Még a gyerek előtt jártam sokat a Hajósra, mert közel laktam, és mert 1100 volt a diákjegy. És mert nem voltak 100.000-en, mint a strandon és az emberek meg a hangulat is sokkal nyugodtabb és jobb. 

Bertie-vel már harmadjára mentünk el együtt is a Hajósra. A felnőttjegy hétvégén 1800 Ft (neki 4 éves korig nem kell majd fizetni). Az öltözők és az uszodarész is rendben van, tiszta, könnyedén használható. Ha hétköznap reggel 7 előtt odaér az ember, akkor 1200 Ft a jegy, de ez minket nem érint. 

Van két kültéri gyermekmedence, ami 80 cm magas és 34 fokos. Vagyis leér Bertie lába is, és nem is fagyunk meg benne. És amúgy senki nincs is általában a medencékben, csak mi ketten. 

Bertie első alkalommal karúszóval érkezett és UV védős felsőben, úszópelussal. A következőnél már nem kellett a karúszó, mert rájött, hogy tud gyalogolni a vízben és alkalmazta is ezt a technikát. Vettünk neki egy lábujj akasztós szandált, mert mindig elirigyelte az enyémet, de azt nem hordja... 

Eleinte rámcsimpaszkodva létezett a medencében, majd csapkodni kezdett, műanyag kacsákat üldözött és tegnap már ő maga mutatta a kunsztokat a nagyapjának, aki velünk jött. 

Az alkalmazottak magyar uszodához méltóan elképesztően bunkók, de az ember ezen már ki sem akad. :) 

Lett néhány kedvenc játszóterünk a városban. 

1. Pasaréti úti játszótér 

• árnyékos 
• kedves emberek
• sok apuka és anyuka együtt (vagyis nemcsak anyukák)
• jó minőségű játékok
• felnőttek számára is edzőpark a játszótér közvetlen közelében 
• színes környezet 
• biztonságos játékok 
• jó, hegyi levegő
• egybekötve egy hűvösvölgyi sétával kiváló
• ingyenes wc 
• nagyobbaknak KRESZ-park 

2. Honvéd téri játszótér

• parkkal együtt van a játszótér 
• árnyékos, a Duna közelsége miatt jó a levegő 
• kedves emberek 
• nagy homokozó 
• sok külföldi, akivel szóba elegyedve az ember frissen tarthatja a nyelvtudását 
• belváros, ezért könnyen elérhető tömegközlekedéssel
• egy csomó otthagyott játék a homokozóban, így nem kell magunkkal vinni
• pelenkázópad 
• felnőtt edzőpark és kosárpálya közelsége 

3. Károlyi-kert 

Nos, mi itt nőttünk fel. Aldric az Apáczaiból, majd az ELTE-ről, én pedig a Corvinusról ide jártam hetente többször. Beszélgetni, olvasni, szagolni a virágokat, bámulni a vízcsobogást, iszogatni a Csendes kinti részében. A parkot évtizedekig próbálták újra és újra felvirágoztatni, átalakítani, de csak mostanra sikerült stabilizálni, konzerválni a park állapotát. 

• parkkal együtt van a játszótér 
• nyuszi szobor
• élő nyuszi 
• ingyen olvasható könyvek a park látogatói számára 
• ingyenes mosdó
• három játszótéri rész (kicsiknek, nagyobbaknak, homokozóknak) 
• a homokozóban számos más játék is van (pl. libikóka) 
• egy csomó otthagyott játék a homokozóban, így nem kell magunkkal vinni
• praktikus ülőhelyek szülőknek
• árnyékos helyek 
• nagy tér 
• kedves anyukák, apukák 
• politikai pletykák 

4. Az ország legnagyobb házának játszótere Óbudán 

• ingyen használható játszóház esős időben 
• sok-sok gyerekkönyv 
• árnyékos park 
• hatalmas homokozó
• nagy, gyönyörű fák
• egymásnak köszönő emberek 
• sokféle játék nagyoknak és kicsiknek
• egy csomó otthagyott játék a homokozóban, így nem kell magunkkal vinni
• ingyenes gyerekvécé és felnőttvécé

Írtam korábban, hogy voltam Emlő uh-n a Doktor24-nél és azt is, hogy szerettem volna még mammográfiára is menni. 

Őszintén be kell látnom, hogy bár nem rettegek az egészségügytől és viszonylag rendszeresen járok szűrővizsgálatokra is, a mammográfiánál azért megremegett a kezem és majdnem nem mentem el.

