A gyerek 3 hetes. Ezen a héten: váltottunk pelenkaméretet, felfedeztük a DM és Rossmann sajátmárkás termékeit, lett anyakönyve, de TAJ-kártyája még nem, elszegényedtünk több szempontból is és megtanultuk, hogy hogyan lehet akaratunk ellenére sírni hagyni a gyereket. Let's see.

Pelenkaméret. Bertie eddig 1-es newbornt használt. Tőlem örökölte a nagyon pici és csontos fenekét, de azt is, hogy nehezen céloz pisilés közben.:D Így váltottunk newborn 2-esre, amúgy a kórházban már kapott ilyet, szóval nem volt számunkra újdonság. A newborn 1 az 2-6, a newborn 2 meg 3-7 kilós gyerekre való, szóval mindegy. Fun fact, hogy amióta nagyobb a fenekén a pelus, a ruhái jobban állnak rajta.

DM és Rossmann. A gyerek mostantól márkátlan pelust hord a régi Libero és Pampers helyett, és imádjuk!! Nem mondom, hogy jobbak, mint a márkásak, de - legalábbis egyelőre - ugyanolyan jónak tűnnek. Viszont olcsóbbak. Váltottunk seggtörlő kendőmárkát viszont. A Pamperst én szerettem, Aldric nem. És igaza volt (megint), a Pampers seggtörlő kendő szar. Egyszerűen ömlik belőle a cucc, nem lehet kivenni egyet egyszerre, kettőt se, csak hármat. A Libero zöld fajtából is van itthon, de az meg tök vékony és mintha nedves se lenne...Na, szóval vettünk a Rossmannban Babydreamet, rózsaszínt, kipróbáljuk.

A gyerek anyakönyve. Mindenhol faszok dolgoznak. Oké, oké, van egy munkám a projektben, amit már 1 hete halogatok, és addig ott rohad az emailjeim között, szóval én csak ne pofázzak bele más munkájába, de akkor is. Az önkormányzat 2 hétig baszott megcsinálni a gyerek anyakönyvét, pedig a Maternitys ügyintéző minden nap a nyakukra járt. Állítólag az egész bagázs elment szabira, és beleesett a négynapos ünnep is, bla bla. Na mindegy, lett végül anyakönyve. Viszont TAJ-kártyája még nincs, szóval semmilyen támogatást és fizetést se tudunk intézni, juhé.

Elszegényedtünk. Ez az egyik oka, hogy elszegényedtünk. A másik, hogy az új lakás egyik részletét ezen a héten kell elutalnunk, brühühű. Pedig olyan szépen nézett ki a számlán, most meg más fog a forintjainkra vigyázni. Remélem, hasonlóan gondosan bánik majd velük, mint mi.:)

Sírni hagyás. Gondolom, nem sok kötődő neveléses szoptatásnáci laktációs tanácsadó követi a blogot, így kicsit nehezebb poénkodni azon, hogy dr. Spock meg elbaszott generáció meg sírni hagyás. A gyerekről tudni kell, hogy 11-kor kajál utoljára, és aztán reggel 7-kor mi ébresztjük, hogy enni kellene és pelenkázódni. Na, ez tegnap este másként volt, ugyanis hajnal 5-kor fel-felsírogatott. Meguntuk, beraktuk a pihiszékbe (amin felfedeztük, hogy van egy láb, és így vízszintben tud benne feküdni) és abban altattuk az ágyunk mellett. Aztán végül én arra eszméltem fel 7-kor, hogy a gyerek kinn üvölt a szobájában. Kimentem, kiderült, hogy addigra Aldric már bepelenkázta, megetette és dajkálta is.:D Egyáltalán nem ébredtem fel rá...:) Nem akarom elspoilerezni, de ma este megpróbáljuk a 22 órás utolsó etetést, hátha! Fingers crossed, emberek!

Honnan tudod, hogy éhes? Anyám tegnap vizionálta, hogy a gyerek azért sír pelenkázáskor, mert éhes. Nem teljesen értettem, hogy miért mondja, de kifejtette. Azért, mert utána mindig enni kap. Persze, amúgy ez a "kurva istenért nem adjátok már rám a bodyt???" sírás, de az tény, hogy utána enni szokott kapni. Vagy, lehet, hogy ez a "holnap sétálni megyünk" sírás, hiszen minden pelenkázás után másnap sétálni is szokott menni.:))

Na, szóval mi nem tudjuk, hogy mikor éhes. Nemrég voltunk egy barátnőmnél, akkor volt 2 hónapos a gyereke. Mondta nekem, hogy megy etetni, mert J. éhes. Kérdeztem, honnan tudja. Erre Á. így felelt: ránézek az órámra és látom, hogy eltelt a 3,5 óra.:)) Mi is valahogy így vagyunk ezzel. Furcsa egyébként, hogy a mi gyerekünknek a biológia szerint működik a teste (vagyis 3 óránként dolgozódik fel a kaja és ürül ki a gyomor), míg az igény szerinti szoptatók gyerekei nem így működnek. Ez legalábbis kételkedésre adhat okot.

Kenguru. A gyerek imád sétálni. Illetve, mivel ő még egy kis növény, ezért inkább csak nem zavarja, ha sétálunk. It's something!! Imádjuk tologatni a városban, végigalussza.:) Aldric már hordozza is őt kenguruban és azt is végigalussza. És annyira cukik úgy együtt, hogy meghalok.:)

Me, I and Myself. A sebem már nem fáj, csak néha. Például ha valaki felidegesít. A vágás tök szépen gyógyul, már borotválkozni is tudtam/mertem. Egész jól hajolgatok és guggolok is már. Mivel a vérzésem több napja elmúlt, így megpróbálkozhattunk végre az olyan szexszel is, amit a 14 évesek nem röhögnének ki.:D Jó volt, eleinte feszített, hiszen pont tegnap volt 3 hete, hogy semmi se volt odabenn, de igaza volt a dokinak, no para. Szeretném hinni, hogy a gyors méhregenerálódásomban is volt szerepe az eddigi pettingelés miatt kapott rengeteg oxitocinnak.:) 

Elkezdett a hasamon halványodni a sok lila izé (striák, nyomok, linea negra), és talán kisebb is lett. Valamelyest elégedett vagyok vele, főleg, hogy ez elvileg még plusz 7 kiló rajtam, és mert szerettem volna olyanra lefogyni, hogy csak undorítóan kövérnek látszódjam és ne terhesnek, és úgy érzem, ez sikerült. A többit majd megteszi helyettem a sport! Addig meg megyek és zabálom a somlóit, ti meg élvezzétek a "csodás" látványomat.:D

Közeli fotó:

Távoli fotó ruhában, haskötő nélkül:

Távoli fotó ruha nélkül: