20 jel arra, hogy otthon lenni a gyerekkel olyan, mint az egyetemen
- Jó lesz a tegnap esti pizza még ma nekem ebédre.
- Minden reggel keményen koránkelés van, amit soha nem akarok.
- Órák (etetések) tördelik részekre a napomat.
- Ez a mandarin a gyereknek már túl löttyedt, de vajon én még megegyem?
- Mikor is takarítottam utoljára?
- Mire kikerültem a gimiből, én voltam a szenior, aztán megint kezdő lettem. A munkámban már jól tájékozódom, jön a gyerekvállalás és minden dolog teljesen új lesz.
- Minden feladatra, amit elvégzek, az emberek legyintenek, hogy erre képes lenne bárki.
- És a fizetés is szar érte.
- Az első hetekben az éjjel és a nappal teljes egészében felcserélődhet egymással.
- Rugalmasan oszthatom be az időmet.
- Rugalmasan oszthatom be az időmet a 11.000 dolog között, amit egy nap el kell végeznem.
- Rugalmasan oszthatom be az időmet, hogy akkor menjek boltba, amikor nincs tömeg. Mondjuk csak a window shopping miatt, lásd 8. pont.
- Minden újabb fejlődési lépcsőnél azt érzem, bármikor elbukhatok (a vizsgán).
- Már az első félév végén azon jár az agyam, milyen állást találok majd utána.
- Emberek nem szólítanak a nevemen, és rengeteg kérdést tesznek fel (anyuka vs hallgató).
- A kismamaság és az egyetemistáskodás is csoportképző erő. De mindkettő olyan közös tulajdonság. ami a jellemet egyáltalán nem határozza meg.
- Itt mindenki sokkal lazábban tudja csinálni a dolgokat, mint én.
- Van egy instruktorom, aki folyamatosan a nyomomban van és figyeli minden léptemet.
- Tényleg mindenkinek vettek a szülei egy budapesti lakást?!
- Bár tudnék egész nap úgy járkálni, hogy be van húzva a hasam.