Már épp lemondtam volna, mondván, hogy áááá. még csak 30 vagyok, amikor kiderült, hogy kedves barátnőnknek mellrákja van. 38 éves és mellrákja van. Kurva egy élet ez. 

Szóval elmentem, anyám elmondása alapján ez egy borzalmas vizsgálat, én még csak kellemetlennek sem mondanám. Nem fájt, pedig nem vagyok egy magas fájdalomküszöbű ember, és gyorsan túl is voltam rajta. 

Négy pózban kellett állnom. Egyszer egy-egy kezemet kellett feltenni egy gépre és a mellemet összenyomták, szerencsére nem erősen. Aztán  meg a gépet másfelé fordították és megint váltott karral történt a művelet. 

Megalázó-e? Nem. Szégyellem-e a melleimet idegenek előtt? Igen. Szóval azért jobb az úgy, hogy csak évente kell csináltatni. Amit 30 év felett, ha már szült valaki, ajánlott is! 

A mammot is a Doktor24-nél csináltattam és G.Á. volt a doki, aki beszélgetett velem az eredményeimről, ahogyan az emlő ultrahang után is. 

Amit megtudtam a melleimről: 

• mirigyes szerkezetűek, emiatt érzékenyebbek
• aszimmetrikus emlőállományom van
• normális szerkezetű, szimmetrikus emlőállományom szintén van. :) 
• körülírt képlet, csoportos micromeszesedés vagy szerkezeti torzulás nem látható
• a bőr normális vastagságú 
• malignitásra utaló jel nem látható = nincs rosszindulatú elváltozás

Nos, én mindig úgy szerettem volna, ha Bertie Maminak szólít. Aldric meg azt szerette volna, hogyha Apának szólítja őt. 

Bertie előtt ennek megfelelően mindig Apaként és Mamiként hivatkoztunk egymásra, de persze egymást a nevünkön szólítjuk, nem apának meg maminak.:) 

A bölcsiben Anyaként és Apaként hivatkoznak ránk Bertie előtt, viszont oda csak heti 3 napot jár, velünk azért többet van. 

Nos, Bertie úgy egy hete folyamatosan azt mondja, ha engem szólít, hogy Anya, Anya! Amikor anyámat szólítja, akkor pedig Mama (valahogy olyan nagyon mély hangra vált akkor, nem tudni, miért). Aldric Apa, apám pedig Papa vagy Papi. 

Furcsa dolog a gyereknyelv. 

Nos, pár hete elkezdtünk DIY felújítani. 

Először a fürdőszobában téptük le az álmennyezetet (miféle égetnivaló csinál álmennyezetet egy 4 m-es lakásba??), nos, aztán a letépésből eredő lyukakat és omlásokat tömködtük, gletteltük és gipszeltük. Aztán rávettük magunkat egy fürdőszobafestésre. Ezt a furcsa falfelületek, mélyedések és szögek tették nehézzé és az, hogy nem vagyunk festők és a létrát nem lehet beállítani a kádba, viszont felette is van 4 m magas plafon. Zsír. 

Aztán gondoltuk, akkor már menjen az összes tükör a falakról, mert ott voltak eleve és mind vak és torz is volt eléggé. Aztán úgy döntöttünk, a lomtalanításig a pincében pihen majd a régi fürdőszobabútor és a törölközőtartó is. Majd vettünk új fürdőszobabútort, tükröt és polcot is. Itt olyan nehézségeink voltak, mint hogy beletört a csavar több helyen is a tiplibe, fúrni-faragni kellett. Végül ki akartuk tisztítani a szifont a csapnál, de kiderült, hogy már annyira elhasználódott, hogy azt is cserélni kellett. Így történt, hogy ismét mosodába jártunk egy ideig.:) #ilovebubbles Bertie imádta az egészet, nézte, segíteni próbált, folyton bejárkált hozzánk és nagyokat nevetett. 

Következő lépésként kitaláltuk, hogy fessük ki a WC-t, ami legalább kis falfelület, viszont magas és mivel kicsi a helyiség, rosszul fér el benne a létra. Ezt is ugyanolyan ováció kísérte Bertie részéről, mint a fürdőszoba kifestését.:) 

Aztán most nemrég kitaláltuk, hogy Bertie szobájában le kell szedni a tapétát és ki kell festeni. Ehhez 2 napig vakartuk a tapétát, majd 2 napig festettünk. Azóta szép a szobácskája, a bútorait még nem cseréltük, viszont a frissen festett fehér falára kerültek fel képek és falmatricák. Nos, imádja a szobáját. Mindenkit bevisz, napi többször belátogat, nézi a falat, mutogat. Három tematikus része lett a falmatricák miatt a szobájának: a dínós, az állatos kalózos és a rózsaszín (unikornisos, tündéres), ezek mind az ő kedvencei. 

