Másmilyennek képzeltem az álmatlanságot

Az egyik legérdekesebb tapasztalat az elmúlt hónapban, hogy a kialvatlanság nem olyan, mint ahogy előre elképzeltem. Mivel mindenki ezzel riogatott, fel voltam rá készülve lélekben, hogy éjszaka Bertie folyton ébren lesz, hisztizni fog, nehéz lesz elaltatni. Azt képzeltem, nap közben folyton szundikálni fogunk, éjjel pedig együtt csitítgatjuk gyerekünket. Valahol a "jó móka lesz ez" és egy szürreális álom keverékeként készültem az apaság elejére. Szabadságot is úgy vettem ki, hogy ne okozzon gondot a rengeteg álmatlan éjszaka.

di6mymjyt.jpg

Ehhez képest minden más lett. Bertie például nagyon nyugis kissrác. 11 körül szokott utoljára enni és az esetek túlnyomó többségében reggel kelteni kell az evéshez. Néha, főleg időjárási frontok közeledtével, nyugtalanabb, de komoly éjszakai balhét még csak a saját hibánkból következően kellett átélnünk. Mi ébresztettük fel a csendben nyöszörgő gyereket, aki ezután már persze nem tudott visszaaludni vagy naivan éjszakai etetésre keltettük őt még az elején. Bertie inkább csak koraeste nyűgös, éjszaka boldogan alszik. Sőt, ma reggel úgy ébredt, mint még soha: mosolyogva nézett ránk a pelenkázóasztalon, mindig odafordult ahhoz, aki beszélt hozzá és cukin rávigyorgott az illetőre. Soha még szebb reggelt! 

Effektív alváshiányunk tehát nincs. De azért mégis felületesebben alszunk, későn fekszünk (főleg a terhesség időszakához képest) és fix időpontban ébredünk és 1-1,5 óra azért el-eltűnik a régi életünkhöz képest az alvási időnkből. Ennek az az egyik következménye, hogy estefelé elálmosodunk, éjjel pedig mindketten annyira szenvedünk, ha Bertie mégiscsak felébreszt minket (főleg az altatásnál: néhányszor kiesik a cumi a szájából és visszaköveteli), hogy azt hiszem, nem csak a magam nevében beszélek, mikor azt mondom, hogy ilyenkor úgy érzem, üssenek már agyon engem, csak ne kelljen megint felkelni. A másik következmény meg az, hogy néha kicsit ingerültebbek vagyunk a szokásosnál (bár ez is inkább csak frontidőszakban érződik) vagy szétszórtabbak (ez viszont folyton: amit nem írunk fel a naptárba, az 15 perccel később már nincs). S ami fix: este bármennyire is szeretnék, nem tudok dolgozni semmit, mert akkorra már egészen olyan vagyok, mint egy félig leeresztett lufi.

Nem, ez nem az a fajta kialvatlanság, amire számítottam. Jobb is (sokkal), rosszabb is (kicsit). Örülök, hogy nincs autónk: elvi okokból nincs ugyan, de most azt hiszem, nagyon utálnék vezetni.