Hozzátáplálás level 2

Az első néhány napban Bertie csak kóstolgatott. Jóízűen, de mégiscsak ízelőtőt kapva ette meg az almát, barackot, borsót, banánt. Aztán gondoltunk egy merészet és kipróbáltuk az üveges bébiételt. Vettünk Kecskemétit és Hamáneket (finomfőzelék, alma-barack-banán, sütőtök), de előtte gondosan megnéztük az árát és hogy van-e benne hozzáadott cukor, tartósítószer, ízfokozó. Egyik sem volt. Olvastunk pár dolgot fórumokon is és arra jutottunk, hogy mindenki hülye, minket is beleértve, úgyhogy kénytelenek leszünk az ösztöneinkre figyelni.

Az egyik dolog, amit az ösztöneink súgtak, hogy ha üveges bébiételt veszünk, akkor kényelmesebben, tisztábban jutunk ellenőrzött minőségű ételhez. (Vannak persze összeesküvéselméletek és léteznek összeesküvések is, olvastunk is a bébiételgyártók pénzéhességéről is a neten, tudjuk, de mi inkább óvatosan naivak próbálunk lenni, mint paranoiások.) A másik, amit az ösztöneink súgtak, hogy jó lenne követni tudni, kábé mennyi ételt eszik a gyerek és nem csak teljesen vaktában adni neki. Aztán azt is súgta, hogy ne csak édes dolgokat adjunk neki, illetve, hogy igyekezzünk ne mindig ugyanazt adni neki, hadd szokja.

Eddig Bertie 3 nap alatt megevett egy üveg alma-barack-banános bébiételt, 2/3 üveg finomfőzeléket (meg tudom érteni) és belekóstolt a sütőtökbe.

Nem ment a dolog könnyen, de nem is megy nehezen. Bertie kicsit csodálkozik, hogy mi ez az izé a műanyagkanálon, de egy ideig lelkesen nyitogatja a száját, nagyon sokan le is nyel elsőre vagy másodikra vagy harmadikra, miután kifolyt a száján (olvastuk, hogy nem kiköpi, csak nem tudja, hogy juttathatná el lefelé az ételt). Néha elnyammog. Viszonylag hamar megunja, játszani kezd, nézelődik, nevetgél és korántsem eszi úgy, mint a tápszert, amikor éhes szokott lenni, hanem inkább, mint aki ezt egy teljesen önálló, az éhségtől független valaminek tekintené. 

Most itt tartunk.

eating.jpg