Bertie, az egészségügy és a lét értelme

A héten Bertie háromszor is találkozott a magyar egészségüggyel. Nem, nem kell aggódni, nincsen semmi baja. Csak éppen esedékes volt a szívultrahang kontrollja, meg a harmadik havi státus és a költözés miatt az új védőnő beköszönő látogatása is. Ezek a találkozások megint alkalmat adtak arra, hogy elmélkedjünk kicsit az élet értelmén. (Mármint valójában az egészségügy helyzetén, ofkorsz.)

Szívultrahangra azért kellett menni (hétfőn), mert a Maternityben úgy találták egyhónapos korában, hogy van még egy kis, 4 mm-es nyílás Bertie szívén és bár ez nem nagy probléma, de azért érdemes kontrollálni. Mivel pedig a Maternity kiesett a pixisből és mivel szerettünk volna egy kis perspektívát is magunknak, kerestünk egy másik magánegészségügyi centrumot, ezúttal a Medocot, ami történetesen új lakásunkkal egy épületben van. Micsoda szerencse! :)

Kicsit amatőr persze egy Maternityhez képest, de kedvesek voltak, s bár a légkondi nem működött és valami volt a számítógépeikkel is, azért a vizsgálatot el tudták végezni. Nem kell aggódnunk, mondta az orvos, aki kicsit morcosnak tűnt, de a szíve a jelek szerint aranyból van. 2mm-es lyukat lát, jelentette ki, aminek a gyerek 2 éves koráig van ideje bőven beforrni, de ha nem is történne meg, amiatt sem kell aggódni szerinte. A kérdésemre, hogy a méretkülönbség a gépekből adódik-e vagy van-e pozitív változás, őszintén bevallotta, hogy lehet, hogy a mérőeszközből adódik, de 4 mm vagy 2 mm az mindegy is. Mindkettő kicsi. Emellett van egy kis szívzörej is, ami miatt, tette hozzá, szintén nem kell aggódni. S hogy mikor jöjjünk vissza? - kérdezte Clamesa. Elég egy év múlva, felelte a doki. Hát így.

Kedden, ebédszünetben mentünk vissza a régi gyerekorvoshoz a harmadik havi státusra. Itt volt méricskélés: 6,22 kg Bertie súlya, ami tetemes különbség a korábbihoz képest. Akárcsak a hossznövekedése, mert 51 cm-rel született, most pedig 63 cm. (Ez volt az első mérés a kórház óta.) Kapott Di-per-te oltást is és Rota2-t. Bevallottuk, hogy költözünk és azt is mondtuk, hogy szeretnénk maradni a dokinknál (mert már úgy megszoktuk)(és tényleg).

Kaptunk némi lecseszést is, mert Bertie 3 hónaposhoz képest kissé le van maradva a mozgásfejlődésben: nem szeret hason lenni, nem emelgeti a fejét és így tovább. Tesszük őt hasra? Igen. Nem eleget! És az se zavarjon minket, ha sír!!! Irgumburgum! (Dr. Spock szerint, márpedig ő szeret minket, nem kell az ilyen eltéréseknek jelentőséget tulajdonítani, de hát mindegy, a rendszer ilyen. Együtt kell vele élni.) Különben szerették Bertie-t, sőt, dicséretként megint lekövérezték őt, aki cserébe megint szerette a védőnőt (aki nem a mienk, hanem a doki állandó segítsége keddenként) és a dokit is. Az oltásnál enyhén felsírt, de ez minden.

Pénteken megismertük az új védőnőt. Tegeznünk kell őt, ami persze nem baj, csak kicsit feszélyez. Nem nagyon mondott dolgokat, nem is sokat kérdezett. Az érdekelte, akarunk-e oltatni minden oltást. Továbbá megkérdezte, hogy alvásidő van-e épp, amit nem értettünk, mert Bertie-nél mindig alvásidő van. De kiderült, hogy a földre akarja letetetni, hogy lássa, milyen. Letettük, látta. A mozgásfejlődésbeli lemaradást nem tartotta aggasztónak, s talán a terpeszpelenka is az oka lehet, mondta. Szeretnénk hinni neki. Kicsit zavarta, hogy megtartjuk a régi dokit. A Maternityt utálta, mint a szart. (Nem túlzok.) Az ügyeletről szerezett pozitív tapasztalatainkat kissé szkeptikusan fogadta. Elmondta még, hogy a naptejnek sok értelme nincs, mert a gyereket SOHA nem szabad kivinni. (Nem túlzok, tényleg ezt mondta.) A napra soha, a faárnyék sem védi a gyereket, strandra se szabad stb. Ha a babakocsival napnak szembe fordulunk, az is baj. Hát így.

42? Továbbra sem (sőt, egyre kevésbé) értjük, mire való a védőnő. Ez az új nem akart rólunk semmit megtudni, sem Bertie-ről. Azt sem értjük, hogy vajon kell-e aggódni a szíven lévő luk vagy a mozgásfejlődésbeli lemaradás vagy Bertie súlya miatt.  De talán mindegy is. :( 

 health.jpg