Már régóta kikívánkozik belőlem a magyar anyás stresszelő, idegbeteg, control freak attitűdről való írás. Azért anyukákról fogok írni, és nem szülőkről, mert bár nekem van támogató férjem, azért nem ez az általános. Magyarországon anyák vannak, és nem szülők.

Kezdeném a finomabb témákkal. Anyám mindig azt mondja arra, ha valaki feleslegesen csinál valamit, hogy jaj, mekkora gonddal élnek az emberek. És igaza van. Néhány példa.

Fürdetőkrém. A neten sok helyen olvastam, hogy a gyógyszertári fürdetőkrémet nem veszik az emberek, mert rosszak az összetevői. Ezt több oldalról is meg kell vizsgálni. Rossz a só, mert az E? Rossz az az összetevő, aminek idegen hangzású neve van? Akkor is, ha az dihidrogén-monoxid, vagyis víz? Másrészt a többi is ugyanolyan, amit a boltban vesznek drágán. Igenis számít az ár egyébként. Sok kicsi sokra megy. Másrészt az emberek a fürdetőkrémet nem akarják elmorzsolni, mert az milyen már!!! Gondolom, a szappant előre lereszelik és beteszik egy flakonba...oh wait, lehet, hogy még fizetnek is ezért 800-at és tusfürdőként blokkolja be a Rossmann. Aztán azt is olvastam, hogy csúszik tőle a gyerek. Nos, a vízbe kell beletenni és úgy kell férjhez menni, hogy a férjed veled együtt fürdesse a gyereket. A mi előző védőnőnk se semmi, no offense, de mégis el tudta magyarázni a fürdetőkrém használatát. Nem, nem kell hígítva betenni egy tubusba. WTF.

Popsikenőcs. Mi gyógyszertári popsikenőcsöt használunk, de kaptunk sokféle termékmintát márkásakból. A tégelyes Neogranormonon kívül mind bevált, de nem annyira jók, mint a gyógyszertári. Persze minden gyerek bőre más, de azért ne indítsunk már születésétől a boltival, próbáljuk ki a gyógyszertárit! Egyébként, lehet, hogy túltoljuk, de mi minden pelenkázásnál törlőkendőzzük és vékonyan popsikrémezzük a gyereket, szép is a bőre meg bírja is. Azt olvastam, ezt se csinálja mindenki.

Tápszerkészítés. Amikor eldöntöttem, hogy nem akarok szoptatni elkezdtem felkészülni a tápszeres táplálásra. Mi kell hozzá, mit hogy kell. Elrettentő dolgokat írtak róla. Például emberek felforralnak vizet 70 fokra, lehűtik 40-re, kicsit állni hagyják és aztán melegen adják a gyereknek. Dr. Spock és a gyerekorvosunk is azt vallja, hogy nem kell melegen adni csak azért, mert az anyatej meleg. Csak az a lényeg, hogy ne legyen jéghideg és hogy mindig nagyjából ugyanaz legyen a hőmérséklete. Ja, és a vizet csak az első hónapban kell forralni, akkor is csak anyuka megnyugtatására, mert ha emberi fogyasztásra alkalmas a víz az ÁNTSZ szerint, akkor el kell ismernünk, hogy a gyerek is ember. Szóval mi, a fenn említett módszerrel szemben mi így csináljuk: 180 ml víz a csapból, bele 6 kanál por, a gyerek eszik. Akinek éjjel kel a gyereke enni, az éjjel hűtögeti meg forralgatja a vizet? De nem baj, lehet legalább mártírkodni, mi?

A babavizet vásároló emberek meg szarjanak sünt, ha már nem érdekli őket a környezet és a vizek védelme EGYÁLTALÁN! Szép példa a gyereknek!

Aztán a másik, hogy a szoptatást "ki lehet vinni az utcára". Az egy dolog, hogy nem mennek ki egy óránál több időre a nők a gyerekkel, az meg egy másik, hogy a nyilvános szoptatáshoz hogy viszonyulnak az emberek. Bár biztos mindenki az IKEA-ba jár minden nap, na ott van babaszoba. Na, szóval a tápszert valóban nem visszük ki kikeverve az utcára, mert megrohad. De. És itt a hatalmas de, vagyis a segíts magadon, a Zisten is megsegít. Vidd külön a port egy dobozban és vegyél vizet a kútból! Öntsd össze és eszik.

