Az egyik legfurcsább élményünk eddig, hogy a segítségünkre kirendelt emberek mennyire homályos fogalmakkal rendelkeznek csak arról, amiben nekik kellene eligazítaniuk minket. Csak két példát említek. Mindkettő nagyon bosszantó, bár egyik sem életbevágó.

Az egyik, hogy mikor látták Bertie-t, mind a védőnő, mind a gyerekorvos megjegyezték, hogy milyen dagi, kövér, bélpoklos stb.. Ez, valljuk be, 2016-ban nem számít dicséretnek, ha például felnőttre mondják. Mindkét alkalommal me is ijedtünk és visszakérdeztünk, hogy túlsúlyosnak, túletetettnek tartják-e. Mi ugyanis egyszerűen híven követjük a tápszeres dobozon szereplő ajánlást, Bertie-nek pedig nincs kifogása. Nem sír, hogy éhes, de nem is esik nehezére megenni, amit adunk neki. Ami a védőnőt illeti, ő hamar lebukott, hogy egyszerűen félreértette, amiket mondtunk neki és azt hitte, hogy napi hat étkezéskor 150-150 ml tápszert adunk a gyereknek, holott a helyzet az, hogy csak 5X etetjük őt, előírás szerint. (Nem vagyunk amúgy a szabályokra rágörcsölve, igyekszünk tekintettel lenni a gyerek igényeire is, de ő eddig, ahogy írtam-e, kifejezetten elégedettnek tűnik a jelenlegi helyzettel.) Mikor erre Clamesa rávilágított, a védőnő elbizonytalanodott és kitért az érdemi válasz elől. Maradt a nesze semmi, fogd meg jól, a szemforgatás és a célozgatás. Sajnos, a gyerekorvossal sem jártunk jobban. Ő is szép kövér gyereknek mondta őt, de amikor rákérdeztünk, hogy ez jelent-e valami bajt, csak legyintett és azt mondta, hogy nem, nincs túlsúlya, hanem jól fejlett, egészséges gyerek... Értem, persze, hogy ezt is lehet kövérségnek hívni, csak nem tudom, miért jó.

A másik példa még bosszantóbb. Bertie-nek, ahogy már írtuk is, jó az étvágya, szépen fejlődik és jó a kedve is. Viszont kakálni nem nagyon szeret. Bár a minap összeszámoltuk és úgy fest, átlagosan azért kétnaponta teletölt egy pelenkát irtó büdös zöld trutyival, de azért ha két egymás követő nap nem történik semmi, a harmadikon szoktunk neki kúpot adni. Azért tesszük, mert azt olvastuk korábban, hogy a tápszeres babáknak illene naponta ürítenie, s ha nem, akkor előbb vagy utóbb akár a tápszer lecserélése is szóba jöhet. Namármost próbáltunk hasmasszást és lábhajtogatást is, de az egyik hétvégén az ügyelet orvos azt mondta, adjunk bátran kúpot neki, nem tud hozzászokni. Inkább neki hittünk, mint a védőnőnek, aki óva intett korábban a kúptól, nehogy hozzászokjon a gyerek. Na, adtunk kúpot, mire a védőnő azt mondta, hogy nem kéne, mert elég a 2-3 naponta megjövő kaka. Mikor visszakérdeztünk, hogy de hát a tápszeres gyerekek..., ő megint elbizonytalanodott és mellébeszélni kezdett. Hát ez eddig ugye  kakálási gyakoriságra és a kúpra is két vélemény. Ehhez jött most a gyerekorvos, aki szintén ellenzi a kúpot, mert "hozzászokhat a gyerek" (oké, akkor itt 2:1 a szavazatarány) és szerinte adjunk neki Espumisan cseppeket, hátha az segít, mert... (és itt jött egy hosszú szöveg, amit sokéves oktatói tapasztalatom alapján bullshitelésnek minősítettem magamban már a hanghordozás alapján is) , továbbá szerinte 4-5-6 naponkénti kaka sem gond, ami ugye az eddig hallott legradikálisabb álláspont. Nekem, mondhatnám, végülis mindegy, de valójában nem az, mert a gyerek bőrére megy ez a sok összevissza beszéd.

Nem kell mindent tudni. Dehogy. Bevallom, nekem éppen az hiányzik, hogy néha azt mondják: "nem tudom" vagy hogy "van pár ötletem, de főleg türelem kell, mert minden baba más, majd meglátjuk, mi válik be." De talán túl sokat várok.