Felnőtté tettél

Ez a poszt most Aldricról és rólam fog szólni, a közös életünkről. Illetve, hármunkról, hiszen a kapcsolatunk elején még csak annyit embert és cicát számlált a háztartásunk. 

Mostanában sokat gondolkodom azon a témán, mennyiben hasonlít Aldric arra a fiúra/férfira, akit fiatal koromban magam mellett képzeltem el. Furcsa, mert nemrég még azt gondoltam, teljesen más felnőtt vagyok, mint amilyen gyerek voltam, így biztosan egyáltalán semmiben sem hasonlít semmiféle korábbi ideálomhoz. 

De. 

Olyan daliás és átütő tekintetű, mint Aaron Carter. 

ac.jpg

Olyan vicces, kedves és bájos, mint David Faustino. 

df.jpg

Olyan sármos és görög szobor típus, mint Fernando Colunga. 

fc.jpg

És, mindezek mellett olyan komoly és felnőttes, hogy sosem mertem volna álmodni arról, hogy valaha mellettem köt ki egy ilyen pasi. Felnőtté tettél. 

Meg, hogy ennyire boldog cicatulajdonos leszek. És, hogy ennyire csodás körülmények között fogom a mindennapjaimat élni, Veletek, a csodás lakásunkban, a csodás életünkben.

Hogy ennyire klassz kisfiút fogunk összehozni és egy ilyen klassz cicával négyesben olvassunk vasárnaponként a kanapén. Még akkor is, ha én most olyan szar könyvet, mint a Túl a parán.

Oh, I never knew you were the someone waiting for me.