Balatoni élmények és kötődő neveléses nők

A második, már picit hosszabb balatoni "nyaralásunkból" tanultam pár dolgot:

  • lazák vagyunk, mégis mindenre felkészültek
  • nem kell ezernyi dolgot vinni magunkkal és a gyereknek akkor is meglesz mindene
  • anyámék rommá aggódják magukat mindenen, de az alapvető dolgokra így nem jut figyelem
  • a Balaton láma a tengerhez képest
  • viszont nagyon olcsó a tengerhez képest
  • a gyerek imádott a Balatonban úszkálni a nyakára tett úszógumival.

Van egy hülye szokásom, ami még lipótvárosiként alakult ki. Külföldinek tettetem magam a legtöbb helyzetben, ha idegenek szólítanak meg. Ha útbaigazítást kérnek, akkor megpróbálom a lehető legkanadaibb akcentusban elmagyarázni a dolgok helyét (szerencsére jól megy). Ha öreg néni, fiatal anyuka vagy jósnő szólít meg, azt mutatom, hogy sajnos nem értem. Ezt néha megspékelem azzal, hogy magyarul mondom, csak halkan.:D Na, ezt most a Balatonon keményen elbasztam!

A vízben voltam a gyerekkel egyedül, bokáig ért a víz, gyerek fején az úszógumi és nagyokat nevet. Odajön egy 35 körüli nő. Ruhában van, hátán van a gyereke. Ez a beszélgetés zajlott le köztünk:

Nő: - De aranyos a gyerek. Jó ez az úszógumi.

Én: - Köszönöm. Nagyon szeretjük is.

Nő: - Nagyon bátor vagy, hogy beleteszed ilyenben a vízbe. Én nem merném, de te tudod.

Én (viccelni próbálva): - Úszó vagyok, ki tudom menteni ebből a 3 cm-es vízből bármikor. :D

Ő: - Komolyan, te tudod. Én láttam egy olyat, amiben hason tud lenni a gyerek. Abban nagyobb bizodalmam volt, de mondom, te tudod. Mindenki maga dönti el.

Ránéztem üveges tekintettel, aztán elköszönt és kiment a vízből. Azzal a fölényesség érzéssel, hogy az ő gyereke biztonságban van a hátán. Értitek, a hátán, a sekély vízben. Vajon, ha megcsúszik, hogy placcsan szét a gyerek feje leginkább? Igen! Ha a hátadon van!:D Végül az közelünkben telepedtek le a nagyival (a férje sajnos nem tudott eljönni, de nyilván ezt ő nem bánta). Aldrickal gondoltuk, szórakozunk szegény párán egy kicsit. Az ördög eledelét elővette Aldric a gyereknek (tápszer) és megetette. Férfiként!!! (Akkor más férfiak azért nem csinálnak semmit a baba körül, meg otthon se, mert nem akarnak, nem pedig azért, mert azokat a dolgokat puncival kell csinálni???:D) És aztán a kenguruban vittük el sétálni a gyereket. Tudjátok, az az, amiben el akarod magadtól távolítani a gyereket, mint a babakocsiban és a gerince porrá fog zúzódni a használatától és majd a kötődő nevelésesek gyerekei tartják el Bertiet-t felnőve, hiszen csak nekik lesz ép gerincük ahhoz, hogy dolgozhassanak. Végül, szegény anyukának ennyi ítélkezést már régen sikerült elsuttognia az anyja fülébe, miközben minket néztek. Pedig még azt se tudta, hogy nemsokára dolgozni fogok. Mi bajuk van ezeknek?

De ezek után azt a bácsit, már nyugodt mosollyal fogadtuk, aki odajött Aldrichoz, amikor etette Bertie-t és azt mondta neki a vállát veregetve: Isten ajándéka. De ekkor már külföldi üzemmódban voltunk.

deny.png