Mit is képzeltem?
Olvastam egy kerületi (anyukás) csoportban egy kérdést, hogy van-e Újlipótvárosban olyan játszótér, ahol egy másfél éves gyereket nem néznek le és ki maguk közül, nem haragszanak-e meg a nagyobbak, ha hozzányúl a játékaikhoz stb..
Gyagya voltam, válaszoltam, írtam, hogy van sok játszótér és időponttól függ a társaság, reggelente például szinte üresek a játszóterek.
Mások is válaszoltak, a többségük nem volt gyagya, rögtön értette a kérdést és azt írta, hogy ez őt is érdekelné, meg soroltak egyéb sérelmeket (pl. homokozóba pisiltetett gyerekek stb.). A posztoló elégedetten állapította meg, hogy vannak, akik értik, amit ír és rögtön fel is tette a kérdést, hogy na, de mégis miért vannak ezek a dolgok.
Aha, gyagya voltam, mint oly gyakran, döbbentem rá hirtelen. Megint azt hittem, hogy valakit tényleg az érdekel, amit kérdez és a megoldásra kíváncsi. De nem! Clamesa kifejezésével élve: az illető csak vetyengeni akart.