Bertie mindig is aludt egész éjjel (nagyjából 2 hetes korától). Eleinte belealudt az esti etetésbe valamelyikünk mellkasán, később, amikor már dolgoztam, séta közben aludt el hazafelé a babakocsiban, és úgy tettük be az ágyába otthon.

Mostanában olyan 19 óra körül kihoz egy pelenkát a szobájából. Cserélünk. Kiválaszt a ládájából egy plüsst. Magához öleli. Odamegy Aldrichoz puszit adni neki, aztán hozzám is. Ezután valamelyikünknek megfogja a kezét és elvezet minket a szobájában levő kiságyáig, ahol aztán csimpaszkodva fordul az ágy felé. Beemeljük az ágyába. Elhelyezkedik a plüsst ölelve, kéri a kedvenc kék plédjét, amit még a kórházban kapott és amivel ott is takartuk. És édesdeden elalszik. Néha beviszi a tejet is magával, de azt ki szoktuk tőle venni mikor mi is lefekszünk, mert már nem iszik belőle este, csak úgy biztonsági tartalékként teszi be az ágyába.:)

Mi ezután becsukjuk az ajtaját, a miénket meg behajtjuk (a kettő közt van a nappali), aztán amikor mi az aktuális esti tevékenységeink befejeztével nagyjából 21:00 magasságában nyugovóra térünk, kinyitjuk az ajtaját és a miénket is.

Reggel fél 6-6 között aztán kiabál Bertie, hogy menjünk be hozzá és induljon a nap!:) 

Ez lehet, hogy általános jelenség a kicsiknél, de nekünk egy csoda. Csodás nézni, vicces, megható, kedves esti rutin.