Az anyaság minden, csak nem instant szívás!

Nemrég megjelent egy videó arról, hogy az anyaságot ideje átpozícionálni az emberek fejében, a közgondolkodásban. Én ezzel maximálisan egyetértek.

Az anyaság nem szar. Az anyaság nem 0-24-es szolgálat. Az anyaság nem instant szívás, amiben végleg felolvad a saját éned és egy vágyak nélküli, mackónacis, rövid hajú, méla tekintetű emberré válsz.

Az anyaság csoda. Nem a mártírkodós, "csoda, de azért szörnyű, de azért nem adnám semmiért" értelemben. Csak simán.

Csoda, hogy mivé lettem tőle. Imádom a gyerekemet, bármit megtennék érte. Sosem szerettem még így semmit és senkit. Nem tudtam, hogy ez lehetséges. Bennem élt 9 hónapig, végignézhettem, ahogy embrióból ember lesz. Őrület! Ez a tűz ég bennem nap mint nap, és hajt minden nap előre. Mindenben, nemcsak vele kapcsolatban. Jó élni!

Csoda, hogy koránt sem jár annyi önfeladással. Azóta is mosom a hajamat, festem a körmeimet, sminkelem magam. Normális ruhákban járok, a férjemmel hárman csomó helyre eljárunk (étterem, múzeum, nagy séták, szabadtéri programok), hallgatunk zenét, nézünk filmet. A gyerek az élet része, nem maga az élet. Mindez az élet, ami körülveszi az embert. A gyerek igényei nagyon fontosak, fontos viszont azt is belátni, hogy nekem is vannak vágyaim (pl. a tiszta haj), és a férjemnek (néha egy kis free time neki is) is. Ettől család a család, avagy ez a közös metszéspontok megtalálására szerveződő egység. 

Csoda, hogy megváltozik az ember önértékelése. Mióta gyerekem van, sokkal magabiztosabb vagyok. Eleget olvastunk és tanultunk a gyermekgondozásról, a gyereknevelésről ahhoz, hogy immáron magabiztosan tudjuk kezelni a helyzeteket. És nemcsak a gyerekkel kapcsolatosokat. Nálam ez a magabiztosság nem a babakocsival megállok a járda középen módon jelentkezik, hanem az emberekkel való kapcsolatok menedzselésében. Tudom, mire van időm és energiám, és mire nincs.

Csoda, hogy milyen érzékeny lesz az ember társadalmilag. Amióta a gyerek megszületett, napokig agyalok olyan dolgokon, mint a gödi otthonban a gondozók embertelen bánásmódja (bár az embertelent igazából csak az emberekre lehetne használni, így itt helytelen), az anyák lelketlensége, akik hagyják, hogy a férjük bántsa a gyermeküket (nyilván az anya szó is helytelen szóhasználat) vagy éppen az a jelenség, ahogyan a barátaink kivonulnak a társadalomból és azt hiszik, a 6 és 8 osztályos gimnáziumtól lesz a gyerekükből valaki.

Csoda, hogy milyen energiám van azóta. Felkelni minden reggel azonos időben, órákat sétálni Velük munkába menet (korábban a férjem munkahelyéig), intézni a napi teendőket, délután hazasétálni Velük, hétvégén minőségi időt Velük tölteni. A férjemmel való szexuális életünk is sokkal kiegyensúlyozottabb, mióta van gyermekünk és a szabadidőnket a legfontosabb dolgokra szánjuk: egymásra. Érdekes módon a gyerek 3. hete óta sokkal kevesebbet vagyunk fáradtak, mint a terhesség előtt voltunk.

Csoda, hogy kaptam ezt az egy év ajándékot az élettől. Írtam már korábban róla, milyen jó volt a szabadság, amit az egyetemi, majd a PhD évek, majd a 2 év munkám nyújtott. Aztán kaptam még egyet, hogy a világ két legzseniálisabb emberével (és egy cicájával) tölthessem. Csodás érezni a gyerek illatát, megölelni, játszani vele, minden rezdülését és a fejlődését megfigyelni. Mintha láthatnám újra az emberi egyedfejlődést. Nagyon izgalmas!

Nem mondom persze, hogy nem szabad továbbra is mártírkodni, vagy hogy nem lehet elfogadni, hogy a férje valakit nem szeret annyira, hogy a házimunkában és a gyereknevelésben (vagyis a közös életben) részt AKARJON venni, amennyire csak tud. Csak hát ezek nem visznek minket sehová.

És most, így Anyák napján: köszönöm Nagymama, hogy olyan csodás férfit választottál társadul, mint a Nagyapám. Hogy mindig együtt sütöttetek az alsókonyhában és anyámat nem kényszerítettétek a női princípiumba. Köszönöm Anyu, hogy Apuval nagyon jó példa vagytok előttem, miattatok találhattam rá önmagamra és Aldricra is. Köszönöm, Aldric, hogy ilyen férj és apa vagy. Köszönöm nektek, hogy a jóvoltatokból Bertie is segítő partnere lesz majd egyszer egy lánynak vagy fiúnak. Én megígérem Nektek, hogy csak ámulok és megpróbálom nem elrontani!:)

Az igazi hős nem Superman vagy Batman
a csoda ott él benned és bennem.