Érveink és ellenérveink egy második gyerekre

Nemrég a gyermekorvosunk finoman szólva is célzott rá, hogy kellene még egy olyat csinálnunk, mint Bertie. Mert aranyos, cuki, jól fejlődik, nem üvölt a rendelőben és mert mi is aranyos emberek vagyunk. Tudja, hogy most vettünk jó helyen egy nagy lakást, tudja, hogy mindkettőnknek van munkája.

A fülünkbe ültette ezzel a bogarat, viszont még nagyon a tervezés fázisban tartunk (nem fizikailag, mert még 5 hónapnyi Nuvaring sorakozik a hűtőnkben, hanem csakis elméletben).

Érveink egy második babára:

  • szeretnénk még egy gyereket
  • Bertie csodás, szeretnénk még egy olyat, mint ő
  • nem akarjuk őt egyedül hagyni a világban (Aldric tesóival nem ápolunk szoros viszonyt, nekem nincsen testvérem, így Bertie unokatesói sem lesznek nagyon közeliek hozzá)
  • jó lenne ismét átélni a csodás csecsemőkort egy újabb babával
  • nagyon kíváncsiak vagyunk, milyen személyisége lenne az új babának
  • szeretnénk többgyerekes szülők lenni
  • szeretnénk társadalmilag hasznosak lenni és újratermelni legalább magunkat, vagyis 2 főt
  • nem tetszik nekünk az az élet, amit most élünk, jó lenne sokkal többet együtt lenni, viszont 4 órában nem tudnék dolgozni pénzügyi okokból
  • még fiatal vagyok, életerős, most kellene szülnöm

home-page.jpg

Érveink egy második baba ellen:

  • két gyerekhez át kell alakítani a lakást, ami sok pénz (négyzetméterre nem rossz)
  • szeretném kipróbálni magam egy kreatívabb munkakörben a közeljövőben
  • két gyereknél valószínűleg nem tudnánk fizetni a magánoktatást, ami nem hangzik túl jól a 2010-es évek Magyarországán
  • féltjük Bertie-t, hogy mi lesz vele, hogyan kezelné azt, ha tesója lenne
  • félek az újabb terhességtől a szörnyű előző miatt
  • félek, hogy most nem fog olyan könnyedén lemenni rólam a felesleg
  • félek, hogy még több csíkom lesz
  • félek, hogy ezt a munkahelyemet is elveszítem a szülés miatt, és utána megint újabb munkakeresés előtt fogok állni, ami tavaly sem volt annyira jó élmény
  • félünk, mi lesz, ha nem egy jó alvó, jó evő gyereket kapunk megint. tudjuk vajon majd ugyanúgy szeretni? tönkremennek majd a hétköznapjaink?

Persze, több az érv a második baba ellen. De talán nem a számok számítanak ebben az esetben, hanem az érvek súlyozása. Ismerek néhány embert, akinek felelőtlenség volt az én szememben több gyereket vállalnia (anyagi és kapcsolati okokból), mégis elvannak. Persze, nincs nyaralás, nincs gyümölcs a felnőtteknek, és nincs magániskola. De ki tudja, mennyit számítanak valójában ezek a dolgok és mennyire csak a mi szemléletünkből eredő hülyeségek.

Nos, most azt találtuk ki, hogy méretek egy trombofília panelt, hogy lássuk, kellene-e megint az a 300 db Fraxiparine-injekció és be tudjuk-e vállalni megint ezt az egészet. Talán ez majd segít a döntésben. Talán majd annyi ideig gondolkodunk, hogy el is felejtjük, aztán eltelik felettem az idő, és már nem lehet majd újabb baba.