Társadalomtudományi MA-em van egy olyan szakmában/témakörben, amivel 7 éves koromtól egészen 27 éves koromig akartam és tudtam is foglalkozni.:) Aztán, mint néhányan tudjátok (de aki nem, az itt elolvashatja), hogy még terhességem alatt megszüntették a szerződésemet a helyen, ahol dolgoztam. 18 hetes terhesen behívott az akkori igazgató, hogy mivel ő távozik, az én álláshelyem átkerül egy másik részére a cégnek, ahol már nem az enyém lesz.

Aztán, egy barátnőm a gyerek féléves korában felajánlotta, hogy a barátja tudna nekem egy állást, egy olyan cégnél, ahol rezeg a léc nálam morálisan, de az ördögnek is tartja az ember a gyertyát, míg átkíséri a hídon. Furcsa fintora az életnek, hogy azt az állást nem kaptam meg, mert nem mentem át a lekáderezésen. :D Akkor annyira megundorodtam az országtól, hogy hagytam is ezt az egészet, elkezdtünk a külföldi terveinken dolgozni, ami idénre, Trump és az európai egyetemi munkarend miatt, gyorsan elvesztette aktualitását. A szerencse fia vagyok.

Januárban vettem elő újra a magyar munkakeresés ügyét, mert éreztem, hogy most már vissza tudnék menni dolgozni és azt is, hogy nem lesz egyszerű menet. Nem is lett. (Nekünk egyébként nem kell bölcsivel kalkulálni nagyon, mert Aldric itthonról dolgozik főként, meg már elkezdtük vinni a gyereket egy játszóházas bölcsibe, ahol szívesen fogadják Bertie-t bármikor.)

Mivel széleskörű tapasztalataim vannak, gyakorlatilag szőnyegbombázhatok az álláshirdetések ügyében. Nem mondom, hogy nem tudok válogatni az állásinterjúk között, hiszen van még egy évem a GYED-ből meg nem vagyok immorális sem. Naponta nagyjából 10 állásra adom be, specifikusan rájuk mért önéletrajzomat.

Néhány gondolat:

1. Van, hogy egyáltalán nem hívnak fel, miután beadtam.

Ez az állások 95%-a. Ennek van a minősített esete, amikor egy konkrét emberre írják ki az állást (és ezt vérlázítóan jelzik is a hirdetésben pl. specifikus munkatapasztalattal, különleges nyelvismerettel).

2. Van, hogy felhívnak, és már ott kiderül a bibi.

• budapestiként hirdették ugyan, de budaörsi/Pest megyei az álláshely
• értékesíteni kell
• kell jogosítvány (pl. egy titkárnőnek, igen!)

3. Van olyan, hogy behívnak, be is megyek interjúra, és ott derül ki a bibi.

• megbízási szerződéssel akarnak foglalkoztatni
• határozott idejű szerződéssel akarnak foglalkoztatni
• minimálbérre akarnak bejelenteni (ebben nemcsak ez a durva, de az is, hogy így is csak 150 nettót akarnak adni összesen)
• 120.000 Ft nettót akarnak adni
• a rugalmas munkaidő (amit én amúgy nem igénylek) azt jelenti számukra, hogy néha tovább benn kell maradni, de túlórát nem fizetnek

4. A minősített esetek.

• Elképesztő módon beszélt velem egyszer egy nő, aki nem ért el engem telefonon, én visszahívtam, de nem vette fel. Aztán este 6-kor felhívott, hogy leüvöltse a fejem, hogy miért nem vettem fel. Óvoda.
• Az egyik állást egy multinál megkaptam volna, voltam angol-magyar interjún, adtam le próbafeladatot és referenciákat. Aztán 3 hét múlva hívott a HR-es, hogy mégsem hirdetik meg a pozíciót, hanem szétosztják maguk között a feladatokat, de amúgy én kaptam volna meg.
• Egyik interjún a HR-es nő undorodott tőlem. Annyira érdekes volt látni. Meglátott, fintorgott és végig iszonyatosan lekezelően beszélt velem az interjú alatt. Azóta sem tudom, mi lehetett ennyire antipatikus a megjelenésemben.:)

5. A gyerektéma.

Van az önéletrajzomban egy lyuk. 2016. október óta nem dolgozom sehol. Ezt eleinte így jelöltem: 2014- , de akkor meg olyan hazugságokba kellett keverednem a telefonos interjúkon, ami nem volt jó (hol dolgozom, mikor tudok eljönni, miért jönnék el). Aztán, azóta megmondom inkább az igazat, GYED-en vagyok, a férjem home office-ban, szeretnék visszamenni dolgozni.

6. NE!potizmus.

Az én teljes netwörköm eltűnt az elmúlt időkben (nyugatra mentek vagy maguk is távoztak a szakmából), amikor a politikai környezet így megváltozott. Még van egy része az ismeretségi körömnek, akik olyan helyeken tudnának nekem segíteni, ahol egyrészt nem mennék át a lekáderezésen (igen, tudom, mire gondoltok és igazatok van, ilyesmit tanultunk a Rákosi-rendszerről), másrészt meg nem is akarok ilyen helyeken dolgozni, mert az ismerőseim is teljesen kikészülnek ott.

Azért maradt néhány szál, amit majd ősszel meg kell mozgatni, ha addig abszolút semmit nem találok, mert dolgozni muszáj. Először meg akarom próbálni magamtól, nem szeretnék csalni, míg nem az éhhalál fenyeget minket.

7. Pénz.

• Aldric a budapesti átlagbért keresi, vagyis nekem mindenképpen dolgoznom kell majd, nem lehetek munkanélküli a gyerek 2 éves korától. Szó szerint éhen halnánk, ha nem mennék el dolgozni a GYED után.
• Aldric nem tud szakmát váltani, hogy ő keressen több pénzt, mert ehhez ért, ebben szuperjó is, és nem a semmiért tanult. (Legalább ő!) Emiatt egyébként a nyugati munkavállalás is nagyon szűk területen belül mozoghat.
• Én nemcsak azért szeretnék bejelentett munkát, mert az adóból épülnek az utak, hanem mert szeretnénk új lakást venni (amíg még az ember be tudja magát vásárolni a jobb kerületekbe), és ahhoz kellene hitel.
• Szeretném, ha ismét lenne pénzünk rendes nyaralásokra járni.
• Mivel, amíg nem veszünk új lakást (a lakásunkba vagyunk bejelentve, de az ki van adva), a gyerek lakcíme nem rendezett, így csak magánbölcsődébe/óvodába tudjuk majd beadni, ami azért nem olcsó.

8. Kiborulás.

• Ha nem lenne Aldric, én nem tudom, mit csinálnék. Ő vigyáz a gyerekre, amíg én napi 1,5 órát szüttyögök az álláskereséssel, beadással (Bertie tépi a laptopot, nem tudok sajnos vele lenni ilyenkor). És ő vigyáz akkor is rá, mikor én interjúkra megyek.
• Nagyon sokszor érzem azt, hogy SOHA nem találok rendes munkát, és 1. adminisztrátor leszek valahol és a semmiért tanultam, 2. betolnak valahova és akkor is ugyanez a helyzet, 3. szar fizetésem lesz és akkor ismét, 4. soha nem találok bejelentett munkahelyet, mert Magyarországon csak a multik és az állami szféra jelenti be a munkavállalóit rendesen.
• Aztán, néha, mikor angolul vagy németül interjúzom telefonon és közben szennyest válogatok csendben, úgy érzem, megy ez nekem.:) De mostanában inkább a 3 hónapnyi csalódás az, ami meghatározza a hangulatomat. Mert ugye messze még a vége...
• Néha terveket szövök, hogy fogjuk Aldric fizetését úgy beosztani majd, hogy a külvárosba költözünk, egy évig még kapom a GYES-t is, vagyis nekem csp-vel együtt kb. 40e lesz a jövedelmem és a hétfőn megfőzzük a heti zöldborsófőzeléket. Persze tisztában vagyok vele, hogy a magyarok 44%-a szegény, és ők még rosszabbul élnek, mint mi élnénk valaha is, de azért ez a kép is nagyon-nagyon fáj.

9. Amit csinálok:

• elmentem karriertanácsadóhoz, hogy segítsen, merre tovább
• nem tagadom le a gyereket
• az összes munkaközvetítő oldalon regisztráltam
• minden nap nézem az Indeedet (az összes hirdetést gyűjti) és a nagyobb multik saját oldalait is, no meg a közigállást is
• minden nap beadom kb. 10 állásra
• az önéletrajzomat, motivációs levelemet, és a LinkedIn profilomat csinosítgatom hétről-hétre
• amikor behívnak interjúra, mindig szépen felöltözöm, kedves vagyok és felkészülök a cég hátteréből
• itthon néha sírok, de ez nem kötelező kelléke az álláskeresésnek, bár ahogy hallom, nagyon gyakori.:)

Végre itt a tavasz!!!

Bertie-vel sokat kalandozunk azóta, hogy már nem fagy hozzá a babakocsi tolókarjához a kezem két kesztyűben.:) Összegyűjtöttem pár kültéri helyet nektek, amiket lemeóztunk a városban már kettesben, hármasban.

1. Normafa: ingyenes

Normafán már télen is voltunk többször (nagyrészt a belvárosi szmog elől menekülve). Egy alacsony padlós busz tökéletesen, átszállás nélkül felvisz minket a Moszkváról (akkor se mondom ki, hogy SzK tér), de gyalog sem egy lélekvesztő felmenni a hegyre. Ott egy hatalmas és egy év alattiaknak is jó játszóteret találunk, nagy csupasz területeket piknikezéshez és étkezdéket is. Őrülten finom a lángos, ha #guiltypleasure-re vágytok. Vannak normális mosdók, koedukált pelenkázó, bicikliút, futóút (amin rendszeresen babakocsit tolnak a szülők, ne csináljátok, a rongálás nem menő).

