Miért vagyunk hippi család?

Az elmúlt napokban sokat gondolkodom azon, mik azok a hippi szokásaink vagy elvárásaink az élettől, amiket egy csokorba tudnék szedni ezen a blogon. Íme néhány:

1. Nem járatjuk Bertie-t minden nap bölcsibe és oviba sem akarjuk.

Ezt nemcsak a családunk és a barátaink nem értik egyáltalán, de még bölcsit/ovit is nehéz így találni. Még úgy is, hogy csak a magánszférában keresünk. Az állami ovik és néhány magánovi szereti kreatívan értelmezni a törvényt, miszerint kötelező az óvoda 3 éves kortól. Igen, ám, de csak napi 4 óra kötelező és azt csoportosítani is lehet. És akkor elég 3 napot a gyermeknek az intézményben töltenie.

Mi nem szeretnénk, ha 3 napnál többet járna bölcsibe, oviba vagy később iskolába. Persze, meglátjuk, az ő közösség iránti igényei hogyan alakulnak. Pl. a kezdeti 1-2 napos bölcsibe járást is már heti 3-ra emeltük, mert neki igénye van rá. Persze, a 3. napon mi is benn vagyunk a bölcsiben, valamelyikünk innen dolgozik, hogy azért néha kijöhessen nekünk adni egy puszit, ha akar. De ez szigorúan csak heti 1 napot van így. Egyelőre ez a felállás mindhármunknak beválik.

Több okunk is van erre, de a két legfontosabb az az, hogy mi magunk sem szeretünk heti 5 napot egy munkahelyre bezárva tölteni, és az, hogy egy kisgyereknek még a fő környezete a családja, nem pedig egy intézmény.

2. Nem autózunk.

Azért költöztünk a belvárosba, hogy ne kelljen autót használnunk. Így nem szennyezzük a környezetet, használjuk a tömegközlekedést, ami errefelé nagyon jó (bár lehetne sokkal inkább akadálymentes), és sportolunk is. Ahogy már korábban említettem, szeretnénk, ha Bertie életében a sport egy természetes jelenség lenne és nemcsak a versenysportokat látná lehetőségként.

Kisebb kiruccanásokra vonattal, nyaralni repülővel megyünk, így nem igazán látjuk az autó helyét már az életünkben.

3. Nem csinálunk nagybevásárlást soha.

A nagybevásárlás helyett naponta átugrunk az alapdolgokért a boltba. Ha a hétvégi főzésről, ha a hétköznapi vacsialapanyagról van szó. Persze, ez azért könnyű, mert felénk élmény tematikusan vásárolni. Cipőt a cipőboltból, sajtot a sajtboltból, fogkrémet a drogériából.

4. Pékségben reggelizünk

Minden reggel a közeli pékségünkben reggelizünk, vagy onnan viszünk magunkkal élelmet a reggeli sétához. Attól függ, mennyien vannak és mennyi időnk van arra, hogy reggelizzünk. Persze, jó lenne a péksüteményeket teljesen kiiktatni az életünkből hosszú távon, de most nagyon beválik ez a módszer.

5. Kötődő babakocsink van

Egy volt kollégámnak magyaráztam, akiknek szintén van Stokkéjuk is, hogy mennyire jó, hogy közel van hozzánk benne a gyerek. Ő ezt nem értette, szerintem ők inkább a szépsége és egyéb praktikus szempontok miatt választották ezt a modellt. Mi imádunk mondókázni, bábozni, énekelni a gyerekkel, aki így nagyon közel van hozzánk, hiszen magasan van. Én magam 158 cm vagyok, így én gyakorlatilag állandóan tudom Bertie-vel tartani a szemkontaktust, miközben tolom. Aldricnak meg nem fárad el úgy a dereka tolás közben, de ez csak mellékes.

