Voltam Bertie-vel egy játszóházban megint, ahová járunk kb. hetente. Most volt ott egy másik gyerek is, akivel még sosem találkoztunk, pedig rendszeresen oda jár a szüleivel. Ő maga 5 éves forma srác, Benőnek hívják. Bertie-t akkurátusan Gellértnek szólította, végig produkálta neki magát. Hol felszaladt az ugrálós részbe, hol dobta neki a labdát, hol csak simogatta a fejét. Megdicsérte a haját, hogy milyen nagy már. Néha pedig a gyűrűn és a kötélen mutatta be az óvodában elsajátított mozdulatokat Bertienek, aki ezt hangos ujjongással jutalmazta. Bertie tehát imádta őt, végig mosolygott rá, bámulta, követte a szemével. Néha sikongatott is neki és ütötte a kezével a földet, ha nem figyelt rá Benő.

Így lett a játszóházból nézőház aznap számunkra, és így esett, hogy Bertie szerzett egy új barátot.