Bertie beszél, alvási rituáléja lett és ortopédián volt

Bertie elkezdett már teljes szavakat mondani az elmúlt hetekben.

Az egyik ilyen az, hogy apa. Ezt úgy mondta először, hogy odament Aldrichoz, hátulról megölelte a combjaid és mondta, hogy apa, apa és nagyon nevetett. 

Mondja még a cica szót is, ha bejön a Humi a szobába. Sőt, a cicákat meg tudja mutatni a kis könyveiben is! Sőt, még a nyuszikat is! 

Azt is mondja, hogy nem. Vasárnap pl. összegyűlt Aldric családja összevontan szülinapozni és ott többször válaszolt Bertie nemmel különböző családtagoknak arra a kérdésükre, finom-e a süti. Hiába, az én fiam, nem egy édesszájú! 

Az igent is tudja mondani. Ha megkérdezem, odaadja-e a cumiját, hogy bevegye a szájába a kiflit, mondja, hogy igen és odanyújtja. Nem pedig elhajítja, mint régen. 

Vannak új szokásai is. 

Az egyik pl. az, hogy napi százszor kikísérteti magát a vécébe, hogy csekkoljuk, van-e macskakaka az alomban. Ha van, akkor sikítozik, örül, kiabál. Akkor kiszedjük egy zacskóba és ő viszi el a szemeteshez. Kinyitja a kukát, beleteszi a zacskót és lecsukja a kukát! 

Aztán a másik meg az, hogy a költözés óta, mióta egy pofás kis saját szobája lett, este, ha már fáradt, vagyis olyan 19:00 magasságában, megfogja a kezünket és bemegy a szobájába, ahol bekéri magát az ágyba és elalszik. Ez szupercuki szokás! 

Na, és most, hogy magabiztosan jár, elmentünk ortopédiára is! 

Ott futkosnia kellett Aldric és köztem, érintve az orvost. Gyerekünk, a szupertroll viszont mindig satufékezett a doki előtt és visszakanyarodott valamelyikünkhöz. Szóval ez fun volt. A gyerek járása oké, torzulás nincsen. 

Itthon vagyok. Minden egyes nap. 

Kicsit lazítani vagyok most itthon, felmondtam a lélekölő munkahelyemen, hogy kicsit feltöltődjek és állást keressek. Nos, ez szuper! Imádok a fiúkkal és Humival itthon lenni. Mikor Aldric dolgozik, Bertie-vel kettesben kalandozunk, amikor meg nem dolgozik, hárman. Bárcsak mindig így lehetnénk és valaki fizetné!:) Erről jut eszembe, veszek gyorsan lottót.