2. Budai Kisarborétum Ménesi út: ingyenes

A Corvinus Egyetem (még) Kertészettudományi karának arborétuma ingyenesen látogatható. Ha a Móricz felől érkezünk, a Villányin egészen a Szüret utcáig sétálva, kicsit fel kell menni a hegyre, és a Ménesi baloldalán lesz a bejárat. Egyébként, ha a Bartók felől közelítünk, akkor sem különösebben nehéz felmenni a hegyre (itt közbevetném, hogy naponta átlag 8 km-t tolom a babakocsit, szóval lehet, hogy túl edzett vagyok:D). Az arborétum környéke is gyönyörű (a házak, az apácazárda, a templom, a volt Budacash épület:D), de a parkba érve még nagyobb meglepetés ér minket. Piknikezni tudunk, az összes növényt megfigyelni, elolvasni, mik is azok. Le tudunk ülni padokra is. Van sziklakert és tematikus kertek is (pl. örökzöldek). Akadálymentes, babakocsival tökéletesen járható a kert.

3. Budai Nagyarborétum Villányi út: ingyenes

Ez az arborétum szintén a Corvinusé, tulajdonképpen a Ménesi és a Villányi között helyezkedik el, de a Ménesiről vagy 10 lépcső vezet lefelé, ezért a Villányi úti megközelítést javaslom. Ez egy nagyobb arborétum, mint ami a Ménesi másik oldalán látogatható. Vannak benne tematikus kertek, veteményes, vadregényes épületek, installációk, kerti tó és sok-sok ülő- és piknikező hely. Furcsa érzés ott lenni, olyan, mintha ott rejtegetnék előlünk a növényeket, összezárva egy csodahelyre, ami nem is létezik talán - a betonvárosban.

4. Városliget: ingyenes

A Városliget most még egész jó hely gyerekkel. Van egy jó kis játszótér, van egy szánkózó és futkosó domb. Ott a Hősök tere a közelben, és a Városligeti tó is a kamuvárral meg a kamuvár kertjével. A kamuvár oldalán egyébként megtalálható Bela Lugosi szobra poénból. Mi imádjuk.:) Nyilván mind tudjátok, hogy lebetonozzák a helyet, hogy múzeumi negyedet építsetek, így ha valaki ezt 2018 után olvassa, az ne vegye figyelembe, amit írtam a 4-es pontban. Ha támogatni akarjátok az MMA-t (az adótokon felül), akkor a Műcsarnokba is el tudtok menni, ha pedig évek óta le nem porolt tárgyakat néznétek agrár témában, akkor a Mezőgazdasági Múzeumba is.

5. Római-part: ingyenes

A Római-parton rendszeresen rendeznek esti mozizásokat (legalábbis rendeztek, az idei még képlékeny az építkezés miatt), amikre jó szívvel jártunk, mert nem volt hangos a film és mert gyönyörű a Duna-parton mozizni. Remek éttermek és étkezdék vannak egyébként arrafelé, van normális vécé, pelenkázóhelyiség is. A sekély, kavicsos Dunába bemenni picit pedig több, mint vagányság! Sajnos ezt is lebetonozzák, 1500 fát vágnak ki, szóval erre is ugyanaz igaz, mint a 4-es pontra.

6. Feneketlen-tó: ingyenes

A Feneketlen-tó mellett laktam egy évig, és fel sem tűnt, hogy mennyire cool hely. Van játszótér a közelben (ahol van szülő-baba hinta, mekkora királyság), és gyönyörű napsütéses a hely. Szintén remek parkozáshoz, üldögéléshez, fagyizáshoz, és sok a leülős hely és a stég. 

7. Margit-sziget: ingyenes

A Margit-szigetet most csatornázzák 2 évig (tényleg) és utána építenek majd oda is épületeket, de bizonyos részei néha élvezhetőek, amiket éppen nem ásnak fel random. Van a Margit-híd felőli elején egy jó játszótér, a szökőkút Tarlós kedvenceit (tényleg) és a gyerekdalokat is játssza. A romok, a kisállatkert és a víztorony is mind-mind érdekesek. Nem beszélve a sok zöldterületről, ahol az emberek tavasszal/nyáron/ősszel petanquoznak, rögbiznek vagy csak piknikeznek. Az étkezdékről végtelenül lesújtó véleménnyel vagyunk, de azért egynek elmennek.

8. Állatkert: 2500 Ft a felnőtt belépő

Amikor a Vidámparkot "bezárták egy időre, hogy új helyet keressenek neki", akkor egy önkoris ismerősömet kérdeztem naivan, hol van az új helye. Ő megdöbbenve azt felelte: milyen új helye, ugyan már...Ebben mondjuk igaza volt, de az Állatkertet így is gazdagítja néhány Vidámpark részlet, amin jól szórakozhatnak a gyerekek. Van ezenkívül néhány jó játszóalkalmatosság kisebbeknek is, és a szabadtéri állatok nagyon aranyosak. Egyik barátnőmnek bérlete van, hetente kétszer járnak oda a gyerekeivel és mind imádják, mi kevésbé vagyunk hardok, évi 4 alkalom a rekordunk eddig.:) Sajnos egyáltalán nem akadálymentesek a melegházak, se kívül, se belül és a legtöbb egyéb "ház" sem az. A vécék viszont tiszták, van bennük külön pelenkázóhelyiség is.

9. Memento Szoborpark: Felnőtt belépőjegy: 4900 Ft

Oké, elismerem, hogy húúúzós a jegyáruk. Viszont annyira, de annyira megéri! Ezek a szobrok a múltunk részei, ezek azok a szobrok, amiket ma már nem láthat - szerencsére - a gyerekünk, mondjuk sajnos azokat még igen, amik a Duna-korzón vannak, de talán majd egyszer...:) Szóval, ha jó környezetben, csodás kilátással akartok kommunista és szocialista szobrokat nézni és közben irigykedni a környéken lakó gazdagokra, ez a ti helyetek! Van normális mosdó, babakocsival tökéletesen járható. 

Nemrég volt egy éve, hogy szültem. A szülésről itt Aldric beszámolója, és itt az enyém olvasható. Továbbá a 6 hetes kontrollomról itt olvashattok. Itt meg itt a gyerek 6 hetes kontrolljáról.

Szóval, mivel eltelt egy év a szülésem óta, ideje volt egy ellenőrzésnek és egy méhnyakrák-szűrésnek is. Elmentünk a Maternitybe, ahol, bár a dokim PZ már nyugdíjba ment, szívesen fogadtak minket, ezúttal a PZ előtti dokim, BZ nézte meg, mi újság odabenn. Meg aztán, fel is kellett íratnom Nuvaringet (kaptam is 6 havi receptet):

Ami rossz volt, hogy egy órát vártunk, pedig időpontra mentünk. Szóval, durva csúszás volt. A rendelő egyébként 24 fokra van felfűtve, de 32-nek érződik. Szóval, ott hédereltünk, Bertie mászkált, szétflörtölve az agyát másokkal!:)

Volt fizikális, ultrahangos és emlővizsgálat is, a vizsgálatokon ezek derültek ki:

• a has puha, betapintható, peritonealis jelek nem észlelhetők (= ép hashártya)
• inguinalis (=lágyéki) nyirokcsomók nem tapinthatók
• ép külső genitáliák
• közepesen tág hüvely
• portió (=méhnyak) mozgatásra nem érzékeny, folytatásában rendes nagyságú, anteflektált (=előrehajló), mobilis, nem érzékeny uterus (=méh) tapintható szabad környezetben
• a Douglas (=szabad hasűr) nem ledomborított, nem érzékeny
• kolp: ép hám, I/B, pontszerű méhszájnyílás
• emlőkben kóros nem tapintható, a regionális nyirokcsomók megnagyobbodása nem érzékelhető
• A méhtest mérete: 37X33 mm
• A méhnyálkahártya vastagsága: 6 mm
• A jobb oldali petefészek: 24X12 mm
• A bal oldali petefészek: 19X16 mm
• A Douglasban folyadék nincs.
• A kismedencében körülírt, kóros elváltozás nem látható.

A hasamon a vágás meg most, 1 év után így néz ki. Őszinte leszek, így nézett ez ki 6 hét után is. (Segítségül, az átszelő függőleges vonal a linea negrám, szóval lehet tudni, hogy az a hasam közepe. A vágás maga 13 cm hosszú.

Bertie a CEU Babakutató Laborjában járt ma, hogy segítse a tudományt. Mielőtt jönnének a sorosbérencezős kommentek, még gyorsan leírom, miről szólt maga a kutatás, amiben részt vettünk és milyen volt a hely.

Az ottani pszichológusok 18 hónapos korig vizsgálnak gyermekeket, a korai gyerekkor fejlődési folyamataival foglalkoznak. A babáitokat 4 hónapos kortól tudjátok vinni. Itt tudtam regisztrálni hozzájuk, ahol meg kellett adnom a gyerek keresztnevét és korát.

Mi egy 1 éveseknek való vizsgálatra mentünk. Ahogy odaértünk, egy frissen felújított, ikea szoba szerű helyre érkeztünk, ahol kedvesen fogadtak minket. Bertie kicsit játszott, majd egy 5 perces laborvizsgálat következett.

Az egyikünk bemehetett vele egy sötét szobába, ahol egy speciális rajzfilmet vetítettek. Én mentem be vele, mert Aldric sok ilyen kísérleti szobát látott már munkája során, engem meg nagyon érdekelt. Az ölembe kellett vennem Bertiet és fogni a csípőjénél. Rám egy fekete szemüveget tettek, csak ő látta a rajzfilmet. A kísérlet lényege az volt, hogy kamerán megfigyelik a gyerek szemmozgásait, viselkedését, míg a figurák eltűnnek és előtűnnek a mese folyamán.

Bertie fiunk még soha nem látott tévét, így teljesen bizonytalanul állt a dolgok előtt. Először mosolygott, majd tapsolt, húzta a hajam, le akart menni járkálni. Megnéztük utána a kutatás vezetőjével és Aldrickal együtt a róla készült felvételt (ami szerintem kövérítette őt, Aldric szerint meg csak felülről vette őt a kamera).

Arra ne számítson senki, hogy bármit is mondanak a gyerekéről (és ne is féljen tőle, hogy bármi "baj" kiderül). A végén Bertie még kicsit játszott a játszósarokban és kapott egy ajándék ikeás cicát is.

Mi jól éreztük magunkat. Mozdítsátok ti is előre babáitokkal a tudomány fejlődését, amíg még nem Prágába kell hozzá kiutazni, hanem csak Lipótvárosba!:)

Tegnap volt az Egy nap nők nélkül.

Mivel mi is csatlakoztunk ehhez a kezdeményezéshez - ahogyan annak idején már a #womensmarch - hoz és a #dresslikeawoman - hez is, így egy napra kivonultam teljesen a munkából. Mivel én most a gyerekkel való itthonlétért kapok fizetést, így egész nap Aldric látta el Bertie-t, és házimunkát sem végeztem. Ilyen lenne az élet nélkülem.

Meg aztán, úgy általában nők nélkül üresen konganának a tanári szobák, az egészségügyi szakrendelések, az óvodák, bölcsődék, pékségek, ruhaboltok és még oly sok minden.

Nekünk tehát tök jó napunk volt, mert étteremben ebédeltünk, utána egy kávézóban találkoztunk egy barátunkkal, mindkettőt Bertie nagy lelkesedésére, hiszen szétflörtölhette az agyát az emberekkel.:) Én ma ezeket - az egyébként napi közös tevékenységeinket - nem csináltam, hogy látszódjon, milyen, ha nem vagyok (nyilván annyi különbséggel, hogy a gyerekkel kapcsolatos teendőket Aldric látta el):

• nem kevertem tápszert
• nem készítettem ebédet
• nem porszívóztam
• nem raktam rendet
• nem pelenkáztam
• nem öltöztettem a gyereket
• nem mostam, nem teregettem
• nem ágyaztam be

Nem akartam hosszan írni erről a dologról, mert nem tartozik a bloghoz ez a téma teljesen, de azért néhány dolgot a figyelmébe ajánlok annak, akit érdekel ez a Nőnap mint olyan.

1. A Nyitottak vagyunk csinált egy #virághelyett #virágmellett kezdeményezést a Vodafone-nal. Nagyon érdemes a kisfilmjeiket megnézni, amelyben férfiak és nők mondják el horrorsztorijaikat a tapasztalt nemi különbségekről és arról, miért lenne jó egy nőnap, amire már nem volna szükség.

2. Pár sztori a nőnap történetéből:

• 1857,  New York. Negyvenezer munkásnő sztrájkolt egyenlő bért és munkaidő-csökkentést követelve. Ez az esemény ihlette magát a nőnapot.
• 1911, Osztrák-Magyar Monarchia, Dánia, Németország és Svájc. Az első nemzetközi nőnap a nők szabad munkavállalásáért, választójogáért demonstráló tüntetésekkel debütált
• 1917, Oroszország. A nemzetközi nőnap apropóján tömegek vonultak utcára. Négy nappal később – nem közvetlenül ennek a tüntetésnek a hatására – a cár lemondott, s polgári kormány alakult, mely szavazójogot biztosított a nőknek. 
• A rendszerváltás után a nőnap Magyarországon is elvesztette eredeti munkásmozgalmi hangulatát, helyette a virágajándékozás dominál.

(forrás: index, mult-kor)

3. Mi a #womensmarch?

• a világon 30 országban vonultak fel nők, férfiak és gyerekek Trump nőellenes mondataira való tiltakozásként
• az USA-ban 3 millió nő, férfi és gyermek tüntetett országszerte a nők jogaiért

4. Mi a #dresslikeawoman?

• Trump azt találta mondani nem sokkal beiktatása után, hogy a kormánya nőtagjainak nőhöz méltóan kell öltözniük. 
• Ezután a közösségi médiát elöntötte a #dresslikeawoman hashtag, amelyen női kutatók, orvosok, űrhajósok, katonák, túrázók öltöztek saját (nem kiskosztüm) ruháikba. 

5. Mi a női princípium?

Na jó, itthon sem kell messzire mennünk. Emlékezzünk csak a női princípiumozó Kovács Ákos interjúra, vagy arra, amikor az egyetemről hazaküldték a női (csak a női!) dolgozókat húsvétra készülődni, vagy amikor Bagdy Emőke is kiállt a női princípium mellett.

6. Mi a vak kommondor?

Magyarországon hetente meghal egy nő, havonta meghal egy gyerek bántalmazásban. A vak komondor pedig az, amin ezek a szegény emberek át szoktak esni, ahogyan ez a fideszes képviselő nejével is történt (valójában: négy-öt alkalommal ököllel a sértett arcába ütött, majd a hajánál fogva megragadta, és egy alkalommal a terasz fából készült korlátjához verte a fejét).

És még rengeteg esetet fel lehet sorolni, a teljesség igénye nélkül: az MSZP Mi lenne velünk nők nélkül c. botrányos Nőnapi kampányát, ahol a nők anyaként és házi robotként vannak beállítva. A pécsi rendőrök megerőszakolás elleni kampányát, amelyben elmondják, hogy tehetsz róla, tehetsz ellene. Bagdy Emőke összes megszólalását. A választóit le-vén kurvázó szolnoki polgármestert, és a busójáráson molesztált kislányra adott mohácsi önkori reakciót, amiben nemcsak tagadják az egészet, de kétségbe vonják, hogy a történet szereplői egyáltalán valós emberek.

Nekem #virághelyett Aldric ma azt a kívánságot adta, hogy legyenek a férfiak és a nők egyenlő jogokkal és lehetőségekkel felruházva a világban egyszer. Mert bizony, ez nemcsak a nőknek jó, de a férfiaknak is!:)

Aldric: Bevezetőként annyit, hogy eddig nagyjából két posztom alatt kaptam trollkommenteket. Egyet erre a posztra, a többit erre. Így is elég erős lett a mezőny. Lássuk ennek megfelelően előbb a magányos trollt, aztán a falkában járó trollokat! (Előzmény: Clamesa kedvenceit is összegyűjtöttük már.)

Magányos troll:

"Apának lenni?
Az ember jobban vigyáz magára, mert többen számítanak rá.
Felelősségteljesebben vezet, iszik, dohányzik (ha egyáltalán), mert otthon van a gyerkőc, akinek semmilyen körülmények között nem szabad csalódást okozni.

Pont nem érdekelnek a nemi szerepek, sem az egybemaszatolásuk, sem az éles elválasztásuk, gyanús mindkettő. A lényeg, baj esetén mindig szóljon a gyerek anyának vagy apának. Az hogy apa daueroltat, anya meg matador és egyéb ilyen gender-őrületek huszadrangú (és mértéktelenül önző) kérdések ehhez képest. Aki nem hajlandó változni, annak nem való gyerek. Nos, apának lenni? Felismerni, hogy ez a poszt is annyira mindegy, amennyire csak lehet. :)"

Aldric: Az még hagyján, hogy az elején újra felteszi a poszt címében feltett kérdést és árulkodó módon elhagyja belőle az eredetiben még meglévő személyes utalást ("nekem"), utána pedig kinyilatkoztatja a Nagy Igazságokat. Nem teljesen világos ugyan, hogy miért érzi kötelességének, hogy megmondja a tutit és azt sem értem, hogy miért nincs néhány emberben annyi szerénység vagy önismeret, hogy ilyenkor ne érezze meg, hogy mennyire nevetségessé teszi magát, de végülis mindegy. Legyünk jóindulatúak és tekintsük ezt egy kissé modortalan vitatkozási kísérletnek. De utána a második bekezdésben egészen lenyűgöző trollkodásba kezd, amitől a kommentje 10/10-re értékelendő. "Pont nem érdekelnek", "gyanús mindkettő", "apa daueroltat", "anya meg matador", "gender-őrületek", "önző", "annak nem való gyerek", "ez a poszt is annyira mindegy, amennyire csak lehet." Mindössze 67 szóba, 447 karakterbe sikerült 8 elképesztően személyeskedő, goromba, sértő kijelentést belesűrítenie, amelyek egy részének abszolúte semmi köze nincs a poszthoz ugyan tartalmilag, de a sértő szándék azért így is átüt. Pazar!  

Clamesa: A cikked címe az volt, hogy mit jelent neked apának lenni. Miért írja le, hogy őt "pont" mi nem érdekli? De rátalált arra, hogy engem mi nem érdekel pont: a véleménye a gender-kérdésben. Akárhány gyereke is várja otthon, amíg ő iszik, meg cigizik naphosszat. Ráadásul annyira gonosz, hogy a bikák öncélú legyilkolásával példálózik...

Aldric: Na, igen...

Falkatroll 1.

"Figyu suttyónak lenni férfias. Nem mindig, de néha, amikor kell. A nők megőrülnek a suttyóskodásért. Feminizmusról blogolni férfiként nem férfias (nőként meg nem nőies), arra nincs az a nő aki rámenne."

Aldric: A maga nemében igazi gyöngyszem, úgy stilárisan, mint tartalmilag. Epic fail ugyan egy házas férfinek, a kisgyerekes blogján elmagyarázni, hogy a nők mire buknak és mire nem és hogy a troll szerint eddig az illető tévedésben volt, de hát mint tudjuk, az értékes irodalmi műveket sem az teszi értékessé, hogy igazak, hanem, hogy szépek.

 Clamesa: Régen a lakótársammal csomó gyakorikérdésekes kérdést olvastunk el. Ilyenek ott a 16 éves fiúk. Remélem, ő nem több annyinál. Ha igen, akkor nagyon nagy a baj. Egyébként én se értem, miért mondja, hogy senki se "megy rá" (sic!) a feminista férfiakra és nőkre, amikor neked és nekem is van párunk?:) Hiszen valahogy csak apa lettél, nem?:)

Falkatroll 2.

előbb:

"ha en mellettem mint FERFI mellett ranyekkent egy kutya(???) barmire amikor kisgyerek is van a kozelben, akkor olyan pozba allok hogy lehessen latni hogy tamado szandek eseten ott hirig lesz
nem hinnem hogy asszonka nalunk aki 48 kg ezt bevallalna..."

majd kisvártatva:

"ja hogy a gyereket nevezte el valaki Bertienek...
jo hat ismeros meg Flokinak nevezte el a gyereket :)))"

Aldric: Olvasni nem tud, arra nem jött rá, hogy a Bertie álnév, ahogy az Aldric és a Clamesa is, de szerencsére FÉRFI. És persze meg van róla győződve, hogy meg kell mondania a tutit.

Clamesa: Úristen, ezt a kommentet már el is felejtettem! Egyébként a személyimben nem az van, hogy Clamesa, szóval nem értem a felháborodást a gyerek álnevén se.

Falkatroll 3.

