a hetenkénti számolást, mert már az agyamra megy. Igaz, hogy CSED-en levő anyuka vagyok, de azért ennyire nem unom szét magam itthon.

Mostanában nagyon megváltozott az életünk, pont, amikor a gyerek lett. Ez akár természetes is lehetne, de nem az. Mert nem a gyerek miatt változott meg. Tudom, ez az internet és Magyarország, és emiatt érthetetlen, hogyan történhet két dolog egy időben úgy, hogy egyik sem oka a másiknak. Nos, a gyerek rendkívül jól besimult a napirendünkbe, 4 óránként eszik, elvihető mindenhová, és imádja a friss levegőt, mi jókat alszunk továbbra is. Viszont az utóbbi egy évben ezek történtek, a terhesség szörnyűségein (pl. amniocentézis) felül:

  • meghalt a nagyapám
  • kirúgtak a munkahelyemről
  • kirúgtak az albérletből, ahol 6 évet laktam
  • vettünk egy lakást a külvárosban, és rájöttünk, nem akarunk odaköltözni
  • találtunk egy új albérletet
  • kiadjuk a saját lakásunkat

Fujj, de utálom már ezt az egészet! Annyi szervezkedés, annyi költöztetés/költözködés, és még legalább egy ugyanilyen hónap áll előttünk. Persze, Lipótvárosból Újlipótvárosba való költözés azért nem rossz. Sőt egy Bertie számára is sokkal élhetőbb (fák, parkok, más kisgyerekek, értelmiségi gyerekkönyvesboltok) környékre fogunk költözni a politikusokkal, száguldozó seggfejekkel és betonnal teli skanzenből, ahol jelenleg élünk. Betérünk a réteseshez a frissen vásárolt zöldségekkel megrakodva! Nagyon várom már!:)

És Bertie-nek új gyerekorvosa lesz, ha akarjuk és új védőnője, akkor is, ha nem akarjuk. Számunkra ez a védőnő dolog, lévén, hogy hasztalan intézmény, a teljesen mindegy kategória. Jöjjön, mondja el, hogy miért nem olvas új tanulmányokat és kész.

Lesznek új ismerősök. A ház, ahova költözünk tele van kisgyerekesekkel, és a belső kert biztos jó terep lesz az angol nyelvtudásom és a kommunikációs készségem szinten tartására a GYED alatt is. Sőt, Bertie olyan emberekkel ismerkedhet meg, akik fontosak lehetnek neki akár egész fiatalkorában.:)

Félárva lettem és Aldric is. Anyukámmal és anyósommal a kapcsolatunk a héten végleg, úgy tűnik, hogy visszafordíthatatlanul tönkrement. Nem szabad persze két vénasszonyt összeengedni egy jól visszhangzó panellakásban, főleg, ha azok legalább 30 éve nem voltak férfival. De nem gondoltam, hogy amit leművelnek, azután úgy kell döntenünk, hogy ezentúl csak Bertie-vel találkozhatnak huzamosabb ideig, de velünk nem. Nehéz a folyamatos Clamesa és Aldric csesztetést elviselni, és a legszebb az egészben az, hogy NEM IS KELL! Nagyon nehéz megélni azt, hogy szülők lettünk és egyben félárvák is. Az anyám már egy követ fúj egy számára gyakorlatilag idegen másik nővel (Aldric anyjával) és többé nem vagyok az imádott lánya. Sosem kérdezi meg azt sem, hogy hogy vagyok, és sosem ad nekem igazat semmiben. De most már nekünk is van egy imádott fiunk, aki mindezért kárpótol minket!:)

 living.jpg