A hétvégén pedig elkezdtük leszedni a tapétát a mi hálószobánkban, mert azt hittük, nehezen fog menni és csak egy kicsit elszórakozunk vele. Aztán végig sikerült húznom egészen a plafonig már az elsőt. Szóval leszedtük még aznap az egész szobában a tapétát.:) És vasárnap begletteltük a leomlott falszakaszokat és egyéb hibákat. Tegnap már festettünk is egy kicsit, de csak úgy kb. a szoba 40%-át. Most kinn alszunk a nappaliban a matracon, aztán majd a hétvégén még a könyvespolcokat leszedjük és mögöttük is kifestünk. Ez persze ma még messzinek tűnik...Viszont Bertie annyira cukin viselkedett. Glettelt, festett, mártogatott, járkált, ebben a festésben és glettelésben már igazán ott volt, jelen volt, segített. 

Szóval egy 2 évessel és egy baromi kíváncsi és aktív macskával lakást DYI-ban felújítani baromi jó, baromi fárasztó, néha kitépném a szememet, de azért frenetikus élmény is!:)) 

Egy hete fáj a mellem. Pontosabban a bal mellemen a mellbimbómban égő érzés van, a jobb oldaliban pedig fájdalmat érzek, ha hason fekszem.

A Nuvaring miatt nincsenek PMS tüneteim, így az biztosan nem lehet, hogy előrejelzi a menstruációt a fájdalom. És az sem lehetséges, hogy terhes lennék.

Mit tettem? 

Nos, fogtam magam és - most először egészségügyi témában - vettem egy kupont. A Doktor24 komplex mammográfiáját választottam, ami tartalmaz emlő ultrahangot is. Első körben utóbbit csináltattam meg. A két vizsgálat ára így összesen 12.990 Ft volt. 

Először is, a rendelő szuper és a kerületben van, szóval még közel is. Tiszta, szép. Várni persze kell, ahogy várni kell a Maternityn mindig meg a Mammutban is. Sok a beteg, hiszen mindenki időpontot akar gyorsan, mert nem akar 2-3 hónapot várni az államiban. 

A recepciósok kedvesek, az orvos szuperinformatív, de lehet tőle kérdezni is. Gyengéd, kedves, figyelmes. 

Hogy nézett ki a vizsgálat? 

A doki, G. Á. kérte, üljek le vele szemben és meséljek, van-e panaszom, szültem-e, szoptattam-e, mikor szültem, volt-e a családomban bármilyen baj. Nos, miután megtudta, hogy fájnak a melleim, szültem, nem szoptattam, 2016-ban szültem és a családomban csak ciszta fordult elő, kezdődött is a vizsgálat.

A vizsgálóban volt egy masszázságyszerű ágy, erre kellett háton felfeküdni. Lekapcsolta a villanyt. Furcsa érzés volt, mert korábban ez egy szuper kis dobogó szívet jelentett a képernyőn. Hát most nem. :D

A karjaimat a fejem mellé kellett fektetni. Aztán elfordulni jobbra és később balra is. A doktornő alaposan bekente és végigultrahangozta mindkét mellemet mindegyik pozícióban. Hideg volt. De nem fájt. 

Az eredményeim. 

A ciklusom közepén követni fogja ezt a vizsgálatot egy mammográfia is majd.

Viszont elöljáróban elmondható, hogy:

• az emlőkben és az axillákban kóros képlet nem tapintható
• váladékozás nincs 
• az emlők normális szerkezetűek
• kóros körülírt képlet, kóros hangárnyékolás nem mutatható ki
• az axillákban kóros szerkezetű nyirokcsomó nem látható
• kóros eltérés az emlőkben az UH vizsgálattal nem látható 

Ez mind jó hír. Csak éppen nem derült ki, mitől fájnak a melleim. Persze, ez még mindig jobb, mintha kiderült volna, hogy egy daganattól. 