"A bannolásról jut eszembe. Az milyen már, hogy valaki nyit egy blogot, hogy megossza a gondolatait másokkal, de amikor neki nem tetsző véleményt fogalmaz meg valaki vele szemben, akkor azt bezzeg kimoderálja.
Értem én, hogy kell lennie egy bizonyos szintnek, ami elvárható a hozzászólok esetében, de a kimoderálás helyett, ott a "tahótlanítok" opció, ami jó néhány blogban már lehetőség.
Szóval a szólás-, és vélemény szabadság Ne csak addig terjedjen, amíg a posztoló szeretné, mert oda jutunk, hogy a végén mindenki letilt mindenkit, és nem marad, aki olvassa.

Egyébként a liberális feminista férfi, az milyen?
Itt szerintem van némi zavar a fejben.
Ugyanis aki liberális, az nem lehet feminista.
Ha pedig feminista, akkor semmiképpen nem lehet férfi.

Ennyi."

Aldric: Ennek a kommentnek két pazar trollmomentuma van. Az egyik, amikor megmondja, hogy mit gondol a bannolásról. A másik, amikor elmondja, hogy a liberális és a feminista, továbbá a feminista és a férfi fogalmilag összeférhetetlenek. Szerintem is van némi zavar a fejben. Ezért is bannoltam az illetőt. Ennyi.

Clamesa: Attól még olvashat minket, hogy letiltottam. Nem is értem. A másik dologhoz: az férfi, aki annak érzi magát, és pont. Nem az, akit ő mond annak. Ja és, én libertárius feminista nő vagyok, erre varrjon gombot.

Aldric: Amúgy nem várom el senkitől, hogy tisztában legyen a feminizmus belső viszonyaival, de ettől még tény, hogy a liberális feminizmus a feminizmus egyik legrégibb és legerőteljesebb ága. Fun fact: John Stuart Mill, a nagy filozófus is liberális feminista volt. Ja - és férfi is :)

Falkatroll 4.

"Haha, előzetes moderáció?
Csak nem identitáriánusnak tetszünk lenni?"

Aldric: Nem.

Clamesa: Nem.

Falkatroll 5.

""liberális feminista férfiként apának lenni... ...nem tudom pontosan felidézni a szavait, mert bannoltam az illetőt."

Oh, a liberális meg a feminista, meg a cenzúra. Mit is vártunk!? Na mindegy, pedig érdekes lett volna olvasni, hogy mit írt.

Szerintem vihar a biliben. Én sose hallottam, hogy nők így utalgatnak férfiakra. Kivéve egy idős (65+), vénlány, soha férjhez nem ment ismerősömet (szerintem még szűz, nem vicc), feministának mondanám, meg kicsit férfigyűlölő is. Illetve mindenkit utál, aki családban él. De ez nem akadályozza meg abban, hogy szívességeket kérjen férfiaktól, ha rászorul.
Ő beszél úgy, hogy a férfiaknak sokat kell enni... meg ha valamit el akar érni, hogy egy férfi segítsen neki felemelni, megszerelni, cipekedni valamit vagy megjavítani a számítógépét, akkor elkezdi az illető férfinak nyomni a szöveget, hogy "Jóska maga olyan erős, látszik, hogy férfiból van" meg "hiába, ilyen egy igazi férfi, ért a számítógéphez/hűtőszekrényhez/autóhoz...".

Szóval az egész mögött az áll, hogy szerinte ezzel a szöveggel lehet férfiak egójára hatni és így rá tudja venni őket, hogy felszívják magukat és megcsináljanak neki dolgokat. Szómágia, hízelkedés, sunyiság.
Mert egyedül él és nincs mellette senki, aki megtenne ezt-azt.
Roppant kellemetlen. Arról van itt szó, hogy nők elvárásokkal vannak férfiak felé. A feministák is, ha abból hasznuk van."

Aldric: Ha más haszna nem lenne, már azért nagyszerű dolog volna az előmoderálás, mert feldühíti a trollokat, akik ilyenkor valamiért nagyon erős bajnokai lesznek a véleménynyilvánítás szabadságának. Nyilván sokkal hitelesebb lenne ez a szájukból, ha nem csak a bullyinghoz való jogukat védelmeznék, de más liberális értékeket is. De ezenfelül ott van még a "vihar a biliben..." kezdetű Beckett-paródia, amit őszintén szólva a maga értelmetlenségében is lenyűgözőnek találok. Igazi avantgárd irodalom.

Clamesa: Szerintem még ő is szűz ilyen hozzáállással. Legalábbis remélem. Miért kellett hosszú mondatokat olvasnom erről az ismerőséről?! 

Aldric: Pedig te szereted a Godot-t ;)

Falkatroll 6.

"Liberalis feminista ferfi :DDDDDDDDDDDDDDD"

Aldric: Ezt meglátva magam is elmosolyodtam és arra gondoltam, hogy ezek a trollok milyen egyszerű, tiszta lelkek: meglátják a megfelelő hívószavakat és máris úgy vetik rájuk magukat, mint kölyökkutyák a gumicsontra. Persze, bannoltam. 

Clamesa: Vajon azt hazudja mindig, hogy neki angol billentyűzete van, vagy csak igénytelen?

Aldric: XDXD

Falkatroll 7.

"Csak azon tűnődöm, hogy egy Darwin díjasnak hogy lehet utódja......."

Aldric: Attól félek, hogy nem fog rájönni. Pedig annyira nem bonyolult, csak ahhoz rá kellene jönnie, hogy nem tévedhetetlen. Ez pedig ugye nagyon valószínűtlen.

Clamesa: Most ezt úgy érti, hogy pozitívat tesztelt a csaja?!

Aldric: Ma szokatlanul mean vagy, szerelmem. :) Ráadásul mi van, ha nő? 

Clamesa: Mert, ha nő, akkor már nem is lehet csaja? Felháborítasz!:D

Aldric: Jogos! :)

Falkatroll 8.

"-ha a férfiaknak kéne szülni kihalna az emberiség.
-ha a nőknek kéne eltartani a családot, szintén.

erről ennyit. hagyjuk ezt a balfasz minden férfi című dolgot mert 15 év házasság és stb után elmondhatom hogy igenis néha férfiként atz asztalra kell csapni mert a saját asszonyod csinál belőled egy kis senkit. pedig te tartod el a egész kuplerájt. és minden nőből sárkány lesz a végén."

Aldric: Atyaég.

Clamesa: A magyar férfiak eltartják a családot?! (Az átlagbér 160 nettó az országban, te ennél jóval többet keresel, de fel se merül, hogy nem kell mindkettőnk fizetése.) Egy nő nem kereshet sokat? Mondjuk ebből következik, hogy legalább nem egy magas beosztású női főnök miatt ilyen frusztrált az úriember. Néha amúgy Bertie az asztalra szokott csapni, ha pl. banánt eszünk és kérne, szóval lehet abban valami, amit a kisember mond.

Aldric: Az még istenes, hogy a saját példájából általánosít. Nevetséges ugyan, de hát ez van. Na, de nem kellene elgondolkodnia azon, hogy ha ilyeneket beszél a feleségéről, akkor vélhetően utálja, mint a szart, és akkor esetleg mindenkinek jobb lenne, ha elválnának? Kevesebb lenne az asztalcsapkodás, kevesebb a sárkányozás, kevesebb az alacsony önértékelés ("egy kis senkit"). 

Falkatroll 9.

"Az a legnagyobb baj, hogy a posztoló is férfi. Papíron legalábbis, mert a szavai egyáltalán nem ezt tükrözik. Ámbátor ez esetben a "férfi" szó helyett inkább a "hímnemű" szót szívesebben használnám, nem akarom a valódi férfiakat megsérteni.
És mielőtt jön az okoskodók hada: Hármasikreink vannak, akiket bölcsis koruk óta én viszek-hozok, mindent megcsinálok (értsd: fürdetés, anno pelenkázás, etetés, öltöztetés, játék, meseolvasás) és nem csak néha-néha, hanem szinte minden nap (a feleségem sajnos jóval többet dolgozik és nagyon sokszor hétvégén is). A szülőire is szinte mindig én megyek, gyakorlatilag minden olyan feladatot, amit általában az anyák végeznek, én is ugyanúgy elvégzem. Soha nem emelem és emeltem a kezem, legrosszabb esetben csak a hangom egy kicsit, nem vagyok suttyó, trehány, koszos, meg mittudoménmi. És imád mind a három gyerekem.
Nekem pont az a visszataszító, amikor a társadalomban sok-sok generáció alatt kialakult felállás miatt elkezd valaki hisztizni(!) férf... akarom mondani hímnemű létére(!) egy blogban(!), ahelyett hogy inkább valami értelmeset is tenne.
A gyerekek leginkább a szülők és az általuk biztosított környezet hatására lesznek olyanok, amilyenek, nem pedig a pékség eladója, a buszsofőr, meg a postás miatt. Reméljük Bertie (Ez milyen név amúgy, Bertalan? Miért kell így írni? Mert az olyan nagyon trendike? Na mindegy...) azért majd lát normális férfiképet is, hogy a fiúból lehessen férfi, nem pedig csak egy hím ember."

Aldric: Nagyon tetszik az elején a férfi/papíron férfi/hímnemű vs. valódi férfi levezetés. Elsőosztályú trollmunka. Még nem mondott semmit, egy érvet le nem írt, de már háromszor egymás után belerúgott a vitapartnerébe. Nagyon izgalmas, hogy ezután leírja magáról, hogy klasszikus anyai szerepet visz férfi létére a családban (bár a "sajnos" elárulja, hogy ettől nem felhőtlenül boldog), s ehhez képest igazán meglepő, amit az előbb mondott, illetve, hogy utána közli, hogy "visszataszító", amit mondok, meg "hiszti" kritizálni a kialakult rendet. Ez ugye 2 okból is vicces: egyrészt, mert a kommentje nagy részében artikulálatlan indulatkitörések vannak, amit elég nehéz lenne mással jellemezni az ő nyelvén, mint hogy "hisztizik", másrészt, mert ő maga sem híve annak a rendnek a gyakorlatban, amit én kritizálok. Az önreflexiót persze nem fair elvárni egy trolltól, sem az öniróniát, de nem kicsit ironikus ennek fényében, amiket mond.

És persze itt még nincs vége, mert azért elhint még további két pazar trollkodást a kommentben: egyrészt azt írja, hogy a blogolás helyett valami értelmeset is kellene tennem, másrészt megint elképesztően szórakoztató dührohamot kap Bertie álnevétől. Utóbbi azért is nagyon vicces, mert nem tűnik fel neki, hogy ebben a blogban mindannyian álnéven szereplünk, a fiunk is, mert nyilván védjük a magánéletünket valamennyire.

