Bertie's badminton racket

Ez a bejegyzés amolyan állapotjelentés akar lenni. Voltunk a minap a gyerekorvosnál, ahol elégedetten állapították meg, hogy a mozgásfejlődésében egy új robbanásszerű fejlődési periódus zajlik éppen és arra gondoltam, hogy ennek kapcsán érdemes rögzíteni néhány dolgot, amit talán 1-2 hónap múlva sem fogunk tudni felidézni rendesen, pedig most milyen fontosnak is tűnnek.

1. Ülés. Bertie imád etetőszékben ülni. A babakocsiban is sokszor felül és tartja magát két kézzel. A hintában (utcán és a nagyszülőknél, mert a nagyapja csinált ám neki saját hintát) is szokott üldögélni, nagy lelkesen, sőt, néha el is engedi a kezével a hintát. Magában ülni még nem szokott, talán nem is tudna. Idáig 1-2 alkalommal próbált csak felülni és egyszer egy ideig elüldögélt. Ha valamilyen öltöztetési vagy egyéb rituálé közepette felültetem, akkor néhány másodpercig, mulatságosan dülöngélve úgy marad, aztán vagy megkapaszkodik vagy lefekszik.

2. Kúszás-mászás. Ez a leglátványosabb változás. Bertie folyamatosan bemozogja az egész lakást. Vadászik Humi cicára (egy alkalommal Humi a kád peremén ült, lelógatta a farkát és a farka hegyét mozgatva "hergelte" a gyereket, de ez nem jellemző). Bemegy a fürdőszobába, ahol a lefolyónál matat. Kimegy az előszobába, ahol a papucsokat és a cipőket rámolja le. Bemegy a hálószobába, ahol vagy a felhalmozott WC-papírcsomagokat teríti szét vagy az ágyat megkerülve bekúszik a ruhaszárító alá és próbálja leszedni a dolgokat vagy a szekrény és a fotel közötti résbe megy be és lerángatva a könyvespolcról, amit lehet, kétségbeesve jön rá, hogy nem tud innen kimenni. A nappaliban a konyhában a konyharuhát húzza le a földre vagy a száraz macskakaját borítja ki és játszik az apró szemekkel, esetleg a tejet borítja ki vagy a kukát borítja fel. Aztán ott vannak az alul nyitott kanapék, amik alá ügyesen becsusszan, csak persze kijönni nem tud, meg a dohányzóasztal, amiről leszedi két kézzel azt a műanyagdobozt, amiben a 10-es csomag zsebkendőket tartjuk és ezeket persze kiborítja. A dohányzóasztalon hagyott füzetek és újságok is apró cafatokra tépve végzik. A hosszabbítókat, a laptopkábeleket, telefontöltőket azonnal megtalálja, húzza-vonja, enné is, ha hagynánk. Ezeket már gondosan elrejtjük, ahogy az állólámpát is biztonságba helyeztük rég, miután egyszer Clamesának már röptében kellett elkapna a felborított lámpát. És persze ott van a könyvespolc, a lerángatható, összegyűrhető és gondosan benyálazható vaskos könyvekkel, a komód nyitott polcán a kisebb-nagyobb tárolók és kosarak és a gyerekágy alól elérhető, a költözéskor rosszul elrejtett holmi: egy azóta szétcincált tekercs csomagolópapír és egy tollaslabda ütő.

3. Játékok. Bertie-nek mindig van babakocsiban játéka, amit Clamesa bölcs ötlete alapján mindig cserélünk, hogy ne legyen kedvence. Ha itthon vagyunk a földön hagyunk mindig pár játékot, bár ezek többnyire hidegen hagyják. Az igazi kedvencei a fent említett "felnőtt" dolgok. Egy ideig Clamesa egyik papucsa volt a szíve csücske, aztán egy üres félliteres üdítős üveg, most, meg, úgy fest, a tollaslabda ütő. Ez utóbbit imádja. Könnyű, jól megfogható, jobbra-balra forgatható, lehet vele csapkodni, lehet rajta babrálni, lehet simogatni. Univerzális gyerekjáték. Nem is értem, miért nincs minden háztartásban. Nyilván szegény alsó szomszéd nem osztja ezt a véleményem.   

move.jpg