Kalandra fel!

Négyen lettünk

Bertie szókészlete: mi mit jelent egy 2,5 éves szótárában

Bertie még nem beszél egészen jól, de már mond kétszavas mondatokat és a mondandónkat is minden esetben teljesen megérti. És használ néhány egészen vicces, Bertie-nyelvből származó szót is, lássuk, mik ezek!

Nem megyi. = Ez a nem megy. Ha egy duplot nem tud a másikba illeszteni vagy nem tudja eltolni az autót a bicikli tetején vagy egyéb lehetetlen helyzetbe keveredik, ezt mondja.

Nem akom. = Nem akarom. Ez a legszomorúbb dolog, amit valaha hallottam tőle, az ember szíve megszakad, ha kimondja ezt a két szót! 

Mami. = Engem így szólít. (becézett alakban: Majmi) 

Nem papa autó. = Ha olyan autót lát, ami nem olyan, mint a szüleimé. (nem mellesleg a papaautó és a mamaautó az két különböző autótípus, amit az utcán járva felismer)

Golyó = levesgyöngy és kerek édességek

Sihuhu = vonat, villamos

Tu=csavarhúzó

Kuj=csavarkulcs 

Kakó=lakáskulcs

Kaka = egy ideig minden, ami a cumisüvegében volt (általában víz, tej, de a névadó kakaó is, ez a szó már kiment a használatból)

Cica = a macskánk nevét nem hajlandó kimondani.:) (viszont a négylábúakat általában is így hívja, pedig ha mi mondjuk állatfajták neveit, nagy számban felismeri őket)

Turu =túró rudi 

Aka = kacsa vagy telefonozás, attól függ, mire mutat éppen 

Mimi = erről egyszerűen fogalmunk sincs, de nagyon lelkesen mondja 

Nyunyó = olló

2018\10\18 Clamesa 1 komment

Szívultrahangon jártunk ismét

A múlt héten elvittük a Svábhegyi Gyermekgyógyintézetbe Bertie-t, mert egyrészt már a magzati echokardiográfián, másrészt később a 6 hetes kontrollon és az azt követő ellenőrzésen is volt egy-két kis eltérés az eredményeiben. 

És, mert ha megijed valamitől, pl. a sötéttől, akkor a szívéhez kapkod és szaporán veszi a levegőt. 

Mivel ezt kérésre reprodukálni nem tudja, így a gyermekorvosunknak csak saját szavaimmal tudtam elmondani, aki erre azt mondta, hogy ez bizony egy teátrális mozdulatsor, amit valamilyen mesében látott. Mivel tévét nem néz, így valószínűleg egy élőszereplős Youtube-videóban, de mi sosem láttuk ezt, szóval kicsit furcsállottuk. 

A Maternityben volt a magzati echokardiográfiám és a 6 hetes kontroll is, de az ottani szívultrahangos dokival nem voltunk elégedettek (kapkodott, nem volt eléggé informatív, kommunikatív), így a Medocra váltottunk az ellenőrzéskor, ott nem a dokival, hanem a hellyel nem voltunk elégedettek, viszont közel volt legalább. Most is oda akartunk visszatérni, de nem volt időpont belátható időn belül hozzájuk, így kötöttünk ki a meglepő módon Óbudán levő Svábhegyi Gyermekgyógyintézetben. 

Ott állami körülmények voltak, csak tisztán. Ment a tévé, a játékok viszont fel voltak pakolva egy polcra, persze a TV-mentes Bertie túljárt az eszükön és leszedett mindent játszani.:) Sok ember volt, szűk folyosók, kicsit passzív-agresszív asszisztensek, recepciós és nővér. Egyikük EKG-t csinált, szó nélkül, az eredmények elmagyarázása nélkül, a másikuk pedig szívultrahangot. Utóbbi volt az orvos. Ő egy szó nélkül, percekig ultrahangozta a gyerek szívét, majd végül beszélni kezdett, és elmondta, hogy minden rendben. A gyerekkel kedvesek voltak, adtak neki játékokat, türelmesek is voltak vele. 

Amit mi szeretnénk, az egy hely, ahol ha 22.000 Ft-ot fizetek, elmondják, mit vizsgálnak épp, az milyen állapotban van, és aztán részletesen elmagyarázzák a következő random szavakat és rövidítéseket, amiket mindjárt felsorolok. 

Van egy kis szívzöreje egy szívben levő ín normális változata miatt, emiatt nem kell aggódnunk, a lyukacska zárult. 