Clamesa: Ez a pasi, aki ezt a kommentet írta, elsődleges gondozó (a köznyelv szerint anya) és mégis így sérteget téged. Vagy nem igaz, ahogyan élnek, vagy pedig önmaga miatt frusztrált. Meg amúgy milyen "papír" szerint vagy férfi? Neki még könyves személyije van?:D A trendike szót az 1 éves gyerekem se használná, nemhogy egy felnőtt fér...akarom mondani...igen, férfi, mert senkitől se vitatjuk el a biológiai és társadalmi nemét, ha nem vagyunk undorító férgek (mint ő).

Aldric: Érdekes egyébként, hogy van egy állítása, ami megérne érdemi választ is. Azt írja, hogy a gyerekünk a szülői környezet miatt lesz olyan, amilyen, nem a pékség eladója, meg a buszsofőr, meg a postás miatt. Ez ugyanis elsőre egy teljesen rendben lévő állítás, amivel egyet is értek részben: a fiunkat mi neveljük, még ha természetesen legkésőbb 3 éves korától minden gyereket kvázi "államosítanak", vagyis több időt tölt majd az ébrenléte óráiból óvodában, majd iskolában, mint a szüleivel. Mi akkor mégis a lényegi probléma ezzel az állítással? Az, hogy Falkatroll 9. annyira elmerül az önfeledt trollkodásban, hogy közben nem veszi észre, hogy az érvelése megbicsaklik. Az eladó, a postás, a buszsofőr ugyanis jó eséllyel maguk is szülők vagyis a szülői környezetet ők jelentik a maguk gyerekei számára. Innentől pedig máris semmi értelme az ellenvetésének.

Falkatroll 10.

"Nem jött át, de te most buzi vagy? Vagy valami más négybetűs rövidítés?"

Aldric: Jajmár. Ez annyira olcsó poén, még egy trolltól is. 

Clamesa: Nem értem a másik négybetűset. Az LMBTQ-ra gondol, csak nem tud számolni? De nem akarok szemét lenni, az egy éves gyerekünk se tud, nyilván ő is egy éves lehet. Be is kapcsolom a Buzi-e vagy c. dalt most!:D

Aldric: Inkább ne. :)

Falkatroll 11.

 "Te meleg vagy?"

Aldric: Jajmár. Ez annyira olcsó poén, még egy trolltól is.

Clamesa: Ezt már másodszor írod le...:D

Aldric: Tán nagyobb kreativitást érdemel, mint amennyit ő mutatott? ;)

Falkatroll 12.

"Liberális feminista """""""férfi"""""""?????? LOL, ilyen nem létezik.
Nem férfi vagy, hanem egy mangina."

Aldric: Na, ez legalább cifrázta a témát.

Clamesa: Erre a szóra rá kellett gugliznom. Köszönöm, hogy létezel! <3

Aldric: Amúgy, ha tartalmilag nézzük, nem vagyok mangina, hanem liberális feminista férfi vagyok. Nem tartom a nőket magasabb rendűeknek magamnál, hanem egyenlőknek tartom a férfiakkal, a feleségem sem férfigyűlölő és a saját gyerekünket nevelem. Hogy miből gondolja, hogy liberális feminista férfiak nem léteznek, nem tudom, mert az nem lenne elég indok rá, hogy nem ért velük egyet. Én sem gondolom, hogy ő nem létezik, pedig én sem értek vele egyet. Persze, világos, hogy egyszerűen csak sértegetni akart, de ahhoz persze nem ártana, hogy valamennyire komolyan lehessen venni őt. Ahhoz meg nem túl jó indítás, hogy nemlétezőnek nyilvánít. :)  

Falkatroll 13.

"Eddig olvastam el:
"mert bannoltam az illetőt"
Tehát egy nyíltan neoliberális, feminista elveket támogató blogger az lényeg alapfilozófiáját megsértve csak az ő "hivatalos" véleményét fogadja el?
Akkor levonhatom olvasatlanul, hogy úgy kell fiúgyereket nevelni, olyan tulajdonságokat kell bennük kizárólagosan kialakítani, hogy
- csak pár PC alapú elveket képviseljen
- az ő gondoltaival ellentétes minden vélemény zsigerből tagadjon
Érdekes gyereknevelési filozófia.
...
Egyébként meg gyereket - akár fiút, akár lány - csak egyféle módon lehet(ne) nevelni: individualistának!
Minden más izmus és hasonló előírt elvek, a konzervatívtól a neoliberálisig, a szélsőbalostól a szélsőjobbosig, kizárólag agyhalott, távvezérel robotokat erdrményez. A bigott, konformista konzervatív elvek pontosan ugyanannyira károsak, mint a hazug, PC elvű kamuelvek.
Mindegyik arra tanítja a gyerekeket, hogy ne gondolkodjanak, hanem megkérdőjelezhető senkik szigorú előírásai szerint gondolkodjanak, éljék az életüket. Ez deginiálható a szexuláis életükre, az öltözködésükre, a vásárlási szokásaikra vagy egyszerűen aktuális dogokban elfoglalt álláspontjukra!
Egy egészséges gyereknek senki idegen ne szabja meg, hogy mit gondoljon a bálnák vadászatáról, a homoszexualitásról, a politikáról vagy a zsíroskenyérről.
Agyerekekenek a nevelési szakaszban támpontokat kell adnunk, példákat kell bemutatnunk és abban támogatni őket, hogy az ő agyukban alakuljon ki saját vélemény. Akkor is, ha az szemben áll a miénkkel!
De ez sem a szélsőjobbosok, sem a kerestzény-konzervatívok, sem a kamubaloldaliak és sem a neoliberálisok nem fogadják el, sőt mind tiltja, tagadja.
A normális gonsolkodás valójában olyan, mint az anarhizmus: minden politikai platform összezárva támadja, mert mindegyik bőrére (és kiváltásgaira) egyaránt veszélyes...
.
Jöhet a kitiltás."

Aldric: Még egy troll, aki a véleményszabadságot félti, majd közli, hogy nem olvassa el, amihez hozzászól, majd tényleg hozzászól, amiből világos, hogy tényleg nem olvasta el. Mondjuk dadaizmusba hajlik a véleménye, de ez ugyebár mindegy is. Úgyis csak az számít, hogy grammatikai bája van, mon ami.

Clamesa: Ez a komment egy műalkotás! Jó, hogy betetted ide!!!

Aldric: Hajlamos vagyok azt hinni, hogy ennyi elütést csak direkt lehet csinálni.  

Falkatroll 14.

"Mit követett el az a szerencsétlen gyerek, hogy Bertie-nek nevezték el?"

Aldric: Nem érti az álnév dolgot, de még fel is háborítja. Egyszerűen pazar.

Clamesa: Aldric, hogy lehet ilyen névvel, mint az Aldric karriert befutni? Háh! Tőlem se kérdezte soha senki, hogy hogyhogy nincs vezetéknevem. Megőrült ez az ország!

Aldric: Valóban érdekes, hogy a poszt szerzőjének álneve nem annyira vörös posztó, mint a gyerekéé.  De továbbra sem tudom megérteni, miért nem fognak gyanút ezek a mindig nickname-mel kommentelgető észosztók, hogy mások se valódi neveket használnak.

Falkatroll 15.

"Férfi-Női egyenjogúságról beszélni: egy beteg libsi filozófia, ezért ócska ótvaros duma, annyi köze van a tudományhoz mint a tudományos szocializmushoz, semmi. Szóval marhaság és fantazmagória keveréke, sajnos elsősorban zsidó filozófusok agyréme, persze az amcsik is bőven besegítettek, (soha sem volt erős oldaluk a klasszikus görög filozófia), mentségükre szólva.

Ezzel szemben Férfi-Női egyenrangúságról célszerűbb tárgyalnunk. Férfiak és Nők egyenrangúan felelősök a felhalmozott tudás és tapasztalat átruházására a következő nemzedék számára. (nem tilos jobb definíciót kitalálni)."

Aldric: A maga hozzáférhetetlenségben és értelmetlenségében is pazar trollkodás. 10/10.

Clamesa: Engem csak az az egy érdekel, hogy ezek szerint az amerikaiak között nincsenek zsidó filozófusok?

Aldric: Nekem az a három pedánsan okoskodó, ám teljesen funkciótlan kiszólás a kedvencem, ahol felvilágosítja a hallgatóságot, hogy hogy is van ez az amcsikkal meg a klasszikus görög filozófiával, meg ahol azt írja, hogy "Ezzel szemben Férfi-Női egyenrangúságról célszerűbb tárgyalnunk" és ahol felhatalmazza a közönséget, hogy keljen versenyre az ő mérhetetlenül okos, klasszikus görög filozófián edzett gondolataival. Amennyire egyébként meg tudom ítélni, valamiRŐL egészen más összefüggésben szoktunk tárgyalni (mondjuk béremelési követelésekről), illetve felelősök egyáltalán nem szoktunk lenni valamiRE, mint ahogy ő írja, de hát ezzel együtt is, be kell vallanom, hogy a görög klasszikus filozófia nekem nem az erős oldalam.

Falkatroll 16.

""A minap írtam arról valamit itt a blogon arról"
Parketta. Sok az "arról". Hogy írni nem tudsz, az ténykérdés. Hogy vissza sem olvasod, csak úgy bebaszod a köztudatba, nos az azért valami.
Leküzdöm a zsigeri ellenállást és tovább olvasom. Végül is munkaidőben vagyunk, azt meg csak el kell baszni valahogyan . . ."

Aldric: Ha nem troll lenne az illető, elgondolkodhatna arról ugyan, hogy egy szóismétlésből vajon jogos-e (értsd: az emberi agy működését ismerve korrekt és a másik emberrel szemben méltányos) két ennyire erős következtetést levonnia. De persze troll, amit a továbbiakban nyíltan be is ismer, mert a komment többi részében már meg sem kísérel a poszthoz hozzászólni, csak szomorú életéről ad lehangoló helyzetjelentést. Utóbbihoz: őszinte együttérzésem. Az én napjaim szerencsére tartalmasan szoktak telni, de tisztában is vagyok vele, mekkora mázlista is vagyok.

