Az elmúlt napok egyik legmulatságosabb élménye, hogy mintegy kiestünk az időből. Mármint abból a linerális,  részben a biológia, részben a modern kapitalista világ által diktált időből, amelyben mindig valahonnan valahova tartunk, az egyszer voltból a mindig új kihívásokkal…

A Többé nem vetélek el blogon szombaton írtam volna a 39. heti bejegyzést. Olyasmik lettek volna benne, hogy még mindig alig tudok járni, a lábaim el vannak vizesedve, ezért nem tudok cipőt sem felvenni, egy hete a napfényt se láttam és a méhem is folyton gyakorlatozik. De szerencsére nem kell azt…