A státusz eredménye: 

  • komp. keringés
  • cyanosis nincs 
  • norm. art. perif. pulsatio a végtagokon
  • surranás nem tap.
  • norm. int. szívhangok
  • kóros zörej nem hallható
  • máj nem tap. 
  • tüdők tiszták 
  • testsúly: 15 kg (mi mondtuk)
  • hossz: 93 cm (mi mondtuk)
  • transcutan 02 sat. 97% 

EKG: 

  • 110/min sinus ritmus 
  • kp állású frontalis QRS tengely 
  • norm. av. és iv vezetés 
  • pitvar ill. kamra terhelésre utaló jel nincs
  • norm. repolarisatio

ECHO:

  • visceralis ill. astrialis situs solitus 
  • AV és VA konkordancia 
  • norm. tág szívüregek
  • norm. kamra funkciók
  • Cava-k ill. tüdővénák beömlése normális
  • ép pitvari ill. kamrai sövény 
  • kompetens av bill-k
  • norm. nagyerek ill. áramlási viszonyok
  • ép aortaív ill. isthmus 
  • botallo vezeték nem igazolható 
  • Ao. acs flow 1.5 m/s, ao. decs flow 1.3 m/s AP flow 1.1 m/s 
  • M-mód: FS 38% 

Vélemény:

  • strukturális ill. funkcionális szívbetegség nem igazolható. Korábbi fonamen ovale apertum záródott. Aberrans bal kamrai ínhúr, accidentalis zörej. 
    Kontroll panaszok esetén bármikor. 

Diagnózisok:

  • Q2110 Pitvari sövényhiány 
  • Z0390 Megfigyelés: gyanított betegség vagy állapot miatt, k.m.n. 

 

12_children.jpg

 

Hogyan építs cruelty-free háztartást 6 lépésben?

Amióta megszületett Bertie, sokat gondolkodunk azon, mekkora az ökológiai lábnyomunk a világban, és hogy hogyan tehetnénk számára élhetőbbé a világot. Az egyik út, hogy eljárunk tüntetni és szavazni, és kiállunk az alkotmányos értékek mellett. 

A másik pedig az, hogy nemrég cruelty-free háztartási eszközöket, kozmetikumokat kezdtünk használni. És imádjuk. 

1. lépés: Készítsd fel a lelked a változásra!

Évek óta ömlik mindenhonnan (nagyon helyesen), hogy az állatkínzás nem oké. Nagyon nem oké. És ennek részei a szükségtelen állatkísérletek is. Van helyettük ezernyi más módszer ma már. 

2. lépés: Olvass nagyon sokat a témában! 

Tudd meg, ez az egész miért rossz, miben tudsz változtatni ahhoz, hogy a gyermeked egy élhetőbb Földön nevelje fel a saját gyermekeit! És annak is nézz utána, hogy az adott cég csak Európában nem tesztel, vagy sunyiban máshol azért igen! Sajnos sok ilyen van. 

3. lépés: Keress rá a konkrét termékeidre és...

bánd meg az elmúlt 20 évnyi vásárlásodat!:( Nálunk szinten minden termék állatkísérletes volt, egyszerűen megdöbbentő eredménnyel zárult a lakásbeli kutakodásom. 

Csak néhány példa azok közül, amik az elmúlt években legjobb társaink voltak otthon: a samponunk, a fogkrémeink, a kézkrémem, a parfümök, a szappanok, a tisztítószerek, Bertie gyógyszertári keverékei, a mosogatószerünk...de még a végtelenségig lehetne folytatni a sort sminktermékeken át a fertőtlenítőkig. 

4. lépés: Válassz megfelelő B és C terveket a hétköznapjaidra!

Vannak jolly joker márkák, amik biztosan cruelty-free termékek, és amik vásárlása esetén el lehet kerülni a netes rendelgetést, a hatalmas számlákat és az utánajárást. Ilyenek pl. a DM és a Rossmann saját márkás termékei és a Müller sok terméke is. 

5. lépés: Kezdj valamit az így felgyülemlett korábbi termékekkel! 

Ha kidobod, azzal szennyezed a környezetet feleslegesen, így túl kell rajtuk adni vagy használni kell azokat, amíg lehet. Mi azonnal túladtunk mindenen (anyuéknak, anyósoméknak, kollégáknak), mert őszintén szólva mi szeretjük egyből végrehajtani az ilyen jellegű projekteket (is), nem fokozatosan. Így tutira nem felejtődik el semmi. 

6. lépés: Váltsd le, ami nem vált be! 

De nem válik be minden új termék! Ahogyan régen sem vált be mindegyik új. Az egyik Balea arckrémtől pl. pattanásaim lettek, Bertie meg utálja az új Dm-es málnás fogkrémjét. Ezekre kell másik megoldást találnunk nemsokára. 

+1. lépés: Gondolkodj el a továbbiakon!