Clamesa: Parketta? Valamit ajánl nekünk akciósan, vagy nem ismerem a troll szlenget? 

Aldric: Horatius mondja, hogy tu ne quaesieris, scire nefas (a jövővel kapcsolatban) és igaza van. Bizonyos dolgokba inkább jobb bele sem gondolni. Inkább: carpe diem. 

Clamesa: Ebbe bele sem gondoltam, hogy milyen rossz lehet, hogy nem a hobbija a munkája, és ott van 8-tól 4-ig minden áldott hétköznap...

Falkatroll 17.

"Már régóta figyelemmel követem a blogjaitokat és nagyon sokat agyaltam azon hogy írjak vagy sem. Egyszerűen nem találok szavakat és ezt nem pozitív értelemben értem! Vagyok és leszek is annyira kulturált nő létemre, hogy nem sorolom fel mindazt amit gondolok rólatok, az életetekről, de legfőképpen a mentalitásotokról, mert egyik gondolatom sem tűrne nyomdafestéket!
Maradjunk annyiban, hogy én soha a büdös életbe nem lennék a gyereket!!!!"

Aldric: Ez egy nagyon, nagyon szomorú komment volt. Személyeskedő (szemét és szívtelen) és nonszenszbe hajló is, ezért bannoltam az illetőt, de ettől még mélyen megrendített, hogy valaki így érezhet két nem bűnöző, egymást és a gyereküket szerető ember által írt szubjektív blogposztok miatt. Nem igazán tudok érte haragudni, inkább azt érzem, hogy nagyon rossz lehet neki, ha ezek a dolgok ennyire megviselik és a legjobbakat kívánom neki a jövőre. 

Clamesa: Ennek a lánynak elolvastam a blogját. Iszonyatosan szomorú a története. Ha jól olvasom, elhagyta a barátja, miközben gyereket várt tőle és egyedül maradt nyugaton, bevándorlóként. Közben sokat ír arról, hogy a normális családban férfi és nő van, és hogy a bevándorlók ne menjenek nyugatra. Biztos vagyok abban, hogy egy ilyen helyzet megőrjíti az embert, hiszen a saját életét tagadja meg folyamatosan (egyedülálló anya és bevándorló), és az élete, lássuk be, valóban nem alakult szerencsésen eddig. De én pl. 27 éves koromig nem találtalak meg Téged, és nem volt addig ilyen csodás az életem. Szóval, a frusztrációjának az okai érthetők. Te az apai szerepről írsz hosszan, a nők felelősségét is felhozod a párválasztás során, és összehangoltan vezetjük együtt ezt a blogot. Ezekből neki egyik sem jutott osztályrészül. Még! Én tényleg hiszek benne, hogy ha az élet iránt egy kis alázatot tanúsítunk (amit ő egyelőre nem), akkor a dolgaink megoldódnak.

Aldric: Én szkeptikusabb vagyok, de ez tényleg tök szomorú komment volt.

Kedves Bertie!

Nem akarom túlcifrázni: boldog első születésnapot! Tudom, tudom, vasárnap már kaptál tortát Mamáéktól, sőt hintalovat is és hát nyilván egy évesen nem olyan könnyű még megérteni, mit ünnepelnek az emberek ennyit egy születésnapon. Ez is csak olyan nap, mint a többi, hát nem?

Mi mindenesetre ma is meg fogjuk ünnepelni hármasban (négyesben) a születésnapodat, hiszen éppen egy évvel ezelőtt volt, hogy hajnalban bementünk a Maternitybe, hogy alig néhány órai előkészület után Mamit betolják a műtőbe, én pedig kínomban már Angry Birdsözni akartam, míg kint vártam, hogy én is bejuthassak a helyre, ahol téged napvilágra hoznak. Tiszta szerencse, hogy mindezt még frissiben megírtam Neked, mert annyi minden történt aznap és annyi minden történt azóta, hogy anélkül aligha tudnám felidézni életem egyik legfontosabb napjának ezeket a mulatságosan banális részleteit és akkor mivel untatnálak majd Téged a születésnapjaidon? Ne aggódj, ma is hallani fogod az összes sztorit. Sosem lehet elég korán kezdeni.

Hogy milyen volt ez az egy év, ami azóta a nap óta eltelt? Életem legsűrűbb, legizgalmasabb, legszebb és időnként legfélelmetesebb egy éve. Sosem kellett még ennyi döntést hoznom, sosem voltam még ilyen módon felelős senkiért, sohasem voltak még ilyen súlyú döntéseim. Sosem volt még ennyi érzelmi hullámzás az életemben, ennyi feladat, ennyi kihívás, ennyi kaland. És ha azt hittem, a terhesség után, hogy a Mamiról nem tanulhatok újat, nem ismerhetek meg benne addig nem ismert mélységeket, akkor tévedtem. Mert ez az egész kaland egészen elképesztően tömény volt Veled, Vele és Humival. Ne is tagadjuk, a Mamival egy év alatt mindketten felnőttek lettünk. (Korkülönbségünk miatt én egy kicsit talán későn, ő épp időben...) És ne gondold, hogy Te okoztad volna a nehézségeket, amikből jutott jópár a rengeteg fantasztikus élmény mellé! Volt itt lakáseladás, lakásvétel, veszekedés ügyvéddel, meghalt rokon, súlyosan megbetegedett közeli rokon, álláskeresés itthon és külföldön, számlák, illetékek, adók, különmunkák, lakáskiadás, albérletből elköltözés, másikba költözés, átköltözött munkahely, külföldi és belföldi utazások, hazai és világpolitikai földcsuszamlások, elvesztett és megtalált barátságok, fogfájások, betegségek - és így tovább. Ezek egy része remek móka volt, egy részétől máig diónyira szorul össze a gyomrom és ami a legfurcsább, soha ilyen világos nem volt még számomra, hogy pontosan milyen hosszúságú is az emberi élet. És miközben forgott velünk a világ, Te itt voltál nekünk, mindvégig nyugodtan, kedvesen, barátságosan, jó étvággyal, békésen átaludt éjszakákkal (még az idegen helyeken is), jól viselt hosszú utazásokkal, nagy sétákkal (kiszámoltuk például, hogy több mint 3000 km-t tettük meg sétálva veled ebben az egy évben). El sem tudom mondani, mennyire megkönnyítetted és megszépítetted nekünk ezt az évet! Ez olyasmi, amit egyetlen szülő sem várhat a gyerekétől, hiszen a gyerek az gyerek, akkor is, ha hasfájós és akkor is, ha egy született Mozart.

És nem szeretném, ha félreértenél! Nem a megszépítő messzeségből visszanézve tűnik minden Veled kapcsolatos emlékünk ilyen gyönyörűnek! Az, hogy nagyon sok mindenben megkönnyítetted a dolgunkat, csak hab volt a tortán, csak a fényes csomagolópapír az igazi ajándékon, aki Te magad vagy. És ne hazudjunk magunknak, néha azért fel kellett kelni hozzád, nem igaz (bár a nagyszülők máig azt hiszik), hogy sose sírtál volna. A mozgásfejlődésed miatt aggódtunk az elején, nincs több fogad most se, mint az átlagnak, nem mondasz egykét cuki gügyögésen kívül semmit, nem jársz, nem vagy jó részecskefizikában és nem bánsz kesztyűs kézzel Humival sem. Na, és?

Mi több, az utóbbi időben még egy kicsit nehezebb is lett Veled. A fogzásod miatt (tényleg amiatt), kicsit nyűgösebb vagy, néha felébredtél éjszaka, hogy sírj, a laptopok és a wifi kábelei a kedvenceid, az állólámpát minden nap felborítod, nyilvános helyeken egyre gyakrabban vagy hangos, az asztalról mindent leveszel, ha bögre, akkor is lerántod, ha tele van fél liter tejeskávéval, ha pedig étel az, akkor belekened a szőnyegbe. Itthon vannak már bejáratott köreid, amit hangos puffanások és reccsenések nyomán becsukott szemmel is nyomon lehetne követni, ha nem tudnánk magunktól is, mikor épp mit fogsz lepakolni honnan. Tudod mit? Ezeken néha nagyokat röhögtünk(pedig tudjuk, hogy hülyék vagyunk, de nem tudjuk megállni), máskor meg a gutaütés kerülget néha. Estére fáradtabbak vagyunk néha, mint az elején, ezt nagyon fontosnak tartom leírni, mert a nehézségek az élet természetes részei és sosem szeretném, ha olyan felnőttekké válnánk, akik hiába szeretik a gyereküket, akaratlanul is megnehezítik a dolgukat azzal, hogy rózsaszínnek és habos-babosnak hazudják azt, ami nem az. Hogy lehetne megszerettetni egy gyerekkel mondjuk a sportot, ha azt hazudnánk neki, hogy sosem fog megizzadni tőle? (Hülye elv ez? Nem tudom, mindenesetre őszintén gondoljuk Mamival.) 

De esténként, Mamival beszélgetve az ágyban néha arról szoktunk beszélgetni, hogy milyen izgalmas is, hogy már egy önálló akarattal rendelkező kis emberke lettél, s már nem vagy, mint néha régebben nagy szeretettel mondogattuk, egy emberi formájú kölyökmacska. (Csak viccelek persze, ez csak metafora. Ezt mégcsak nem is miattad írom le, hanem azok miatt, akik felnőtt korukra sem tanulnak meg értően olvasni és mindenen felháborodnak, ami szokatlan vagy érthetetlen nekik. Szóval: metafora!!!) 

Igyekszünk persze utánaolvasni, mire számítsunk a következő hónapokban, s erre nagy szükség is van, mert amióta ilyen nagy lettél, bevallom, a világ számunkra sokkal kiszámíthatatlanabb, sokkal érthetetlenebb lett és ezáltal sokkal kalandosabb is, úgyhogy nem árt egy kis segítség. Eddig se szégyelltük, hogy nem vagyunk mindentudók, sem mintaszülők, miért tagadnánk le éppen most? Ezzel együtt, nem kétlem, hogy a veled töltött második évünk is izgalmas és változatos lesz!

Boldog születésnapot, fiam!

Aldric  

Tisztelt Kismamablog!

