Amikor beriaszt a légzésfigyelő
Ma hajnalban volt eddigi életem legdrámaibb 180 másodperce.
3 óra 57-kor megszólalt a légzésfigyelő riasztója. Te is hallottad? - kérdezte Clamesa, de én már akkor rohantam kifelé a gyerekszobába. Felkaptam Bertie-t. Persze láttam, hogy ébren van és nézelődik, de ez az információ csak már akkor jutott el az agyamig, mikor már kézben volt. Közben újra megszólalt a riasztó. Lemerülőben az elem, mondtam a közben szintén kiérő Clamesának tárgyilagos hangon. És ő jól van? - kérdezte, de igazából tudta, hogy igen. Én visszatettem Bertie-t az ágyába, Clamesa kicserélte az elemeket, visszakapcsolta a gépet. Visszamentünk a szobánkba.
Ránéztem a telefonomra.
3 óra 59 volt.