Mindig van még mit tenni. Mi pl. elkezdjük csökkenteni a műanyag szemetet, amit termelünk. Palackos üdítőket pl. gyakorlatilag nem veszünk, és mindig szelektíven gyűjtünk. A macskaalom kidobására más megoldást találunk, mint amit eddig. Megpróbálunk kevesebb állati eredetűt fogyasztani, vásárolni, és több friss gyümölcsöt és zöldséget, nem becsomagolva. Áttértünk a mosódióra, és imádjuk. Nem folyatjuk a vizet, ha nem kell. Hosszútávon tényleg vegán, nemcsak cruelty-free termékekre térünk át. És még annyi megvalósult vagy megvalósítandó tervünk van a jövőre nézve, hogy ezzel elleszünk most már!:) 

 

cruelty.png

 

 

2018\09\26 Clamesa 1 komment

2,5 éves védőnői státuszon volt Bertie!

2,5 éves korban van egy köztes, nem kötelező státuszvizsgálat, és mivel mi néhány dolgon most aggódtunk Bertie fejlődésében, így ellátogattunk a védőnőnkhöz erre a vizsgálatra. 

Ami miatt aggódtunk: 

  • néha csóválja a fejét, mint aki szédülni akar
  • csapkodja az ajtókat
  • nem beszél még egész mondatokban (szavakat és szókapcsolatokat mond)

Mi ezek miatt azt gondoltuk, ezek akár enyhe autizmus tünetei is lehetnek. 

Amit a védőnő MEGKÉRDEZETT tőlünk, anélkül, hogy EGYSZER IS RÁNÉZETT VOLNA az éppen mellette játszó gyermekünkre, ez volt: 

  • Jelzi, ha pisilni, kakilni kell? Válasz: NEM
  • El tud rúgni labdát, kavicsot? Válasz: IGEN
  • Rövid, 3-4 fokos lépcsőn felfelé váltott lábbal önállóan megy? Válasz: IGEN
  • Kérésre összepárosít azonos színű tárgyakat? Válasz: Ilyet sosem kértünk tőle. Ki kér ilyet bárkitől?!
  • Használ 3-4 szavas mondatokat? Válasz: NEM
  • Beszédében használja az én, enyém, tiéd szavakat? Válasz: NEM
  • A Mit csinál kérdésre tud válaszolni? Válasz: NEM
  • Amikor más gyermekek játszanak, próbál hozzájuk csatlakozni? Válasz: IGEN, már nagyon régóta.
  • Önállóan, csaknem tisztán eszik/iszik? Válasz: IGEN (Mondjuk felnőttként sem tisztán, hanem csaknem tisztán eszünk, szóval a kérdés furcsa.:D)
  • Megérti, ha kérnek tőle valamit, de mutatással nem segítik? Válasz: IGEN
  • Próbál egyedül öltözködni? Válasz: IGEN
  • Képes vékony lapú könyvet lapozni? Válasz: IGEN
  • Testtömeg: Válasz: 16 kg
  • Testhossz: Ezt ott mértük meg: 94 cm 

Tanulságok: 

  • nem csodagyerek 
  • nem vagyunk szuperszülők
  • a gyerek normálisan fejlődik
  • a beszéde miatt érdemes Nevelési Tanácsadót felkeresni
  • az autizmus kizárt, miután az Esőember összes, baromi sztreotipikus tulajdonságát felsorolta a védőnő és ebből szakszerűen megállapította, hogy a mi gyerekünk "nem fura"...

A NevTant felhívva: 

Vicces sztori, mert 10 percig beszéltem a kerületi intézménnyel arról, hogy mik is a mi adataink. Mert ugye ez az, ami igazán számít. A beszélgetés kb. így zajlott (persze kitalált adatokkal): 

  • Intézmény: Hogy hívják Önt? 
  • Én: Kovács-Zebegényi Clamesa
  • I: És a gyereket?
  • Én: Kovács-Zebegényi Bertie
  • I: Vagyis mint magát? 
  • Én: Igen. 
  • I: (hosszú csönd, biztosan ítélkezett éppen) Mi a leánykori neve? 
  • Én: Zebegényi-Mészáros Clamesa
  • I: Mondom, a leánykori neve! 
  • Én: Ismétlem. Zebegényi-Mészáros Clamesa
  • I: Ugyanaz, mint a mostani neve akkor? Miért nem azt mondja?
  • Én: Nem. A leánykori nevem Zebegényi-Mészáros, most pedig Kovács-Zebegényinek hívnak, a férjem Kovács. Mindig is két vezetéknevem volt.
  • I: (processing…) Mi a lakcíme?
  • Én: Budapest, 26. kerület, 1265...
  • I: Bocsánat, 1260mennyi? 
  • Én: 5 
  • I: Rendben, pontos lakcím? 
  • Én: Balambér utca 13. 
  • I: 13? 
  • Én: Igen
  • I: Miért jönnének?
  • Én: A gyermekünk 2,5 éves, nem beszél még 3-4 szavas mondatokban és a védőnőnk tanácsára látogatnánk el Önökhöz.
  • I: Értem. Jár már óvodába? 
  • Én: Nem, márciustól fog. 
  • I: (a háttérben valaki átveszi a telefont hangos röhögéssel és kicsit lehordja őt, hogy a nem ovisokkal ő foglalkozik): Mi a helyzet a gyermek beszédfejlődésével? 

