Egyéves mellett állást keresni katasztrófa! Ne próbáld ki otthon!

Társadalomtudományi MA-em van egy olyan szakmában/témakörben, amivel 7 éves koromtól egészen 27 éves koromig akartam és tudtam is foglalkozni.:) Aztán, mint néhányan tudjátok (de aki nem, az itt elolvashatja), hogy még terhességem alatt megszüntették a szerződésemet a helyen, ahol dolgoztam. 18 hetes terhesen behívott az akkori igazgató, hogy mivel ő távozik, az én álláshelyem átkerül egy másik részére a cégnek, ahol már nem az enyém lesz.

Aztán, egy barátnőm a gyerek féléves korában felajánlotta, hogy a barátja tudna nekem egy állást, egy olyan cégnél, ahol rezeg a léc nálam morálisan, de az ördögnek is tartja az ember a gyertyát, míg átkíséri a hídon. Furcsa fintora az életnek, hogy azt az állást nem kaptam meg, mert nem mentem át a lekáderezésen. :D Akkor annyira megundorodtam az országtól, hogy hagytam is ezt az egészet, elkezdtünk a külföldi terveinken dolgozni, ami idénre, Trump és az európai egyetemi munkarend miatt, gyorsan elvesztette aktualitását. A szerencse fia vagyok.

Januárban vettem elő újra a magyar munkakeresés ügyét, mert éreztem, hogy most már vissza tudnék menni dolgozni és azt is, hogy nem lesz egyszerű menet. Nem is lett. (Nekünk egyébként nem kell bölcsivel kalkulálni nagyon, mert Aldric itthonról dolgozik főként, meg már elkezdtük vinni a gyereket egy játszóházas bölcsibe, ahol szívesen fogadják Bertie-t bármikor.)

Mivel széleskörű tapasztalataim vannak, gyakorlatilag szőnyegbombázhatok az álláshirdetések ügyében. Nem mondom, hogy nem tudok válogatni az állásinterjúk között, hiszen van még egy évem a GYED-ből meg nem vagyok immorális sem. Naponta nagyjából 10 állásra adom be, specifikusan rájuk mért önéletrajzomat.

Néhány gondolat:

1. Van, hogy egyáltalán nem hívnak fel, miután beadtam.

Ez az állások 95%-a. Ennek van a minősített esete, amikor egy konkrét emberre írják ki az állást (és ezt vérlázítóan jelzik is a hirdetésben pl. specifikus munkatapasztalattal, különleges nyelvismerettel).

2. Van, hogy felhívnak, és már ott kiderül a bibi.

  • budapestiként hirdették ugyan, de budaörsi/Pest megyei az álláshely
  • értékesíteni kell
  • kell jogosítvány (pl. egy titkárnőnek, igen!)

3. Van olyan, hogy behívnak, be is megyek interjúra, és ott derül ki a bibi.

  • megbízási szerződéssel akarnak foglalkoztatni
  • határozott idejű szerződéssel akarnak foglalkoztatni
  • minimálbérre akarnak bejelenteni (ebben nemcsak ez a durva, de az is, hogy így is csak 150 nettót akarnak adni összesen)
  • 120.000 Ft nettót akarnak adni
  • a rugalmas munkaidő (amit én amúgy nem igénylek) azt jelenti számukra, hogy néha tovább benn kell maradni, de túlórát nem fizetnek

4. A minősített esetek.

  • Elképesztő módon beszélt velem egyszer egy nő, aki nem ért el engem telefonon, én visszahívtam, de nem vette fel. Aztán este 6-kor felhívott, hogy leüvöltse a fejem, hogy miért nem vettem fel. Óvoda.
  • Az egyik állást egy multinál megkaptam volna, voltam angol-magyar interjún, adtam le próbafeladatot és referenciákat. Aztán 3 hét múlva hívott a HR-es, hogy mégsem hirdetik meg a pozíciót, hanem szétosztják maguk között a feladatokat, de amúgy én kaptam volna meg.
  • Egyik interjún a HR-es nő undorodott tőlem. Annyira érdekes volt látni. Meglátott, fintorgott és végig iszonyatosan lekezelően beszélt velem az interjú alatt. Azóta sem tudom, mi lehetett ennyire antipatikus a megjelenésemben.:)

5. A gyerektéma.

Van az önéletrajzomban egy lyuk. 2016. október óta nem dolgozom sehol. Ezt eleinte így jelöltem: 2014- , de akkor meg olyan hazugságokba kellett keverednem a telefonos interjúkon, ami nem volt jó (hol dolgozom, mikor tudok eljönni, miért jönnék el). Aztán, azóta megmondom inkább az igazat, GYED-en vagyok, a férjem home office-ban, szeretnék visszamenni dolgozni.

