Erről még sose beszéltem itt, de a mi 2 éves kisfiunk az ideje egy részében egy igazi égedelem. Hajat húz, dobál, üt, csapkod, karmol, hisztizik, toporzékol, mutogat és folyton AKAR, de nagyon. Egyszóval igazán asszertív. 

Ez nemcsak azért érdekes, mert mi magunk olyanok vagyunk, akiket ha letesznek egy sarokba, elolvasgatunk ott egész nap csendben, hanem az emberek reakciói miatt is az. 

A fiú gyereket nevelő barátainknak többnyire valamivel idősebb (ovis) gyerekeik vannak. Ők mindig azt mondják a gyerekeiknek, ha Bertie éppen akaratoskodik, hogy adják át neki a játékot, mert ő még kicsi. Segítsenek neki, mert még kicsi. Ne haragudjanak rá, mert szétcsapta az épített tornyukat, mert még kicsi. És, aztán megdicsérik Bertie-t, mert eléri a céljait, és igazi férfi lesz belőle. 

A lány gyereket nevelő barátaink kicsit másként fogadják a gyerekünk viselkedését, ők is kispasinak nevezik Bertie-t, amikor tombol, és a saját gyerekeiknek olyan jelzéseket tesznek (szóban és non-verbálisan is), amiből egyértelmű, hogy ha lány vagy, ne állj ki magadért, hagyd, hogy a bully legyen a bully, te meg legyél a jól nevelt kislány, csendben tűrj. 

A családunkban mindenki pozitívan áll ahhoz, hogy Bertie szemüveget tép, orrokat mar, telefonokat tör. Eleinte kicsit rápirítanak, aztán nevetnek és játszanak vele, ölelgetik. Imádják őt, ahogy megjelenik, azonnal mindenki rá figyel, és ez így marad egész végig. 

A bölcsiben a lányok haját tépi, elveszi a cumijukat. A fiúkkal sem sokkal óvatosabb, legfeljebb meglepődik, mert azok határozottabbak. A bölcsinkben főleg kislányok vannak, így a napi stressz azért megvan. A gondozók általában Bertie mellé állnak a vitákban, a kislányokat ők is jó viselkedésre biztatják, és arra, hogy bocsássanak meg Bertie-nek, mert ez meg az, és öleljék meg egymást, és Bertie inkább simogassa meg a haját a lányoknak, ne pedig verje őket egy plüssel. Ez többnyire be szokott válni, de csak ideig-óráig. (A helyzet annyiban árnyaltabb, hogy újabban Bertie kezdi elveszíteni azt a helyzeti előnyét, hogy ő a legkisebb és ezért egyre többször kerül hátrányos összehasonlításokba.) 

Persze kérdés, ha ez a viselkedési minta megmarad, hogyan kezelik majd az oviban vagy a suliban ezt a dolgozók. 

Néha, amikor home office-ban vagyok, akkor mindketten be szoktunk menni a bölcsibe, és mi is látjuk, hogy viselkedik néha. Mi mindig szólunk neki, finoman másfelé irányítjuk a kezét, és természetesen próbáljuk mondani a kislányoknak, hogy miért is ne védhetnék meg magukat ők is.

Én sosem értettem ezt a nevelést, amit a magyar lányok kapnak, még most, 2018-ban is. Én nem kaptam ilyet. Sőt, anyám se kapott. Ki tudok állni magamért, nem hagytam, hogy lányos témákat kényszerítsenek rám (egyetemen, munkában), csak ha egyébként is azzal akartam foglalatoskodni. Szerintem tök könnyen összehozható egy körömlakkozós hobbi azzal, hogy valaki orvos vagy szociológus. Hiszen az emberek egyszerűen csak emberek, és nem nők meg férfiak, durva határvonalakkal. És jó lenne a lányoknak is megtanítani már kicsi korban azt, hogy a nem az nem, és hogy kiállhat magáért, amikor csak akar és tud. 

Nem vitatva, hogy egy kétéves gyerek nem egy kész egyéniség, hanem éppen szárnyait próbálgatja és a határait tapogatja körbe, s hogy mi sem letörni akarjuk a szárnyait és nem is túl szűk határok közé zárni, igyekszünk odafigyelni és mérlegelni. És majd megpróbálunk tenni azért mindent, amit csak tudunk, hogy ne a fiunk legyen az utált bully az oviban/suliban/munkahelyen, és azért is, hogy a lánykák tanuljanak meg kiállni magukért 2 évesen is, ha a fiúknak is szabad!