Persze legszívesebben azt ordítoztam volna, hogy ÍRJON MÁR FEL VALAMIT, HÁT FÁJ!!!, de ez csak a tipikus páciens hozzáállás.:D 

Folyt.köv. a mammográfiával. 

Ez a poszt most Aldricról és rólam fog szólni, a közös életünkről. Illetve, hármunkról, hiszen a kapcsolatunk elején még csak annyit embert és cicát számlált a háztartásunk. 

Mostanában sokat gondolkodom azon a témán, mennyiben hasonlít Aldric arra a fiúra/férfira, akit fiatal koromban magam mellett képzeltem el. Furcsa, mert nemrég még azt gondoltam, teljesen más felnőtt vagyok, mint amilyen gyerek voltam, így biztosan egyáltalán semmiben sem hasonlít semmiféle korábbi ideálomhoz. 

De. 

Olyan daliás és átütő tekintetű, mint Aaron Carter. 

Olyan vicces, kedves és bájos, mint David Faustino. 

Olyan sármos és görög szobor típus, mint Fernando Colunga. 

És, mindezek mellett olyan komoly és felnőttes, hogy sosem mertem volna álmodni arról, hogy valaha mellettem köt ki egy ilyen pasi. Felnőtté tettél. 

Meg, hogy ennyire boldog cicatulajdonos leszek. És, hogy ennyire csodás körülmények között fogom a mindennapjaimat élni, Veletek, a csodás lakásunkban, a csodás életünkben.

Hogy ennyire klassz kisfiút fogunk összehozni és egy ilyen klassz cicával négyesben olvassunk vasárnaponként a kanapén. Még akkor is, ha én most olyan szar könyvet, mint a Túl a parán.

Oh, I never knew you were the someone waiting for me.

Nemrég felfedeztem, hogy kitették a cikkemet a Gyermekmentes Övezet nevű Facebook oldalra. Most reagálok az ottani néhány kommentre. Erről a cikkemről van szó. 

1. Az oldal ezzel a poszttal rakta ki: 

"Mi nem félünk , hogy nem akarjuk. Tudjuk."

Én: Nos, ez nem kapcsolódik egyáltalán ahhoz, amiről én írtam. A környezetemben élők - egyébként általában jogos - félelmeiről meséltem a cikkemben. Közülük egyikük sem tudatosan gyermektelen vagy gyerekgyűlölő. Szerintem egyáltalán nem tartozik az oldal tematikájához a cikkem. 

2. Az egyik kommentelő tőlem idézi ezt: "Tény, hogy volt egy aranyérműtétem, van egy vágás a hasamon, és hogy maradtak rajta striák, no meg a linea negra is hosszú hónapig látszódott."

Majd ezt reagálja rá: "Grat, gyönyörűen nézhetsz most ki :D akinek ezek hiányoznak, hajrá... és megjegyzem, hogy a striák el sem múlnak.. ezért kár volt magánklinikán szülnie, kb semmivel sem néz ki jobban mint egy átlag állami kórházhoz forduló terhes.. csak sznoboskodni akart ennek megemlítésével."

Én: Szerintem korrekten nézek ki a szülés ellenére. És egyébként sem csúfolunk senkit a kinézete miatt úgy 8 éves korunk után. A striák nem múlnak el? Nem mondod. Nekem pl. van a növéstől a mellemen és a vádlimon is, szóval ez nem szüléssel kapcsolatos változás az ember testén. Az aranyérnek és a linea negrának meg nyoma sincs már, se a vágásnak. A magánklinikán nem azért szülünk, mert akkor jobban nézünk ki a terhesség után, mint mások (WTF), hanem mert ott benn lehet a párunk velünk, és tiszta, jó körülmények között tölti gyermekünk már az első pár napját is, kedves emberekkel körülvéve. Ja, meg főként azért, hogy elkerüljük a hálapénzt. Ez egyébként szintén az Y-generáció sajátja.:) Érdekes dolog, hogy ha az ember azt mondja, a Jánosban szültem, az nem vált ki reakciót, ha azt, hogy a Maternityn, akkor rögtön sznob vagy.

3. Egy másikuk ezt írja: " Összehasonlítani egy gyereket egy macskával,vagy kutyával,hogy azokkal is törődni kell..Nálam itt volt vége a cikknek.."

Én: Ez kár volt, mert a következő szó az éppen a párkapcsolat volt az említett mondatomban. Tényleg iszonyatos agyi és testi munka egy cicával vagy kutyával megfelelően törődni, hát még egy párkapcsolattal! A gyerekkel nehezebb, de ha az ember már túl van az előzőeken, könnyebbnek érzi. 