Én elmondom a helyzetet, ő megnyugtat, hogy ez teljesen oké és ha majd ovis lesz, és még mindig baj lenne, keressük fel. Az adatok felvételére szánt 10 perc az életemből tehát feleslegesnek bizonyult, de legalább egy időre megnyugodtam.

Letettük. 

Nyaralás egy két és fél évessel

Merész tervekkel vágtunk neki az idei nyaralásnak. Épp dackorszaka legjavát élő kisfiunkat, Bertie-t egy tengerparti nyaralásra vittük el, bő kétórás repülőúton, s hogy nehezítsük a dolgunkat, babakocsit se vittünk, mert újabban egyre gyakrabban jelzi, hogy nem akar már a kocsiban ülni és gondoltuk, ez remek alkalom lesz, hogy tét nélküli helyzetben kipróbáljuk, vajon valójában mennyit bír sétálni és mi hogy bírjuk a cipelést.

Nem, az fel sem merült, hogy ne mindhárman menjünk. Aki máskor is olvassa a blogot, az tudhatja, hogy a munkánk éppen elég "énidőt" biztosít számunkra, úgyhogy a szabadidőkben szívesebben vagyunk együtt és bár a gyereknevelés fáradtsággal is jár, akárcsak a párkapcsolat, a sport, a kirándulás, múzeumlátogatás, a munka vagy a barátokkal és rokonokkal való kapcsolattartás és gyakorlatilag minden, ami jó ezen a világon, ezért már előre vártuk, hogy Bertie mit fog szólni a tengerhez és a közös nyaraláshoz.

Két dologra már előre felkészítettük. Először is, a repülésről sokat meséltünk neki, főleg, mert utoljára félévesen repült, viszont szereti a repülőket. Utóbbi körülmény nagyban segítette, hogy bertie izgatottan várja a repülést, valóságos eksztázisban lépjen a repülőtérre és "igeeeeeeeeeeeeeeeeeeeen!" felkiáltással üdvözölje, amikor elindultunk felfelé a repülőn, majd ismét, amikor látta, hogy a gép elemelkedik a földtől. Másodszor, a vízimádó Clamesa hetente 1-2 alkalommal elvitte a Hajósra a gyerekmedencébe vízhez szokatni Bertie-t, aminek végülis nem láttuk ugyan sok használt, de a nyarunkat (különösen a szombat és vasárnap reggeleket) meglehetősen megédesítette.

A repülőtéri várakozás elég kemény volt, Bertie rohangálni akart, ordítozott,hisztizett,ahogy mostanában sokszor teszi, de közben boldog volt a közelgő repülés miatt, s magát az odautat (akárcsak a visszautat) nagyrészt átaludta, amikor pedig ébren volt, meglehetősen türelmesen és megértően viselkedett, amiért nem lehetünk eléggé hálásak neki. Ugyanez volt a menetrend visszafelé is. Mindkét alkalommal ráadásul sírógörcsöt kapott, amikor a Papa (az apai nagyapja) által nekünk kölcsönzött bőröndöt feladtuk a becsekkolásnál, de annál nagyobb volt az öröme, amikor a csomagfelvételnél mindkétszer épségben visszakaptuk.

A hely maga nem érdekelte elsőre, sőt, egy kicsit az volt a benyomásunk, hogy túl sok neki az élmény elsőre. Nyűgösebb, hisztisebb volt a szokásosnál, néha megütött, megkarmolt minket, fölkéredzkedett, lekéredzkedett, leült, csúszott-mászott a földön. Mintha megrettentette volna az is, hogy érthetetlen a közlekedés is. Amit bicikliútnak hisz az járda vagy autóút, az autók nem onnan és nem úgy jönnek, ahogy várja, stb. Ez később mintha elmúlt volt. Úgy tűnt, szép lassan megszokja a vidéket, lettek kedvenc útvonalai (kiváló alkalom a hisztire, ha mi nem arra akartunk menni), kedvenc rítusai (a szálloda előtti lejtős úton legurítani az autóját), kedvenc falfirkája (egy férfi, amint átmászik egy lukon), összebarátkozott egy csomó emberrel (felnőttel és gyerekkel), mindig elköszönt integetéssel a helyektől távozás után, ahogy az emberektől is, megkedvelte a pénzbedobós játékautókat is (még pénzt is gyűjtött, hogy játszhasson), amikre fel lehetett ülni a korzón, a macskás szobros parkot, ahol tucatnyi valódi macska is pihengetett folyton, a játszóteret mellette, a pizzériát, ahol párszor ettünk, a kis teret a kikötőben, ahol a frissen vett játékautókat először kipróbálta.