Balszerencsénkre találkoztunk a Facebookon 2 bejegyzésével és magyar állampolgárokként és fiatal szülőkként szeretnénk kifejezni felháborodásunkat és tiltakozásunkat az ezekben a bejegyzésekben leírt sértő és rendkívül káros gondolatok miatt. Éppen ezért tartjuk fontosnak, hogy erről nyilvánosan, még ha csak a magunk szerény kis közegében is, elmondjuk kifogásainkat, mert nem egyszerűen arról van szó, hogy amiket ír, az nem igaz, sőt, félrevezető, de ráadásul bántó is és mivel egy népszerű blogot működtet, kiemelten veszélyes is, hiszen megerősít, népszerűsít buta sztereotípiákat. Írtunk már korábban a védőnő által adott Apa-füzetekről is, meg arról is, miért nem ad egy kiadó Apa címet, amelyek ehhez hasonlóak.

Az egyik bejegyzése ("Sok családban látom, hogy a gyermeknevelés, a gyerekek ellátása mintha egyszemélyes feladat lenne") látszólag egy fontos kérdéssel foglalkozik, azzal, hogy mindkét félnek felelőssége van abban, hogy egy családban ne kizárólag az egyik szülőre háruljanak a gyereknevelés terhei, és ezért nagy örömmel kezdtünk az olvasásába, ám hamar csalódnunk kellett. Mik a kifogásaink?

1. Az egész nap lótó-futó, a pénzt egyedül megkereső és a kezében hideg sörrel meccset nézni akaró férfi képe nem csak leegyszerűsítő és félrevezető, de ráadásul alapvetően hazug is. Még ha vannak is ilyen emberek, akik így gondolkodnak, ez nem jelenthet igazolást számukra és a problémamegoldásnak semmiképp sem szabad abból kiindulnia, hogy ez "érthető". Az, hogy valaki dolgozik, teljesen természetes, attól még nem "érthető", ha a háztartást teljes mértékben a másikra hagyja. A munkahelyünkön sem oké a feladataink egy részét másra hagyni és helyette hideg sörrel a kézben meccset nézni. Az egymillió alkoholista és a napi 5 órai tévézés országában (ahol az egészségügyi mutatóink ennek megfelelően lesújtóak) végképp semmi "érthető" nincs abban, ha valaki ilyesmire vágyik, ahelyett, hogy a feleségével és a gyerekével szeretne időt tölteni. Arról nem is beszélve, hogy a pelenkázás, az etetés, a fürdetés, a mesélés, a játék a gyerekkel ugyan persze fizikai és lelki értelemben fárasztóak, mint minden emberi tevékenység, de másfelől egy egészséges és érzelmileg gazdag emberi kapcsolat létrejöttének és fenntartásának eszközei, valamint örömforrások is. Körülbelül úgy, ahogy a sportolás is egyszerre fizikai munka és örömforrás is. Aki ezt felnőtt férfi létére nem képes megérteni akár magától, akár beszélgetések hatására, az valamit alapvetően rosszul csinál.

2. Az a feleség, aki azért nem vonja be a párját a közös otthoni teendők ellátásába, mert ő - ahogy a Kismamablog mondta - "nem teheti" és mert "kímélni" akarja a másik szülőt, az alapvetően rosszul méri fel a valóságos helyzetet. Ő ugyanis nem azért nem teheti meg, hogy nem törődik a gyerekkel, mert ő az anyja, hanem, mert valakinek muszáj. Csakhogy az a valaki éppúgy lehetne az apa is. Ez egy önbecsapás tehát, mindkét szülő részéről, s mindkettejük felelőssége, hogy ezt belássák. Persze mivel az egyik szülő marad otthon egy időre, ezért értelemszerűen neki erre több ideje jut, de ez szintén lehet akár az apa is a magyar jog szerint, másrészt ez nem csak azt jelenti, hogy az otthonmaradó szülőnek ez a kötelessége, hanem, hogy az otthonmaradó szülő az, akit a magyar társadalom előítéletei, az aránytalan jövedelmi viszonyok késztetnek otthonmaradásra, továbbá értelemszerűen egy gyereket nem lehet egyedül hagyni soha. Az otthonmaradásból azonban nem következik, hogy neki ne járna szabadidő vagy neki akkor is kötelessége lenne egyedül foglalkoznia a KÖZÖS gyerekkel, amikor a másik is jelen van.

3. Az otthon maradó szülő értelemszerűen sokkal magabiztosabban bánik a gyerekkel bizonyos téren és ezért akkor jár el helyesen, ha ezt az aszimmetrikus helyzetet nem használja arra, hogy kizárja társát a gyerek ellátásából annak "ügyetlenségére" hivatkozva. Ebben egyetértünk. De a legfontosabb ebben az, hogy az anyák ezt sokszor kompenzációként és a kismamablogos bejegyzéshez hasonló írások által terjesztett sztereotípiák rabjaként teszik, ezért a legfontosabb, hogy megértsék, nincs szükségük kompenzációra, mert ők nem érnek kevesebbet, csak mert egy ideig otthon vannak a gyerekkel és hogy megértsék azt is, semmi természetszerű nincs abban, hogy a másik fél mennyire bánik ügyesen a gyerekkel. Megbízhatnak a párjukban és joggal el is várhatják tőlük az aktív közreműködést!

* * *

A másik blogposzt ("Tyütyüke gyorsan megszületett...") arról szól, hogy valójában nincsenek tökéletes gyerekek és azok a szülők, akik ilyen gyerekekről szóló történetekkel zaklatják a többi szülőt, azok hazudnak és egy felesleges versengésre veszik rá szülőtársaikat. Miért felháborító ez a poszt? Mindenekelőtt azért, mert egy buta és félrevezető sztereotípiát népszerűsít, mert másokat megbélyegez és teszi mindezt ráadásul egy látszólag nemes cél jegyében. Amit ez a szöveg nem ért meg az az, hogy a valódi probléma (a szülők közötti túlzott versengés) helyett kreál egy hazugat, és arra biztat frusztrált (a kompetitivitás kultúrájában részt vevő, ám magát underdognak érző) embereket, hogy együtt gyűlölködjenek, ahelyett, hogy higgadt hangon elmagyarázná a valódi problémát és az embereket arra sarkallná, hogy ne vegyék túl komolyan a gyerekek összehasonlítgatását, mert semmi sem múlik rajta. És akkor most nézzük a poszt konkrét hibáit:

1. A gyereket "Tyütyükének" nevezi, ami nem csak a kompetitivitásba bekapcsolódó szülőket gúnyolja ki, de a teljesen ártatlan gyereket is. Ez kizárólag arra alkalmas, hogy a poszt olvasóit közös gúnyolódásra biztassa.

2. A felsorolt példák egy része olyan egyéni jellemzőket állít be képtelen túlzásnak (éjszaka átalvása, könnyű szülés, olvasás megtanulása, szociális képességek), amik egyáltalán nem azok, hanem vagy a szülő egyéni érzékenységével kapcsolatosak vagy nagyon nagy részt habituális jellemzők, részben pedig valóban függnek a nevelési stratégiáktól, bár többnyire nem teszik "jobb" vagy "rosszabb" gyerekké a többiekhez képest az adott gyereket. Azzal vigasztalni a szülőket, hogy ilyen különbségek nincsenek, egyszerre rosszhiszemű hazugság, mert letagadja a valóságot, másrészt, mert félreviszi a problémát és nem veszi észre, hogy nem a gyerekek tulajdonságai jelentik az igazi problémát, hanem a szülők közötti értelmetlen versengés.

3.  A szöveg második fele pedig, amellett, hogy ismételten megerősíti azt az alapvető hazugságot, hogy ne lehetne a gyerekek között olyan különbség, amiket korábban felsorolt, önfeledt gúnyolódásba torkollik, amelyben többé-kevésbé lincselésre biztat, ha csak metaforikusan is, hiszen ahelyett, hogy értelmesen elmondani, mi a valódi probléma, a frusztrált szülők negatív érzéseinek kiélésére szolgál.

Úgy gondoljuk, hogy ez a hozzáállás népszerűsége (254.000 kedvelés) miatt különösen káros és mindenkit arra kérünk, hogy erős kritikával fogadja az ilyen, a valódi problémákat elkenő, manipulatív és részben félreértéseken alapuló, részben kifejezetten hazug írásokat.

Üdvözlettel,

Clamesa és Aldric  

Ahogy a nem szoptatást, a választott császármetszést is már jóval azelőtt eldöntöttem, hogy egyáltalán a gyerek szóba jött volna. Ezeket mérlegeltük Aldrickal, amikor végül a császármetszés mellett döntöttünk.

0. Mit mond az orvosod? 

Nálunk: A dokink támogatta mindkét szülési módot. A kórházat úgy választottuk, hogy ott emberként kezeljenek mindhármunkat, és lehessenek javaslataink a saját életünkre vonatkozóan. Az orvosunk támogatta volna azt is, ha 36 órán keresztül akarok vajúdni egy labdán, és azt is, ha programozott császárt szeretnék. A kockázatokat egyébként a kórházi fő-szülésznővel megbeszéltük a szerződéskötéskor. Ennek ellenére azt javaslom, aki hüvelyi úton kíván szülni (különlegesen, pl. zene, medence), az körültekintően válassza meg a helyet!

1. Milyen hatással van a magzatra, és a gyermek életben maradási esélyeire a műtét?

"Az új évezred első évtizedében már nincs különbség a tervezett császármetszés és a spontán hüvelyi szülés anyai halálozási arányszámát illetően. A császármetszés magzati kockázata elhanyagolható, sőt csökken a születési magzati sérülések száma (pl. kar, váll), az újszülöttkori vérmérgezés, az agyvérzés, a magzati oxigénhiányból eredő következmények." (forrás)

Magyarországon a szülések 36%-a műtéti úton történik, a világon csak a törökök és az olaszok vannak előttünk. Elviekben a szülések 15%-ánál lenne indokolt a császármetszés. Ennek oka nemcsak a sokszor hangoztatott "mert az orvosnak kényelmesebb" meg a "mert a kismama kicsengeti", hanem az is, hogy Magyarországon nem fordítják meg kézzel méhen belül a nem fejvégű magzatot, és a császármetszésért többet fizet a TB is a kórháznak. E szerint a cikk szerint a császármetszésnek inkább anyai (későbbi terhességnél hegszétválás, szülés utáni feszülés, méhproblémák), míg a hüvelyi úti szülésnek inkább magzati/újszülötti kockázatai (oxigénhiány, fejforma eldeformálódása) vannak. Érdemes lehet megkérdezni egy specialistát a kérdésben, ha valaki döntés előtt áll. A specialista pedig ne a babafalva.hu írógárdája, Vida Ágnes vagy egy szoptatási tanácsadó legyen, hanem lehetőleg egy olyan orvos, aki ebből írta a PhD-jét!