4. És végre egy komment attól, akit érint is ez a téma: "70 % agyhalott birkáktól rettegek ,hogy ők döntik el az itteni életem.... elég indok?!" 

Én: Igen. Bár szerencsére nem 70%-uk döntötte el a választást, csak hát ez egy ilyen tricky választási rendszer. És a magyarok külföldön szívesebben szülnek az adatok szerint, szóval hajrá! 

5. És az utolsó komment: "Ez a cikk tuljadonképp arról szól, hogy igen, jogosak a félelmeid és igen rohadt szar lesz minden ha gyereket szülsz... :D most biztos sok embernek hozta meg hozzá a kedvét ...LOL"

Én: Igen, captain obvious, ez a cikk valóban arról szól, hogy a félelmek nem alaptalanok. Viszont arról is szól, hogy mindentől rettegve egyszerűen nem lehet élni. Nem lesz rohadt nehéz. Vagyis, nem lesz nehezebb, mint dolgozni egyetem után, vagy külföldre költözni belföldön élés után, vagy ha kiskutyát veszel és tönkremegy az összes bútorod. Nem akartam meghozni senki kedvét a gyerekvállaláshoz, mert az a Viktor dolga lenne, nem az enyém. Én persze szomorú vagyok amiatt, hogy kihal az ország és mind elmegyünk innen, de ennyi az egész, ez ellen sajnos nem tudok tenni. Vagyis csak a saját életemben tudok.

"(...)például nem fogok magyarázkodni, amiért nekem fontos mások méltósága, hogy ne az legyen az életprogram, miként kéne ezeket az értékes dolgokat átvinni valami láthatatlan túlpartra, amiről azt se tudom, merre van, miközben számolgatom, hány jó évem lehet még, de addig is hány barátom megy el, és hánynak nem lesz (továbbra se) állása, hogy ne azzal teljenek az éveink, hogy fogcsikorgatva túlélünk valamit, mert az életet végül nem éljük túl, a túlélés helyett kellene élni, úgy, hogy azok maradunk, akik vagyunk, na már megint többes szám, de nem vagyok egyedül, hogy ragaszkodunk ahhoz, amit értéknek gondolunk, mert azok maradunk, és ehhez ragaszkodunk, és most úgy érzem, hogy egyebünk sincs ezen kívül, pont azért nem kellene elengedni..."

/Lakner Zoltán/ 

Mostanában sok velem egyidős emberrel beszélgetek a gyermekvállalásról. A Maternityn mindössze 8 családi szoba volt (amikor én szültem ott), és mindegyik anyuka és apuka közül én voltam a legfiatalabb. Pedig ők is első gyereküket vállalták akkor. Én akkor 28 éves voltam. 

Aldric barátai közül is a legtöbben bőven 30 felett szültek. Az én ismeretségi körömből pedig még csak nagyon kevesen vállaltak gyereket, viszonyításként, én most 30 vagyok. 

És akkor, mitől félnek az Y-generációsok, ha gyereket kell vállalni? 

1. Hogy nem akarják eléggé. 

Sokan kérdezik tőlem, honnan tudtam éppen abban az időpillanatban, hogy gyereket akarok. Nos, én mindig is tudtam, hogy egyszer majd gyereket fogok (legalábbis akarok) vállalni. Aztán, amikor Aldricot megismertem, biztos voltam benne, hogy vele akarok. És, a vetélés után meg már személyes ügynek tekintettem, és átmentünk együtt a falon is, hogy legyen gyermekünk. 

Szóval, szerintem, ha nem érzed, hogy akarsz gyereket, ne legyen. Még. Ha azt érzed, hogy még korai, akkor se legyen még. Ha pedig úgy érzed, nem ebben a párkapcsolatban akarod, változtass. 

2. Hogy megváltozik az életük, és minden nap lesz egy harmadik műszakjuk is.

Azt is szokták kérdezni, milyen az, ha hazamennek, és otthon várja még őket a gyereknevelés is, nem elég az egész napos munka. Nos, erről egyrészt már itt is írtunk, másrészt meg, ez valóban így van. Nincs ezen mit tagadni. Felkelsz, ellátod a gyereket, sitty-sutty elintézed a saját teendőidet (tisztálkodás, pakolás, smink, bármi), aztán dolgozol 8 órát, hazamész és ismét a gyereket látod el. Nekünk szerencsénk van, mert Bertie 7 körül már elalszik, így a 9-fél10-es fekvésünk előtt még van időnk egymásra, magunkra, filmezésre és bármire, amit akarunk. 