6. Környezetvédelem

Óvjuk a környezetünket. Sosem kérünk zacskót, szatyrot boltban, szelektíven gyűjtjük a szemetet, nem dobjuk el az utcán, minden olyan tüntetésen ott vagyunk, ahol éppen Bertie jövőjéből akarják kivenni az oxigént. Sosem veszünk babavizet, nem csomagoltatjuk be a dolgokat a kifőzdékben, éttermekben. Én még az intimtölcsérrel is aktívan próbálkozom, mert tudom, hogy a nők iszonyatosan terhelik a betétjeikkel, tamponjaikkal a környezetet. Egyelőre még nem lettünk barátok a szerkezettel.:) Az egyedüli dolog, amit nem próbáltunk soha, az a mosható pelenka, mert egyrészt kiszámolva nagyjából ugyanott tartunk vele, mint a simával, és mi nem cserélünk pelenkát ok nélkül, nagyon gyakran. Viszont, ezt ha újrakezdhetném, másként csinálnám, valószínűleg nem használnék soha eldobható pelenkát.  

7. Természet a városban és a bölcsiben

Igyekszünk Bertie életébe visszacsempészni a természetet, ha már városban él. Gyakran járunk vele Hűvösvölgybe, Normafára, a Margit-szigetre, a Városligetbe és néha még a Római-partra is. Ezenkívül sokat parkozunk a környéken. Ami a bölcsit illeti, egy természetes anyagokat használó, természeti környezetben levő helyet kerestünk, mert Bertie már kisbabaként is ámulva nézte a fákat, a folyót, a természetet. Ez a hely is bevált.

8. Kis csoport

Bertie most egy olyan helyre jár közösségbe, ahol maximum 10 gyerek jut 4 gondozóra. Ahol minden felnőttel és gyermekkel személyes, jó kapcsolatot ápol és ápolunk mi is. Ahol az egyik gondozó lány azt mondta a nagycsoportos berendezkedésre, hogy nem érti, hogy lehet annyi kisgyermeket eleget szeretgetni. Hihetetlen, de mostanában sok magán és nem magán ovit néztünk meg és egyikben sem hangzott el a nevelés helyett vagy mellett a szeretet szó.

Oviban sem szeretnénk 20 vagy akár 25 másik kisgyermek közé beadni Bertie-t, de esetleg 15-ig még el tudnánk vinni a lélektani határt, bár nem szívesen. Szerencsére az ilyen bolond szülők számára is vannak intézmények a városban.:)

9. Nincs tévénk

Úgy 5 éve már nem néztünk tévét, és úgy 4 éve túl is adtunk a világító dobozon. Persze, gond, hogy merre nézzenek a bútoraink, de ezen túllépve, egész jól elvagyunk. Csak azt nézzük, amit akarunk, és csak akkor és azon a nyelven, ahogyan mi akarjuk.

joey.jpg

10. Bertie mindent angolul néz és hallgat

Bertie szokott Youtube-ozni mostanában, persze felügyelet mellett. Angol mondókákat tanul, angol dalokat hallgat, már kedvencei is vannak. Egyrészt azért, mert mi is csak így teszünk, másrészt meg, mert azt próbáljuk csinálni, hogy hátha így kevésbé rajong majd a digitalitásért, ha nem érti, amit mondanak, harmadrészt meg azért, mert rám is rengeteg dolog ragadt az angol CN nézésekor, hátha rá is fog.

11. Fisher Price játékok helyett használati tárgyak

Aldric olvasta tanulmányai során, hogy a gyerekek régen azért játszottak falóval, mert a szüleiknek meg igazi lovai voltak. És tényleg, a mi gyerekünk szívesebben játszik az ő játéktelefonjával, játékkonyha-berendezésével, mint egy zenélő szir-szarral, ami semmilyen értelemben nem található meg az életében. Mi sosem vásárolunk ilyen terméket, a bölcsinkből is szigorúan ki vannak tiltva ezek, de néha ugye kap. A családunkat ugyanis irritálja ez az egész és úgy gondolják, a gyereknek ez kell. Nekem egyébként sosem volt ilyen csicsás, gagyi játékom, a férjemnek sem, csak a szüleink már azt elfelejtették. Most van két zenélő, villogó izé otthon. Várat magára az elajándékozásuk, mert most kitaláltuk azt, hogy csak apám tudja azokat bekapcsolni, és ő csak hetente egyszer van itt. Bertie láthatóan megérti és amint apám megjelenik, már adja is a kezébe, hogy csinálja meg!:)

Szóval, így lettünk hippik, így vagyunk hippik, és leszünk mi még hippibbek is! :D