Mitől retteg egy Y-generációs fiatal gyerekvállalás témában?

Mostanában sok velem egyidős emberrel beszélgetek a gyermekvállalásról. A Maternityn mindössze 8 családi szoba volt (amikor én szültem ott), és mindegyik anyuka és apuka közül én voltam a legfiatalabb. Pedig ők is első gyereküket vállalták akkor. Én akkor 28 éves voltam. 

Aldric barátai közül is a legtöbben bőven 30 felett szültek. Az én ismeretségi körömből pedig még csak nagyon kevesen vállaltak gyereket, viszonyításként, én most 30 vagyok. 

És akkor, mitől félnek az Y-generációsok, ha gyereket kell vállalni? 

1. Hogy nem akarják eléggé. 

Sokan kérdezik tőlem, honnan tudtam éppen abban az időpillanatban, hogy gyereket akarok. Nos, én mindig is tudtam, hogy egyszer majd gyereket fogok (legalábbis akarok) vállalni. Aztán, amikor Aldricot megismertem, biztos voltam benne, hogy vele akarok. És, a vetélés után meg már személyes ügynek tekintettem, és átmentünk együtt a falon is, hogy legyen gyermekünk. 

Szóval, szerintem, ha nem érzed, hogy akarsz gyereket, ne legyen. Még. Ha azt érzed, hogy még korai, akkor se legyen még. Ha pedig úgy érzed, nem ebben a párkapcsolatban akarod, változtass. 

2. Hogy megváltozik az életük, és minden nap lesz egy harmadik műszakjuk is.

Azt is szokták kérdezni, milyen az, ha hazamennek, és otthon várja még őket a gyereknevelés is, nem elég az egész napos munka. Nos, erről egyrészt már itt is írtunk, másrészt meg, ez valóban így van. Nincs ezen mit tagadni. Felkelsz, ellátod a gyereket, sitty-sutty elintézed a saját teendőidet (tisztálkodás, pakolás, smink, bármi), aztán dolgozol 8 órát, hazamész és ismét a gyereket látod el. Nekünk szerencsénk van, mert Bertie 7 körül már elalszik, így a 9-fél10-es fekvésünk előtt még van időnk egymásra, magunkra, filmezésre és bármire, amit akarunk. 

De nem így van ez mindennel? Ha kutyád van, ha macskád, ha kapcsolatod, ha lakótársad. Mindenkivel törődni kell, ha hazaértél, nemcsak a gyerekeddel. Ha nem egyedül élsz egy lakásban emberi és állati kapcsolatok nélkül, akkor ez van. Nemcsak a gyerekkel. Persze a gyerek tényleg más. Ő tőled függ, nincs el egyedül és ha elrontod a kapcsolatotokat, az nagy veszteség, nagyobb bárminél. 

3. Hogy nincs elég pénzük.

Fact. Ettől mindenki fél és igazuk van. Nem igaz, hogy ahol elfér 2 gyerek, ott elfér 3 is. Ahol ki tudunk fizetni 2 Montessorit, ott ki tudunk 3-at is? Nem. Ahol apuka 120 nettót visz haza, ott nem gond, ha az anyuka otthon marad három évig? De. Ahol bármikor kirakhatnak az albérletedből, ha gyereket vállalsz, ott nem gond, ha albérletbe szülsz? De. 

És ezt a végtelenségig lehetne sorolni. Mégis, ez az egész valahogy egy erős kifogásnak tűnik. Tökéletes állapotra hiába várnánk, és még az optimálisra is. Mert ahol a nőnek nem kell dolgoznia a gyerek 6 éves koráig, ott általában anyuka és apuka sosem találkoznak, amíg nem anyukák és apukák, így a kapcsolatuk sem lesz annyira jó. Ahol anyukának jó állása van és így max GYED-e, oda nehéz visszatérni (a munkaidő és a terhelés miatt) és nehéz otthagyni is, hogy az ember fészket rakjon. 

Szóval, normális keretek között érdemes tartani a pénzügyi ellenérzéseket is. 

4. Hogy nem lesz munkahelyük, ahová vissza tudnak térni.

Szintén érthető. Velem pl. ez történt, és nem kevés emberrel is körülöttem. Annak ellenére, hogy a gyerek féléves korától jár a GYED Extra neked, és plusz pénz a cégeknek, ha felvesznek, a magyar munkáltatók attól még a kormánynál is konzervatívabbak maradnak. Nem beszélve arról, hogy akkor se tudod elvinni a gyereket bölcsibe, meg oviba, ha dolgozol (mert a 4 óra nem 4 óra, hanem több, és mert alig van részmunkaidős állás). Persze ez feltételezi azt, hogy nem akarod 8-10 órákra betenni a gyerekedet bölcsibe, oviba, ha nem muszáj. 

5. Hogy megváltozik a testük.

Nos, az én testem így alakult szülés után. És így fogytam le szülés után. Szerintem nem lehetetlen, hogy az ember egy terhesség előttihez hasonló testben éljen. Ugyanolyanban viszont...hát...de az ember 20 évesen sem úgy néz ki, mint 30 évesen, nem?:) 

Tény, hogy volt egy aranyérműtétem, van egy vágás a hasamon, és hogy maradtak rajta striák, no meg a linea negra is hosszú hónapig látszódott. Ezen kívül semmi más változást nem látok. 

6. Hogy megváltozik a párkapcsolatuk. 

Ez így lesz. Többnyire a férfi ugyanannyit vagy még többet dolgozik, a nő meg nem jár annyit emberek közé. A nőre marad a gyereknevelés, a teljes háztartás, és minden hülye elintéznivaló. A férfi hazamegy a munka után, nem érti, miért vár rá még otthon is a 3. műszak, és a nő meg nem érti, miért nem akar a férfi a gyerekkel foglalkozni, vagy a háztartással. És elkezdenek játszmázni azon, hogy kinek volt nehezebb a napja, és az ezen való versengés tönkreteszi a kapcsolatukat.

Nos, velünk nem ez történt, mert mi mindig figyeltünk egymásra, segítettük egymást. Ehhez egyrészt kell egy erős párkapcsolat, másrészt két felnőtt, és valószínűleg egy csodás kisgyermek is!:) 

Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni
Majd az unokáknak, mikor körbeállnak
Mikor körbeállnak, az ágyadon ugrálnak
Hogy legyen mit mesélni, kezdjetek el élni!