Amitől viszketni kezdesz

Biztosan mindenkinek megvannak a maga hülyeségei, játszmázgatásai, amivel a környezetét fel tudja idegesíteni. Alighanem az ember pontosabban tudja ezeket felismerni azokon, akiknek a játszmáit nem gyerekkora óta játssza. Én is kompetensebbnek érzem magam anyósom hülyeségeinek megítélésében, mint a saját anyáméban. De ez nem jelenti, hogy előbbiek jobban idegesítenek, csak, hogy könnyebb refexíven viszonyulnom hozzájuk. Az általános recept nála az, hogy a hanghordozásával és a szóválasztásával egyértelműen kifejezi, hogy mennyire felelőtlen, alkalmatlan szülőknek tart minket. Akkor is, ha csak kérdez, valójában mindig állít és mindig ezt állítja. Mondok néhány példát:

1) Mikor Clamesa nem akart szoptatni, úgy tett, mintha tudomásul venné, majd a terhesség utolsó napjaiban azt mondta, hogy "Nem gondolod, hogy meg kéne próbálni?" és hogy "Kérlek, ne vond meg magad a gyermektől."

2) Mikor Bertie még olyan pici volt, hogy ha felvettük, még nem tudta tartani magát, ha pedig leraktuk a kanapéra, fel sem merült, hogy arrébb menjen, anyósom mindig rám szólt, hogy tartsam a nyakát a gyereknek, ha fel akartam Bertie-t venni, ha pedig a kanapére tettük, halálra vált arccal figyelte a baba minden mozdulatát.

3) Nemrég azt mondta, miután vigyázott Bertie-re, hogy fog venni pár pelenkát, mert látja, hogy csak 1 van. Mondtuk, hogy ez nem igaz, csak a többi a szekrényben van.

4) A minap vigyáztak Bertie-re. Miután hazaértünk, megetettük a gyereket. Clamesa szokása szerint letett egy pelenkát a kanapéra, arra fektette Bertie-t, mire anyósom rosszallóan közbeszólt, hogy "én mondjuk ezt a törülközőt szoktam odatenni" és elővett egy törülközőt a szekrényből. Ezen meglepődtem. Vajon miért gondolja azt az anyósom, hogy egy 5 hónapos, naponta átlagosan 5X etetett gyereket, akinek a gondozását a két szülője együtt, nagyjából egyenlő arányban végzi, nem ad lehetőséget arra, hogy mi magunk is kialakítsuk a saját, tapasztalati alapon tesztelt szokásainkat, s hogy ő, aki közel harminc éve látott utoljára csecsemőt, most pedig 1-2 hetente látja Bertie-t, jobban tudja?  

5) Néha beszélgetünk Bertie-ről. Ha azt mondom neki, hogy már ezt meg azt tudja Bertie, akkor arra általában egyáltalán nem figyel oda, ha viszont igen, akkor azt válaszolja rá, hogy "egy hónap múlva meg ez és ezt fogja csinálni". De az is előfordul, hogy elmeséli nekem, hogy Bertie miket szokott csinálni. Nem azt, hogy ő miket tapasztalt most, hanem, hogy a gyereknek milyen szokásai vannak.

6) Elég gyakran előfordul, hogy rászól Clamesára, hogy rosszul csinál valamit Bertie-vel (rosszul fogja meg, rosszul tartja, rosszul öltözteti, ilyesmik). Nemrég azt javasoltam Clamesának, mondja neki ezentúl azt válaszként, hogy "én vagyok a szülő, tudom, hogy kell jól csinálni, de ha néha rosszul is csinálom, ez az én felelősségem."... Már kellett használni.

7) A Stokkét szívből gyűlöli. Mindig megjegyzést tesz, hogy kilóg belőle a gyerek, hogy kéne egy "rendes bakakocsi". Legutóbb, mikor a manchesteri utunkról beszélgettünk, azt kérdezte, "ugye vesztek egy babakocsit?" A babakocsi szót úgy hangsúlyozva, hogy ne lehessen nem érteni, hogy szerinte a Stokke nem az. Kérdeztük, miért kéne. A kérdésen meglepődött, majd azt mondta, hogy mert például a múltkor, a közös balatoni útnál se fért be a kocsiba. Erre nagyot nevettem. Akkor 4 bőrönd, egy fonott kosár, egy hátizsák és két nagy szatyor volt a csomagtartóban, elöl meg 4 felnőtt és egy baba.

6) A múltkor felhívta Clamesát és azt mondta, hogy vett Bertie-nek egy textilkifogót(aka fürdőlepedő), mert "nincs neki olyan". De van, felelte Clamesa, kettő is van. Anyósom szemrebbenés nélkül folytatta: vett még lepedőt is, mert tudja, hogy csak egy lepedőnk van. Clamesa azt hitte, rosszul hallja. Hogy lenne egy lepedője Bertie-nek? Négy van, csak mind világoskék színű. Szettként vettük. Egyikünk sem értette, anyósom ezekben a dolgokban miért nem kérdezett, miért egyszerűen csak eldöntötte, hogy szerinte mi hogy van. Nem értjük azóta sem.

Biztos van, aki szerint ezek apróságok. Ezt nem akarom tagadni, de cserébe, bevallom, engem sem érdekelnek az ő problémái. Nekem ezek nem lényegtelen kérdések, mert halálra lehet így embereket idegesíteni.

viszket.jpg