Igyekeztünk rugalmasak és mégis rendszeresek lenni. A gyerekágyat köszönettel nem kérte, hanem velünk aludt. Elfogadtuk. Az esti lámpaoltásról ő döntött, sőt ő is hajtotta végre (egyébként nagyon korrekt, korai időpontban, ami a mi életünket kissé megnehezítette, de kibírtuk). Összesen kétszer nem értünk haza délutáni alvásidőben, akkor hozzánk bújva a parkban aludt, ami azért egy nyaralásnál nem elviselhetetlen. A játékautókba beülhetett minden nap. S bár nagy bánatára túrórudi (Bertie nyelvén: "túrú") nem volt, ahova mentünk, azért valahogy kibírta mással is.

A tengert megkedvelte ugyan Bertie, de roppant izgatott volt mindig és belénk csimpaszkodott szinte egyfolytában, viszont szívesen játszott és utolsó nap már várta, hogy maga lebeghessen a vízben és húzzuk őt körbe-körbe. Szerencsénkre voltak a tengerparti sziklákba vájt fürdőfülkék, így mégse a nagy nyílt vízben kellett úsznia és volt egy kis homokos partszakasz is egy helyen, Nyilván ez is segítette, hogy jól érezze magát. 

Ami kicsit meglepett minket, hogy egyáltalán nem bírta a hosszabb sétákat (persze mi tényleg hosszú sétákra megyünk) és bár sokszor akart volna egyszerűen csak ülni és autót tologatni, de meghökkentően sokszor tűrte, sőt, kérte, hogy cipeljük. Ennek kapcsán kiderült az is, hogy Clamesa is elbírja a nyakában a 15 kilós Bertie-t, amiért nagyon büszke vagyok rá, Bertie meg nagyon ügyesen megtanulta lehajtani a fejét az utcán, ha alacsonyabb boltozat alatt mentünk át ó, miközben a nyakamban ült. Szóval magunkon is meglepődtünk. Semmilyen problémát nem okozott várost nézni Bertie-vel babakocsi nélkül. Nyilván mehettünk volna tízszer ennyit is babakocsival, de így se mentünk keveset és hát a kanyargós, szűk, meredek, macskaköves utcákon babakocsival valóságos rémálom lett volna közlekedni.

Barátkozott a játszótéren, bár a játékait féltette, érthető okokból és néha azért fel-fellökött gyereket, ha úgy tűnt indokoltnak. Viszont akit imádott, az a szálloda idős menedzsere volt, akinek a kedvéért megtanulta, hogy mit kell csinálni arra, hogy "give me a five", hogy mit mondjon, ha csokit kap (thank you) és hogy köszönjön el (bye-bye).

Érdekes volt látni, hogy összességében sokkal kevésbé irritáltuk a környezetünket, pedig Bertie nem volt kevésbé dacos, mint itthon. Részben kevésbé vettek észre, részben több türelemmel viseltettek iránta és amúgyis egy csomóan kifejezetten barátkozásra nyitottak voltak a mi kis két és fél évesünkkel.

Hát ennyi a nyaralásunk története.

Zavarunk

Nyár elején Bertie egy reggel arra ébredt, hogy belépett a dackorszakba. Pontosabban, mi ébredtünk erre rá, meglehetősen hamar, mert azóta folyton akar tőlünk valamit, azonnal akarja, hangosan akarja és ha nem elég gyorsan reagálunk vagy nem a megfelelő reakciót adjuk (nem értjük vagy nem akarjuk hagyni neki), akkor látványos hisztikkel reagál. Azóta nehezebb étterembe mennünk, játszótéren lennünk, utcán sétálnunk, vásárolnunk, itthon lennünk. 

Sok mindent kipróbáltunk: néha engedékenyebbek vagyunk, néha ingerlékenyebbek, néha türelmesebbek, néha megharagszunk. Hiszen emberek vagyunk. Néhány hüvelykujj-szabályt mérlegelve próbálunk reagálni erre az új helyzetre:

1. A konfliktusok megúszhatatlanok, szóval vastag bőrt kell növeszteni, de másfelől nem érdemes túl komolyan se venni a dolgot, mert sose lehet tudni, miből lesz konfliktus.

