Meglesz még ennek a böjtje?

Akarok írni a kisbabával otthonlét egy - mások által - keveset emlegetett részéről, ami pedig - nekem legalábbis - nagyon élvezetes és egyben iszonyatosan demoralizáló.

Az egyetemi 5 év jó volt. Elvégeztem 3 szakot (ebből egyet egy tollvonással tett értelmetlenné a Viktor később, de ezt most hagyjuk), volt rengeteg szabadidőm, volt pénzem, voltak barátaim, voltak pasik. Dolgoztam ugyan végig, de olyat, ami rugalmas volt, és a szakmámban dolgozhattam valamit, amit imádtam, és ahol pezsgő kulturális közegben mozoghattam. Ezt is tollvonással húzta át ugyanaz az ember később, de ezt is hagyjuk. A szabadidőmet többnyire a múzeumozás, barátaimmal programokra járás tette ki (éppúgy a négykoktélamorrison'sháromban, mint a galériák, mozik látogatása).

Aztán, a PhD-m első 3 évében - amikor tanítottam néhány tárgyat, és volt pár órám - nagyon szabad volt az időbeosztásom, ugyanis nem dolgozhattam az ösztöndíj mellett. Ami egy magyar átlagbér összege volt akkor (ma már több). Jártam az összes kiállításon a városban, ismertem az összes sminkterméket és ruhaboltot. Sok időt töltöttem a lakás szépítgetésével és a barátaimmal. És persze itt is voltak pasik.

A PhD után elkezdtem dolgozni egy - bár 8 órás, de - csak heti két napnyi bejárást megkövetelő állásban. Így tudtam folytatni a korábbi, szabad, kulturálisan és szociális pezsgő életet. Egy év ottlét után immáron Aldrickal kiegészülve. Pénz, barátok, férj, szabadidő. A státuszomat ott is egy tollvonással húzta át a fenn említett személy, de erről majd később.

Végül, jött a CSED, GYED, azaz itthon maradtam a gyerekkel. Aldricnak továbbra is csak heti két nap kell bemennie, és így ugyanúgy élhetünk, mint eddig. Mikor bemegy, többnyire elkísérjük, vele ebédelünk és vele jövünk haza. Ez egyrészt csodás mennyiségű séta számunkra egy nap, másrészt egy kis baba-mama time is, mert együtt játszóházazunk, szórakozunk. Ezt mindketten imádjuk, sőt, mindhárman. A többi nap ugyanúgy telik, mint korábban, mindig találunk valami programot úgy, hogy mellette Aldric tudjon dolgozni eleget (itthonról egyébként jobban tud) és a gyerek tudjon eleget pihenni.

Számomra ez az időszak arról szól, hogy a gyerek jól alszik, jól eszik, én kipihent vagyok, viszonylag jól is fizetik ezt az egészet. Az alvásidejében meg tudom nézni a legújabb Elviszlek magammal!-t, vagy néhány King of Queens részt. Tudom, tudom, de ez a kettő az én guilty pleasure-öm.:)

Viszont, ahogy már elspoilereztem, még terhességem alatt megszüntették a státuszomat (nem miattam, hanem a - politikai - főigazgató váltás miatti átszervezés miatt). Szóval, a 2 év leteltével majd itt állok letolt gatyával. Ezért elkezdtem állást keresni: ráérünk arra még, de azért nézelődjünk. CSAK 8 órás, benti munkákat találok. Amikkel több pénzt lehet keresni, de nem élhetek többé úgy, ahogy akartam. Járok interjúra, hallgatom telefonban az ajánlatokat, és húzom a számat. A kirúgásom miatt több gyereket szülni nincs lehetőségem, egyrészt mert nem lenne GYED-em, másrészt meg, mert nem tudom, mi alapján sorsolnánk ki, melyiket taníttatjuk.

És közben lázasan mesélek Aldricnak arról, hogy majd Guamba/Máltára vagy a kitalált Kokomora költözünk, és ott szoknyákat fonunk a turistáknak és boldogan élünk mi hárman.

Hogy meglesz még ennek a böjtje?

Lehet.

Mindenesetre most megyek sorozatot nézni, puszi!