6. NE!potizmus.

Az én teljes netwörköm eltűnt az elmúlt időkben (nyugatra mentek vagy maguk is távoztak a szakmából), amikor a politikai környezet így megváltozott. Még van egy része az ismeretségi körömnek, akik olyan helyeken tudnának nekem segíteni, ahol egyrészt nem mennék át a lekáderezésen (igen, tudom, mire gondoltok és igazatok van, ilyesmit tanultunk a Rákosi-rendszerről), másrészt meg nem is akarok ilyen helyeken dolgozni, mert az ismerőseim is teljesen kikészülnek ott.

Azért maradt néhány szál, amit majd ősszel meg kell mozgatni, ha addig abszolút semmit nem találok, mert dolgozni muszáj. Először meg akarom próbálni magamtól, nem szeretnék csalni, míg nem az éhhalál fenyeget minket.

7. Pénz.

  • Aldric a budapesti átlagbért keresi, vagyis nekem mindenképpen dolgoznom kell majd, nem lehetek munkanélküli a gyerek 2 éves korától. Szó szerint éhen halnánk, ha nem mennék el dolgozni a GYED után.
  • Aldric nem tud szakmát váltani, hogy ő keressen több pénzt, mert ehhez ért, ebben szuperjó is, és nem a semmiért tanult. (Legalább ő!) Emiatt egyébként a nyugati munkavállalás is nagyon szűk területen belül mozoghat.
  • Én nemcsak azért szeretnék bejelentett munkát, mert az adóból épülnek az utak, hanem mert szeretnénk új lakást venni (amíg még az ember be tudja magát vásárolni a jobb kerületekbe), és ahhoz kellene hitel.
  • Szeretném, ha ismét lenne pénzünk rendes nyaralásokra járni.
  • Mivel, amíg nem veszünk új lakást (a lakásunkba vagyunk bejelentve, de az ki van adva), a gyerek lakcíme nem rendezett, így csak magánbölcsődébe/óvodába tudjuk majd beadni, ami azért nem olcsó.

8. Kiborulás.

  • Ha nem lenne Aldric, én nem tudom, mit csinálnék. Ő vigyáz a gyerekre, amíg én napi 1,5 órát szüttyögök az álláskereséssel, beadással (Bertie tépi a laptopot, nem tudok sajnos vele lenni ilyenkor). És ő vigyáz akkor is rá, mikor én interjúkra megyek.
  • Nagyon sokszor érzem azt, hogy SOHA nem találok rendes munkát, és 1. adminisztrátor leszek valahol és a semmiért tanultam, 2. betolnak valahova és akkor is ugyanez a helyzet, 3. szar fizetésem lesz és akkor ismét, 4. soha nem találok bejelentett munkahelyet, mert Magyarországon csak a multik és az állami szféra jelenti be a munkavállalóit rendesen.
  • Aztán, néha, mikor angolul vagy németül interjúzom telefonon és közben szennyest válogatok csendben, úgy érzem, megy ez nekem.:) De mostanában inkább a 3 hónapnyi csalódás az, ami meghatározza a hangulatomat. Mert ugye messze még a vége...
  • Néha terveket szövök, hogy fogjuk Aldric fizetését úgy beosztani majd, hogy a külvárosba költözünk, egy évig még kapom a GYES-t is, vagyis nekem csp-vel együtt kb. 40e lesz a jövedelmem és a hétfőn megfőzzük a heti zöldborsófőzeléket. Persze tisztában vagyok vele, hogy a magyarok 44%-a szegény, és ők még rosszabbul élnek, mint mi élnénk valaha is, de azért ez a kép is nagyon-nagyon fáj.

9. Amit csinálok:

  • elmentem karriertanácsadóhoz, hogy segítsen, merre tovább
  • nem tagadom le a gyereket
  • az összes munkaközvetítő oldalon regisztráltam
  • minden nap nézem az Indeedet (az összes hirdetést gyűjti) és a nagyobb multik saját oldalait is, no meg a közigállást is
  • minden nap beadom kb. 10 állásra
  • az önéletrajzomat, motivációs levelemet, és a LinkedIn profilomat csinosítgatom hétről-hétre
  • amikor behívnak interjúra, mindig szépen felöltözöm, kedves vagyok és felkészülök a cég hátteréből
  • itthon néha sírok, de ez nem kötelező kelléke az álláskeresésnek, bár ahogy hallom, nagyon gyakori.:)

 

job.jpg