De nem így van ez mindennel? Ha kutyád van, ha macskád, ha kapcsolatod, ha lakótársad. Mindenkivel törődni kell, ha hazaértél, nemcsak a gyerekeddel. Ha nem egyedül élsz egy lakásban emberi és állati kapcsolatok nélkül, akkor ez van. Nemcsak a gyerekkel. Persze a gyerek tényleg más. Ő tőled függ, nincs el egyedül és ha elrontod a kapcsolatotokat, az nagy veszteség, nagyobb bárminél. 

3. Hogy nincs elég pénzük.

Fact. Ettől mindenki fél és igazuk van. Nem igaz, hogy ahol elfér 2 gyerek, ott elfér 3 is. Ahol ki tudunk fizetni 2 Montessorit, ott ki tudunk 3-at is? Nem. Ahol apuka 120 nettót visz haza, ott nem gond, ha az anyuka otthon marad három évig? De. Ahol bármikor kirakhatnak az albérletedből, ha gyereket vállalsz, ott nem gond, ha albérletbe szülsz? De. 

És ezt a végtelenségig lehetne sorolni. Mégis, ez az egész valahogy egy erős kifogásnak tűnik. Tökéletes állapotra hiába várnánk, és még az optimálisra is. Mert ahol a nőnek nem kell dolgoznia a gyerek 6 éves koráig, ott általában anyuka és apuka sosem találkoznak, amíg nem anyukák és apukák, így a kapcsolatuk sem lesz annyira jó. Ahol anyukának jó állása van és így max GYED-e, oda nehéz visszatérni (a munkaidő és a terhelés miatt) és nehéz otthagyni is, hogy az ember fészket rakjon. 

Szóval, normális keretek között érdemes tartani a pénzügyi ellenérzéseket is. 

4. Hogy nem lesz munkahelyük, ahová vissza tudnak térni.

Szintén érthető. Velem pl. ez történt, és nem kevés emberrel is körülöttem. Annak ellenére, hogy a gyerek féléves korától jár a GYED Extra neked, és plusz pénz a cégeknek, ha felvesznek, a magyar munkáltatók attól még a kormánynál is konzervatívabbak maradnak. Nem beszélve arról, hogy akkor se tudod elvinni a gyereket bölcsibe, meg oviba, ha dolgozol (mert a 4 óra nem 4 óra, hanem több, és mert alig van részmunkaidős állás). Persze ez feltételezi azt, hogy nem akarod 8-10 órákra betenni a gyerekedet bölcsibe, oviba, ha nem muszáj. 

5. Hogy megváltozik a testük.

Nos, az én testem így alakult szülés után. És így fogytam le szülés után. Szerintem nem lehetetlen, hogy az ember egy terhesség előttihez hasonló testben éljen. Ugyanolyanban viszont...hát...de az ember 20 évesen sem úgy néz ki, mint 30 évesen, nem?:) 

Tény, hogy volt egy aranyérműtétem, van egy vágás a hasamon, és hogy maradtak rajta striák, no meg a linea negra is hosszú hónapig látszódott. Ezen kívül semmi más változást nem látok. 

6. Hogy megváltozik a párkapcsolatuk. 

Ez így lesz. Többnyire a férfi ugyanannyit vagy még többet dolgozik, a nő meg nem jár annyit emberek közé. A nőre marad a gyereknevelés, a teljes háztartás, és minden hülye elintéznivaló. A férfi hazamegy a munka után, nem érti, miért vár rá még otthon is a 3. műszak, és a nő meg nem érti, miért nem akar a férfi a gyerekkel foglalkozni, vagy a háztartással. És elkezdenek játszmázni azon, hogy kinek volt nehezebb a napja, és az ezen való versengés tönkreteszi a kapcsolatukat.

Nos, velünk nem ez történt, mert mi mindig figyeltünk egymásra, segítettük egymást. Ehhez egyrészt kell egy erős párkapcsolat, másrészt két felnőtt, és valószínűleg egy csodás kisgyermek is!:) 

Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni
Majd az unokáknak, mikor körbeállnak
Mikor körbeállnak, az ágyadon ugrálnak
Hogy legyen mit mesélni, kezdjetek el élni!