2. Vannak dolgok, amik kirívó hülyeségek vagy életveszélyesek, ezekre muszáj nemet mondani, de másfelől bizonyos rossz dolgokat meg tapasztalatból egyszerűbb megtanulni, mint tiltásból, szóval hagyni kell mozgásteret.

3. Úgyis zavarni fogjuk a környezetünket, úgyhogy nem élhetünk folyton szégyenérzetben, de másfelől provokálni sem kell az embereket.

4. Valamiféle kiszámíthatóság megteremtése önmagában is cél és lelkileg is hasznos Bertie-nek, tehát igyekezni kell felelősen dönteni, de másfelől nem vagyunk robotok és nem baj, ha ezt megtanulja, szóval az se baj, ha következetlenek vagyunk, így nem kell rettegnie sem a következményektől.

5. Valamiből mindenképpen konfliktus lesz, szóval nem érdemes megengedni mindent, mert az csak felhívás keringőre, de nem akarjuk agyonfrusztrálni sem a folytonos tiltásokkal.

6. Muszáj szülőnek lenni, muszáj időnként nemet mondani, viszont másfelől emberek vagyunk, gyengeségekkel, érzelmekkel, igényekkel, szóval muszáj kicsit lazítani is, nehogy felrobbanjunk a belső feszültségtől és rosszkor reagáljunk és aránytalanul.

Mindezek alapján szerintem nem lehet azt mondani, hogy ha Bertie az utcán a földre veti magát, mert be akart menni a DM-be, de mi nem akarunk vagy mert a másik irányba akart menni, mint amerre megyünk, s az emberek egy része homlokát ráncolja, a fejét csóválja, akkor az azért van, mert Bertie neveletlen. Azt sem lehet mondani, hogy Bertie neveletlen, mi meg felelőtlenek vagyunk, akik mindent ráhagyunk a gyerekre, ha hagyjuk neki, hogy a Margitszigeten, megsimogassa a pónikat (ami nem is tilos és ráadásul szokás is, bár mint nemrég egy hangos nagyszülői megjegyzésből megtudtuk, a gyerek életét veszélyezteti).

Lehet persze mondani, hogy bizonyos elvárásokhoz képest neveletlen. De mi inkább úgy látjuk, hogy ez részben habitus kérdése abban az értelemben Bertie viszonylag asszertív, magabiztos gyerek, aki bizalommal van a szülei és a világ iránt és ezért nem fél kifejezni az igényeit, ráadásul elég mozgékony és erős is ráadásul. Részben pedig egy életkori szakasznak tűnik, ahol a mozgásterünk szülőként meglehetősen korlátozott: próbálkozhatunk, de majd akkor lesz "jólnevelt", ráadásul várhatóan megint varázsütésre, ha ez a korszaka lezárul pár hónap múlva.

Ezzel együtt tökéletesen megértem, ha zavarunk másokat és erre bizonyos mértékig tekintettel is vagyunk, de természetesen nem tudunk és nem is akarunk eltűnni a világ elől erre a pár hónapra. Azt is megmondom, miért: mert az emberi együttélés folyton egymás zavarásával jár és ezzel együtt kell tudni élnie mindenkinek.

Engem például a következő dolgok zavarnak:

1. Ha a szomszédok kiülnek cigizni és beszélgetni a belső udvarra. Ha nagyon zavar, becsukom az ablakot. Szólni legfeljebb hajnali 3-kor szólok nekik, akkor is udvariasan.

2. Az éttermekben és kávézókban engem nem érdeklő témákról beszélgető emberek. Nem szoktam rájuk szólni, pedig el sem tudom mondani, mennyire nem érdekelnek a pletykáik, szerelmi, üzleti ügyeik, rossz vicceik.

3. Az emberek, akik miatt lassabban tudok haladni az utcán. 

4. Az emberek, akik sok mindent vásárolnak és ezért sokáig kell sorban állnom az Aldiban.

5. Az emberek, akik ugyanaz előtt a polc előtt állnak a boltban, mint én, mert ugyanaz a termékcsalád érdekli őket.

6. Az emberek, akik előttem kölcsönöztek ki egy könyvet.

7. Az autósok, akiknek valamiért mindig sürgősebb dolguk van, mint nekem. 

8. Az emberek, akik szintén ugyanazon a tömegközlekedési eszközön utaznak mint én és ezért nem tudok kényelmesen utazni.

9. Az emberek, akik ugyanazon a strandon fürdenek, pedig szégyellős is vagyok és egyébként is.

10. A kutyák, akik ugatnak éjjel.

11. A szintén fagyiért előttem sorban állók.

12. Akik az eső elől szintén az eresz alatt vagy a buszmegálló fülkéjében keresnek menedéket és nincs hely.

13. A várost fotózó turisták, akik között folyton kacsázni kell.

14. A pénztáros, akinek hiába mondom el, hogy kártyával fogok fizetni, a betanult szövegét mondja és megkérdezi, hogy kártyával vagy készpénzzel.

