2,5 éves védőnői státuszon volt Bertie!

2,5 éves korban van egy köztes, nem kötelező státuszvizsgálat, és mivel mi néhány dolgon most aggódtunk Bertie fejlődésében, így ellátogattunk a védőnőnkhöz erre a vizsgálatra. 

Ami miatt aggódtunk: 

  • néha csóválja a fejét, mint aki szédülni akar
  • csapkodja az ajtókat
  • nem beszél még egész mondatokban (szavakat és szókapcsolatokat mond)

Mi ezek miatt azt gondoltuk, ezek akár enyhe autizmus tünetei is lehetnek. 

Amit a védőnő MEGKÉRDEZETT tőlünk, anélkül, hogy EGYSZER IS RÁNÉZETT VOLNA az éppen mellette játszó gyermekünkre, ez volt: 

  • Jelzi, ha pisilni, kakilni kell? Válasz: NEM
  • El tud rúgni labdát, kavicsot? Válasz: IGEN
  • Rövid, 3-4 fokos lépcsőn felfelé váltott lábbal önállóan megy? Válasz: IGEN
  • Kérésre összepárosít azonos színű tárgyakat? Válasz: Ilyet sosem kértünk tőle. Ki kér ilyet bárkitől?!
  • Használ 3-4 szavas mondatokat? Válasz: NEM
  • Beszédében használja az én, enyém, tiéd szavakat? Válasz: NEM
  • A Mit csinál kérdésre tud válaszolni? Válasz: NEM
  • Amikor más gyermekek játszanak, próbál hozzájuk csatlakozni? Válasz: IGEN, már nagyon régóta.
  • Önállóan, csaknem tisztán eszik/iszik? Válasz: IGEN (Mondjuk felnőttként sem tisztán, hanem csaknem tisztán eszünk, szóval a kérdés furcsa.:D)
  • Megérti, ha kérnek tőle valamit, de mutatással nem segítik? Válasz: IGEN
  • Próbál egyedül öltözködni? Válasz: IGEN
  • Képes vékony lapú könyvet lapozni? Válasz: IGEN
  • Testtömeg: Válasz: 16 kg
  • Testhossz: Ezt ott mértük meg: 94 cm 

Tanulságok: 

  • nem csodagyerek 
  • nem vagyunk szuperszülők
  • a gyerek normálisan fejlődik
  • a beszéde miatt érdemes Nevelési Tanácsadót felkeresni
  • az autizmus kizárt, miután az Esőember összes, baromi sztreotipikus tulajdonságát felsorolta a védőnő és ebből szakszerűen megállapította, hogy a mi gyerekünk "nem fura"...

A NevTant felhívva: 

Vicces sztori, mert 10 percig beszéltem a kerületi intézménnyel arról, hogy mik is a mi adataink. Mert ugye ez az, ami igazán számít. A beszélgetés kb. így zajlott (persze kitalált adatokkal): 

  • Intézmény: Hogy hívják Önt? 
  • Én: Kovács-Zebegényi Clamesa
  • I: És a gyereket?
  • Én: Kovács-Zebegényi Bertie
  • I: Vagyis mint magát? 
  • Én: Igen. 
  • I: (hosszú csönd, biztosan ítélkezett éppen) Mi a leánykori neve? 
  • Én: Zebegényi-Mészáros Clamesa
  • I: Mondom, a leánykori neve! 
  • Én: Ismétlem. Zebegényi-Mészáros Clamesa
  • I: Ugyanaz, mint a mostani neve akkor? Miért nem azt mondja?
  • Én: Nem. A leánykori nevem Zebegényi-Mészáros, most pedig Kovács-Zebegényinek hívnak, a férjem Kovács. Mindig is két vezetéknevem volt.
  • I: (processing…) Mi a lakcíme?
  • Én: Budapest, 26. kerület, 1265...
  • I: Bocsánat, 1260mennyi? 
  • Én: 5 
  • I: Rendben, pontos lakcím? 
  • Én: Balambér utca 13. 
  • I: 13? 
  • Én: Igen
  • I: Miért jönnének?
  • Én: A gyermekünk 2,5 éves, nem beszél még 3-4 szavas mondatokban és a védőnőnk tanácsára látogatnánk el Önökhöz.
  • I: Értem. Jár már óvodába? 
  • Én: Nem, márciustól fog. 
  • I: (a háttérben valaki átveszi a telefont hangos röhögéssel és kicsit lehordja őt, hogy a nem ovisokkal ő foglalkozik): Mi a helyzet a gyermek beszédfejlődésével? 

Én elmondom a helyzetet, ő megnyugtat, hogy ez teljesen oké és ha majd ovis lesz, és még mindig baj lenne, keressük fel. Az adatok felvételére szánt 10 perc az életemből tehát feleslegesnek bizonyult, de legalább egy időre megnyugodtam.

Letettük.