Státusz, magyar tenger és a random kaki

Volt a gyerek négy hónapos státuszon. Kapott két oltást két combba, elsírta magát, Aldric felvette, és nagyokat nevetett azontúl Bertie. Megitta az utolsó Rotát is, a védőnő kezét odahúzta a végén, hogy "összeszedhetnéd magadat, tuti van abban még pár csepp, ide vele!".

A gyerek 7040 gramm, 65 cm és megnyugtatóan fejlődik.

Tud fogni és fordulni. Bertie megtalálta a mélyen benne élő igényt arra, hogy mindenhol hasra forduljon (babakocsiban, Aldric mellkasán, kiságyban, játszóhíd alatt). Egy barátnőm, aki korai fejlesztéssel foglalkozik, megnézte Bertie-t és úgy vélte, a nyaki izmai kicsit feszesek, ezért elküldene egy gyógytornász barátnőjéhez, aki együtt dolgozik egy neurológus orvossal.

It's a world where Joey is a neurosurgeon.

Voltunk a Balatonon egy kicsit. Élvezte. Mi is. Bevittem a vízbe nyakig, ösztönösen fenntartotta magát a fogásom ellenére, és nagyot nevetett, amikor két turistafiú lefröcskölte őt véletlenül. Van egy tanácsom: mindig legyen nálad több pelenka vagy úszópelenka, mert vízből kijőve cserélni kell.

Cooper, is this a fucking lake? How the fuck do I get to Italy?

Random múzeumkaki. És most nem az érdektelenségbe fulladt Picasso-kiállításról beszélek kizárólag. Az ember ne legyen túl laza. Múzeumba mentünk, baba-mama szobában etettük a gyereket, átpelenkáztuk. A pelenkázás után bekakált. Mivel csak egy plusz pelus volt nálunk, így a régi pisiset kellett az új szaros helyett ráadni. Mivel nem vittünk kellő mennyiségű popsitörlőt sem, így az ottani csapban kellett lemosdatni a fenekét. Aztán összekakilta a régi-új-pisis pelenkát is, és így mentünk haza. Szóval, mindig legyen nálad minden, akkor is, ha nem babakocsival közlekedsz.:))

poop.jpg