15. A rendőr, aki pont a sarkon álldogál, hogy alig férek el mellette.

16. A sok hülye autós, akik miatt alig jut nekem parkolóhely.

17. A házfelújítások, amik miatt folyton át kell mennem az utca túloldalára.

18. A gyalogosok, akik nem élnek az elsőbbségükkel előttem, hanem integetnek az autóknak, hogy menjenek csak el, én meg miattuk haladok lassabban.

19. A vendégek, akik mindenáron le akarják venni a cipőt a lakásunkban.

20. A néni a harmadikon, aki hangosan krákogva köhög.

21. A távoli ismerősöm, aki nem csak nem köszön rám az utcán, mert nem ismer meg, de vissza se köszön, hanem bamba tekintettel néz rám.

És még mennyi minden zavar :) 

Amiről senki sem beszél: kisgyerek=köldöksérv

Nos, vannak dolgok, amikről senki sem beszél a gyerekvállalás kapcsán. Az egyik ilyen a köldöksérv. 

A nőknek azért alakulhat ki, mert a has tágulásával, majd összehúzódásával nem mindig zárnak tökéletesen a hasizmok és köldöksérved lesz. Főleg akkor, ha emelgeted a gyereket, ami természetes. Nos, az enyémet nem kell még műteni, csak a kívánt gyerekszám elérése után. Mert még nem annyira nagy, csak egy kis sérvkapu, de meg kell mutatni egy sebésznek. Majd a nyaralás után...

A férfiaknak pedig gyenge hasfal esetén és ha az idejük nagyobb részében apák, mint nem, így emelgetnek sokat. Szintén fenyegeti őket a köldöksérv. Aldric köldöksérve kicsit nagyobb az enyémnél, így először őt fogjuk elvinni sebészhez.:) 

Hogy derül ez ki? 

Elmész hasi ultrahangra, ahol megnézik a hasadat és megnézik, van-e köldöksérved és ha igen, vészesen közeleg-e a kizáródás. Nálam nem. 

A folytatásról majd még írok.:) 

has_szules_utan1.jpg

 

2018\06\14 Clamesa 3 komment

10 örök ellentét a nevelésben a netes fórumokon

Felsorolok néhány örök ellentétet, amin egymás torkának szoktak esni a szülők, főleg az anyukák a netes oldalakon: 

1. A szülés módja

Amivel legelőször találkoztunk, már terhesség alatt, az a szülés módjának megválasztása volt. Van, aki csakis programcsászárral akar szülni, és van, aki csakis hüvelyi úton. Az egyik tábor attól fél, a másik a másiktól, de mégis egymásnak feszülnek. Pedig a félelem közös. 

2. A szoptatás - tápszer  

Hogyan etessünk a gyereket? - ez volt a második felmerült kérdés. Van, aki kezdettől tápszer mellett dönt, van, aki 2 évig akar szoptatni és van, aki 3 hónapig. És rendkívül vehemensen tudják képviselni mindegyik álláspontot a nők, saját akaratukat rákényszerítve a többiekre. 

3. Együttalvás - különalvás  

Vannak, akik kezdettől külön szobába teszik az újszülöttet, mások egy szobában alszanak vele, és megint mások egyenesen egy ágyban is. És mind szörnyetegnek tartja a többi szülőt, aki nem úgy csinálja.:)

4. Magánkórház vagy állami kórház 

A magánkórházban szülők az államisok szemében sznobok, igénytelenek és kivagyik. Az állami kórházas szülők meg felelőtlenek, hálapénzzel teszik tönkre az országot és nem akarják, hogy az apa is részese legyen az egésznek. 

5. Magánintézmény vagy állami intézmény 

Ha magánbölcsibe, magánoviba iratod, sznob vagy és csak meg akarod mutatni, neked mennyi pénzed van. Ha államiba iratod, nem akarod, hogy törődjenek a gyerekeddel, és a semmire vállaltad. 

6. Eldobható pelenka vagy "mosipelus" 

Ha mosipelust használsz, nem mozdulsz ki a lakásból, pazarlod az ivóvizet és amúgy is, sokkal kényelmesebb a másik. Ha meg eldobható pelenkát használsz, miattad szorul rá az óceánban a műanyag az állatokra és bárcsak ne is élnél ezen a Földön. 

