"(...)például nem fogok magyarázkodni, amiért nekem fontos mások méltósága, hogy ne az legyen az életprogram, miként kéne ezeket az értékes dolgokat átvinni valami láthatatlan túlpartra, amiről azt se tudom, merre van, miközben számolgatom, hány jó évem lehet még, de addig is hány barátom megy el, és hánynak nem lesz (továbbra se) állása, hogy ne azzal teljenek az éveink, hogy fogcsikorgatva túlélünk valamit, mert az életet végül nem éljük túl, a túlélés helyett kellene élni, úgy, hogy azok maradunk, akik vagyunk, na már megint többes szám, de nem vagyok egyedül, hogy ragaszkodunk ahhoz, amit értéknek gondolunk, mert azok maradunk, és ehhez ragaszkodunk, és most úgy érzem, hogy egyebünk sincs ezen kívül, pont azért nem kellene elengedni..."

/Lakner Zoltán/