2. Milyen testi következményei vannak a császármetszésnek az anyára nézve a hüvelyi úti szüléshez hasonlítva?

Nálunk: Amit én tapasztaltam, a hegem kb. egy hónapig fájt, 1 hétig égett felüléskor. A szülés után egy héttel kiszedték a varrataimat, attól elmúlt ez az égés. Akkor már ki is mentünk egy nagyobbat sétálni (2 km), előtte csak kb. 300 métereket mentem. A hasamon a vágás vékony, rövid és még rózsaszín (1 év után). A szülés után 10 napig kellett Fraxiparine injekciót szúrni, de mivel nekem a terhesség alatt további 300-at is kellett, így nem hatott meg. A szülés utáni napon a lábaim megdagadtak, de egy nagyon durva mennyiségű pisiléssel lejött a vizesedés. A hasamon a gyógytornász elmondása alapján 2 hétig hordtam a tépőzáras haskötőt és további 2 hétig a simát. Ebben a bejegyzésben képekkel illusztráltam a hasam apadását.

3. Feltételezem-e magamról, hogy kibírnék egy hüvelyi szülést?

Nálunk: Nem. Gyenge vagyok, nyafogós és nem bírom a fájdalmat egyáltalán (létezik ugyan fájdalomcsillapítás, de az sem 100%-os). Persze, lehetséges, hogy nem haltam volna bele a szülésbe, hiszen amíg 1990-ben 100.000 élve született magyar gyerek közül 21-nek halt bele a szülésbe az anyja, ma már csak csak 15 magyar gyerek lesz félárva születésekor (ez mind a császáros, mind a hüvelyi szülés).

4. Hogyan bírom a terhességet? Kibírnám-e a 41. hétig?

Nálunk: Nem. A 36. héttől a magzat fejétől járni alig tudtam, egész napjaim teltek bőgéssel (munka és pihenés helyett). A szonográfusunk pl. minden ultrahang alatt megkérdezte, van-e már időpontom a császárra, mert ez már emberkínzás.:) Szóval, a 38. betöltött héten megbeszéltük a 38+3-at a szülésem időpontjául. A 37. betöltött héttől a magzat elég érett arra, hogy megszülessen, a Maternityben a betöltött 38. héten szokott lenni a programozott császármetszés.

5. Mennyire fontos az, hogy amit lehet, azt meg tudjam tervezni az életemben? Fontos a kiszámíthatóság?

Nálunk: Igen. Aldric nem tudta volna bármikor kivenni sem az 5 nap apaszabadságot, sem az egy hónapos home office-t. A szülés hetét már a 18. héten, az amniocentézis eredményének kiderülése után megbeszéltük a dokival, így Aldric előre tudta szervezni az életét. A szüleim tudtak jó előre szabadságot kivenni, a barátnőim is. A Maternityn az új protokoll alapján dolgoznak, vagyis az első 2 napban bármikor bármennyi látogató jöhet (immunitással születnek a gyerekek az új kutatások szerint), viszont otthonra 1-2 hétig senki. És én is tudtam rendes minőségű átadás-átvételt csinálni a kollégákkal az ügyeimről a szülés előtti hetekben.

6. Otthon tud-e lenni a férjem, hogy együtt lássuk el a gyereket? Mennyi ideig tud otthon lenni velünk?

Nálunk: Igen, 1 hónapig. Ez nagyon fontos kérdés, mert a császáros seb - legalábbis nálam - egy hétig még fájt. Aztán persze egyre jobb és jobb lett, de a babakocsit - a mi esetünkben 5 lépcsőn - nem lettem volna képes egyedül levinni kb. egy hónappal a szülés utánig. Persze, a hüvelyi szülésnél is fájhat a gátseb meg lehetnek mindenféle problémák, ezt is érdemes mérlegelni.

7. A kórházban benn tud-e/ benn akar-e lenni a férjem?

Nálunk: Mi direkt olyan kórházat kerestünk, ahol ez teljesen természetes. A Róbertben pl. be van árazva a férjed, csak hogy tudja, hol a helye. A Maternityben is persze kifizeted a hotelszolgáltatást, de nem így tételesen felsorolva. A babát a szobánkba kértük 0-24, éjjelente azonban kivittük a babaszobába a nővérekhez, mert nem tudtuk megnyugtatni, mikor éjjel sírt a kajálás után (mint később kiderült, ha nem ébresztjük fel enni, akkor nem kel magától és nem üvölt). Szóval, ha benn tud/akar lenni a férjed, akkor nincs gond azzal, hogy nem tudsz azonnal felpattanni pelenkázni meg etetni a gyereket. A Maternity mottója az, hogy család születik. És tényleg. Hagytak minket azonnal család lenni. 

8. Ha nem, a kórházban velem tud-e lenni a gyerek? Muszáj-e nekem egyedül ellátnom?

Erről nincs saját tapasztalatom, mindenki az adott kórházban tud érdeklődni az ottani helyzetről.

9. Melyik szülési módot támogatja a választott kórház? Támogatja-e a női önrendelkezést?

A mi választott kórházunk - ahogyan már az első pontban is írtam - mindkét szülési módot támogatja. Támogatja viszont, hogy a szülőpár döntsön az orvossal konzultálva a mindenki számára kielégítő megoldások között. Az viszont nem volt expliciten kimondva egyszer sem, hogy altatást is lehetne kérni. Lehetséges, hogy lehetett volna, tőlünk senki se kérdezte, mi meg nem akartunk eleve azt. Fontos még azt is mérlegelni itt, hogy melyik szülésen lehet benn az apa, melyiknél tud többet segíteni a kismamának (nekem pl. Aldric tartotta az oxigénmaszkot).

10. Többnek érzem-e magam tőle, hogy hüvelyi úton szültem?

Nálunk: Nem. Büszke vagyok a diplomáimra, a párkapcsolatomra, a gyermekemmel való kapcsolatomra, a baráti és családi kapcsolataimra, a nyelvi készségeimre. Arra pont nem, hogy hogyan hozom világra a gyermekemet. Aki viszont sikerélményként élné meg, hogy hüvelyi úton hozza világra a gyermekét, annak érdemes azt a módot választania!

Ezeket - és más, pl. anyagi szempontjainkat - mérlegelve kell tehát döntést hoznunk, hogy hüvelyi úton vagy műtéti úton kívánjuk világra hozni gyermekünket!

Voltunk a gyerekorvosnál az 1 éves státuszvizsgálaton.

A gyerek méretei:

• fejkörfogat: 48 cm
• mellkas: 49 cm
• hossz: 77 cm
• súly: 10,2 kg

A védőnőnkhöz majd csak jövő héten megyünk, így most csak ezeket tudtuk meg és azt, hogy a gyerek bal heréje továbbra sem látszik, ezért most már indokolt az urológiai kivizsgálás. Egyébként a Heim Pált 3 hete minden nap hívjuk, különböző idősávokban a rendelési időn belül, soha nem vették még fel. Ezért beutaltattuk magunkat a Madarászba, közelebb is van meg ma egyből fel is vették a telefont. Fingers crossed, ma megyünk vizsgálatra.:) Egyébként születése után a Maternityn egy kis vesetágulatot is láttak, ma erre is rá tudnak nézni. UPDATE: A Madarász utcai urológiát (sebészetet) ajánlom mindenkinek! A személyzet kedves, a doki kedves, a folyosó sem annyira undorító, mint amire az ember számít (ellentétben a vécékkel). A doki csak kézi vizsgálatot csinált (vagyis a vesékről nem tudtunk meg semmit), de azt viszont gyorsan és pontosan. Bertie-nek két heréje van, az egyik ingázik. Ha fél év mulvára sem száll le, akkor műteni kell.

A kardiológiára is kértünk beutalót szintén a Madarászba (mert a 6 hetes kardiológiai vizsgálatán szintén a Maternityn egy 2 mm-es lyukat találtak a szívén, sőt a kontrollon a Medocban is.). Őket még nem sikerült elérnünk, de hol vagyunk még a korábban tapasztalt 3 héttől!:)

A fogainak száma továbbra is 3. Az alsó fogíven a bal és jobb első és a bal második fog látszódik.

Kapott oltást is. A Prevenar 3. oltását, azaz a befejezőjét is, amely agyhártyagyulladás (meningitisz), vérmérgezés vagy baktériumok jelenléte a véráramban (bakteriémia), tüdőgyulladás (pneumónia) és fülfertőzések ellen védi őt. Felsírt, de egyből le is nyugodott. Nem is lázasodott be utána.

Kaptunk receptet a Meningococcus C és a bárányhimlő elleni oltásokra is. Az elsőt áprilisban, a másodikat májusban kapja meg. Az első egyébként dobozdíjas (300 Ft), a második pedig 10.000 Ft körüli. Az első mindig van a gyógyszertárban a gyógyszertáros szerint, a második pedig mindig van raktáron, egy héttel a beadás előtt kell megrendelni.

Bertie továbbra is imádja a dokiját, a dokival dolgozó védőnőt is. Mosolyog, nevetgél velük és kurjongat a vizsgálat alatt.

Voltunk a védőnőnél is 1 éves státuszon.

A védőnőnk eredetileg abban a kerületben volt, ahová született a gyerek. A gyerekorvost megtartottuk költözéskor, a védőnő viszont az új kerületben van. Így Bertie-t több védőnő is látja havonta, az orvoshoz több tartozik és nekünk is van egy saját. Most a sajátnál voltunk.

Ő ezeket állapította meg róla:

• 3 foga van.
• kapaszkodva lépeget
• anyanyelvi hangzókészlettel halandzsázik
• öltözködésnél együttműködik
• fürdetésnél együttműködik
• egyszerű gesztussal kísért felszólítást, tiltást megért
• két-három ujjal fog
• szemmozgásai párhuzamosak
• napirendje kialakul
• A BOEL tesztje és a takarási próbája megfelelő. A Boel teszt azt jelenti, hogy a gyermek reagál-e hangokra, ha figyelmét közben elterelik. A takarási próba pedig azt, kancsal-e.