7. Sterilizálók vs. nem sterilizálók

Vannak, akik a cumisüveget minden alkalommal kifőzik, a cumikat szintén rendszeresen, a lakás ragyog, a totyogó miatt naponta porszívóznak. Mások meg nem csinálják ezt. Mégis mindkét oldal szerint a másik hülye. 

8. Főzők vs. éttermezők/bébiételesek 

A nők egy csoportja maga főz otthon magára és a gyerekére is (pl, hozzátáplálásnál maga készíti az ételeket), egy másik része meg sokat ebédel lakáson kívül, és a gyereket bébiétellel eteti. Lehet mindkettő mellett felhozni érveket, de végtére is ez is csak egy sima háború a két csoport között. 

9. Apa vagy nem apa

A nők egy része (és a férfiak egy része) szerint az apa nem azonos mértékben szülő, mint az anya. A gyereknek az első években főként az anyára van szüksége. A másik részük szerint pedig mindkét szülő ugyanannyira fontos. És megy a vagdalkozás. Nem beszélve arról, hogy ha a szülők egymást anyának meg apának szólítják...:)

 10. Stokke vagy nem Stokke

Az egyik tábor imádja használni, mert kényelmes, szép, jól irányítható. A másik tábor szerint viszont sznobság, úgy néz ki, mint egy bevásárlókocsi és az autójuk kevesebbe került. 

+11. Lenyalod a cumit? 

Vannak nők, akik lenyalják a leeső cumit. Mert azt gondolják, hogy fertőtlenít. Kérem, ez a mi iskolarendszerünk. Ez. Mások meg lemossák vízzel. :)

A kisállat jó gyerekpótlék az Y-generáció számára?

Korábban sosem értettem azt a vádat, hogy aki állatot tart, az általában a gyerekeként tekint rá, akként kezeli azt a mindennapokban.

Engem egészen pici korom óta körülvettek állatok. Volt a nagyszüleimnél 2 kutya, pár kijárós macska (sőt, inkább kint élő macska), tyúkok, kakasok, ludak, malacok, kacsák. Én magam, bár téglalakásban nőttem fel, mindig tartottam állatot. 6 évesen kaptam az első hörcsögömet, Jerryt (akit nagyon kreatívan, a Tom és Jerryből neveztem el), és aztán egyre másra adták át egymásnak a stafétát a különböző fajta hörcsögök (aranyhörcsög, dzsungáriai törpehörcsög, roborowski törpehörcsög), és egy nyúl. 

Most meg felnőttként egy 9 éves cicával élek együtt, akiről már itt is sokat írtunk. Ő Humi. Rajongjuk, ötféle, neki való tápot adunk neki forgatva, hogy ne unja meg, hordjuk orvoshoz, oltatni, velünk alhat és néha kimehet szaglászni a belső udvarra, mert ez az új kedvence. Nem etetjük rosszminőségű étellel és nem eszik nasit. Illetve, ha nassolni szeretne, zöldségeket kap (paprika, ubi, olivabogyó). 

De: sosem nevezzük Humit gyermekünknek, nem hurcoljuk programokra, és nem hívjuk magunkat anyának és apának. Őszintén, én mindig azt is hittem erről, hogy ez csak egy buta sztereotípia. 

catdog.png

Mióta azonban szinte kizárólag 30-as szinglik (vagy családban nem élők) vesznek körül, rá kellett döbbennem, hogy ez a sztori igenis igaz! De vajon gyerekpótlék-e az állat, ha ezek a lányok, fiúk saját bevallásuk szerint nem akarnak gyereket, de mégis úgy hivatkoznak a kisállatukra, hogy "a gyerek" és önmagukra úgy, hogy "én is szülő vagyok", és hogy "anya ezt meg azt csinálta". 

Nem tisztem ezt eldönteni, és őszintén szólva nem is tudom eldönteni. De tény, hogy egyre több gyermektelen, velem nagyjából egykorú ismerősöm ruház be egy kutyára, fogad örökbe egy macskát vagy rágcsálót. Ez valóban egy tömeges jelenség a gyermektelen egyedülállóknál és pároknál. 

Vajon az állat helyettesíti a gyermeket? Azt az érzést kelti, hogy van valamink, ami majdnem olyan, mint egy gyermek, csak éppen még csak nem is kell annyi érzelmi energiát és pénzt beleölni? Nem tudom. De ha így van, akkor ez egy tévképzet. 

Humit imádjuk, de a Bertie iránti érzelmeink egészen mások, sokkal mélyebbek és komolyabbak. És csak reménykedem, hogy a környezetemben élők nem veszik el az ilyen típusú állattartással önmaguktól a lehetőséget ennek az érzésnek a megtapasztalására