Kicsit keményebb vizekre evezek most. Aldric mindig azt mondja, a mártírkodásnak önértéke van. Attól érzik az anyák, hogy igazán fontosak. Hiszen senkitől se hallják, hogy amit otthon csinálnak, az munka (szerintem sem az egyébként), és senki se dicséri meg őket azért, mert ki van takarítva. Van három dolog, amiről már régen akartam írni. Valamiért fontos nekik a szabályok felállítása, és saját maguk és mások bekorlátozása. Ami a dobozon kívül van, az elítélendő.

Eljárás itthonról. Mi a gyerekkel szoktunk menni ebédelni. Aldric egy tőlünk 3 km sétára levő helyre tud lejönni a munkahelyéről, így mi naponta 6 km-t legalább sétálunk Bertievel. Én élvezem, a gyerek vagy nézelődik, vagy játszik vagy alszik. És el szoktunk menni kulthelyekre, kávézni és étterembe is. Shame on us.

Mozgásfejlődés. Bertie-t sokszor tesszük hasra, egyre érdeklődőbb is. Kikészít, hogy ez a téma mennyire frusztrál másokat. Képzelem, ahogy anyósomat a háború után gyakran hasra tették, könyököltették. Varázslatos módon valahogy mindenki megtanul járni. Nem fura ez egy kicsit? És akkor most döntse el az ember, hogy a Dévény elavult szar, ahogy a gyerekorvos mondja vagy jó, ahogy néhány ember. Olyasmiket beszélnek, hogy bizonyos képességek hiányosságait okozza a mozgásfejlődés lemaradása vagy az, ha a gyerek kihagy egy-egy mozgásformát. Mik ezek? Konkrétumokat sose mondanak, és nem is tudják egyértelmű összefüggésekkel igazolni a mondandójukat. Altassuk hason, hátha meghal bölcsőhalálban? Majd csinálunk másikat? Vajon a fejlett országokban, ahol 6 hétig lehet otthon maradni, hasra teszik a gyerekeket a bölcsiben és fejlesztik őket mozgásilag, míg anyu oda nem ér? Vagy a nyugatiak nem tudnak járni? Ezek a dolgok tényleg csak arra valók, hogy amíg anyuka 2-3 évig elvan otthon a háztartással, elszórakoztassa magát. Persze arra kétségkívül alkalmasak.

Szoptatás vagy tápszer. Kezdettől tudtam, hogy nem akarok szoptatni. Én sosem szégyelltem ezt kimondani, de nem is reklámoztam, mert tudtam, hogy ez az ország még nem tart ott, hogy el tudja fogadni ezt. Nem vagyunk sem nyugat, sem Európa. A védőnőnek nem reklámoztam, de a gyerekorvosunknak és az orvosomnak, kórházi dolgozóknak őszintén megmondtam a dolgot. Mindenki elfogadta, sőt, a gyerekorvos támogatta is a döntésemet. Az embereknek erről mégis véleménye van. A gyerekünk egészségesen fejlődik, eddig még nem volt beteg és boldog, kiegyensúlyozott baba. És nemcsak ez számít, én is jól vagyok, boldog anya vagyok, boldog nő, boldog vagyok a testemben.

Hüvelyi úton való szülés vagy császármetszés. Azt is tudtam már az elején, hogy nem akarok hüvelyi úton szülni. Nemcsak azért, mert féltem tőle, hanem mert pici vagyok és védtelen, és a magzat hatalmas. Az orvosom tudta ezt, sőt, a 38. heti császármetszést ő javasolta, mert a magzatot nem bírtam már tovább hordani. Mégis, a kívánt császár indokát úton-útfélen megkérdezik. Én meg szoktam mondani az igazat. Anyámtól is kérdezték a barátaik, ő hazudik róla. Egészségére. Én nem szégyellem, mert a gyerek jól van, én jól vagyok, és ez az én döntésem volt. Hiszen benne, hogy dönthetek a testemről, és egyedül csak én dönthetek róla.