Három napja egy új világban élünk. Egy olyan világban, ahol Bertie kúszik.

A dolog nem előzmények nélküli, persze, s már bőven itt volt az ideje, de azért nagy hír ez és érdemes a rögzítésre. Főleg, mert kezdetben sokat hallottunk gyermekünk mozgásfejlődésének lassúságáról az orvostól és mivel viszonylag nagy gyerekről van szó, kisgyerekes, bár Bertie-nél idősebb gyereket nevelő ismerőseink rendre hüledeznek, hogy még nem ül, nem kúszik és így tovább.

Mi ugyan eddig is azt láttuk, hogy ha lassan és ráérősen is, de Bertie napról napra fejlődött, s egy ideje már se a védőnő, se az orvos nem idegesít ezekkel a dolgokkal, de azért, bevallom, érzek is némi megkönnyebbülést. És persze nem elsősorban megkönnyebbülést, hanem mindenekelőtt büszkeséget, mert fantasztikus látni, ahogy egy kisgyerek néhány nap alatt az első estleg próbálkozásoktól eljut a szinte tökéletesen kivitelezett mozgássorig. Persze, persze, mindez genetikailag kódolva van bennü(n)k. Na ja, ettől még az élet egy csodálatos dolog.

Néhány hete már forogva és gurulva kezdi teljesen bejárni a lakást, lepakolja a polcokat, felkönyökölve nézelődik (kitartóan les minket és ha ránézünk, elneveti magát), s persze játszik minden tárggyal, amivel nem kellene és sokkal jobban érdeklődik irántuk, mint bármelyik játéka iránt.

A következő figyelmeztető jel az volt bő egy hete, hogy amikor először elkezdtük felültetve babakocsiztatni Bertie-t, már nem csuklott össze, mint régen, hanem előrehajolt, forgatta a fejét, iszonyúan élvezte a nagyobb kilátást. Azt hiszem, akkor döbbentünk rá igazán, mennyit is fejlődött az utóbbi időben.

Aztán egyszercsak maga alá húzta a térdeit, felemelte a fenekét és... és az kicsúszott alóla. Nevettünk.

Aztán megint megcsinálta, meg megint, meg megint. Iszonyúan élvezte. Mi is vele. Néhányszor rugózni is kezdett, előrehátra mozgatva a csípőjét. Cuki volt. Nevetett, nevettünk.

Aztán mintha kúszott volna. Egyet. Na jó, egy felet.  Kicsit később még egy felet.

Aztán másnap Clamesa szerint hármat egymás után, mielőtt felborult volna és gurulni kezdett.

Ma is kúszik. Itt tartunk. Rettegj világ, Bertie nekiindult!