Kalandra fel!

Négyen lettünk

2017\05\19 Clamesa Szólj hozzá!

Amikor a gyerek sikítva ébred fel

Történt tegnap, hogy egész nap alig álltam fel a munkahelyemen, este hazasétáltunk és egy csomagot is felvettünk (amit nem én vittem). Hazaérve persze beállt a csípőm, le kellett ülnöm, majd vánszorogva lefeküdnöm. Gondoltam, kipihenem magam reggelig. 10 körül már aludtunk is. Abban a tudatban, hogy Bertie végigalussza az éjjelt és reggel 6-kor vidáman indulunk neki a napnak.

Aztán éjjel 1:00-kor Bertie felsírt. Aldric kiment, majd a gyerek sikítva kezdett sírni. Ekkor már halálra váltan én is kiszaladtam (még mindig beállt csípővel), hogy megnézzem, "úristen, mi történt???". Mikor kiértem, láttam, hogy Aldric a kezében tartja a halálra ijedt Bertie-t, aki ütemesen görcsbe rándulva sikítva üvöltött. Gyorsan lázat mértünk, popóban 38,3, vagyis 38,3-0,5 volt a hőemelkedése, de lángolt a teste. Adtunk neki egy Nurofent (amit alig bírtam kivágni a csomagolásából), és ölelgettük, itatni és etetni próbáltuk. Amikor kb. 10 perc után sem múlt el, gyorsan fellapoztam a Spock-ot, nem jutottam eredményre, majd felhívtuk az ügyeletet.

Ott azt mondták, biztosan megijedt valamitől, meg hogy jön a foga. Bullshit. A lázcsillapító fél órán belül hatni fog. De Bertie csak görcsölt, görcsölt és üvöltött. Nem hatott rá se a cicás játék, amit imád, se az aprópénzcsörgetés, vagy a tükörbe nézés, amiket szintén, és a vicces tánc sem, amin mindig nevet, ha csinálom. 

gif.gif

Mi ezen felbuzdulva gyorsan felöltöztünk és elindultunk az ügyelet felé. Eleinte az én kezemben, majd Aldric kezében volt a gyerek, aki akkor már nem üvöltött, hanem csak néha felsírt, és elkezdett nézelődni maga körül. 10 perc alatt odasétáltunk a rendkívül kellemes időben az ügyeletre, ahol kedvesen, azonnal fogadtak bennünket.

A doki kedves volt, informatív, és az asszisztense is. Azt mondta, enyhe torokgyulladást lát, kis orrfolyással, és lázas a gyerek. Mondta, hogy 6 óránként tolhatunk egy Nurofent, mert az fájdalomcsillapító is, lázcsillapító is, és kapjon sok folyadékot.

Mire hazaértünk, már elaludt Aldric kezében, éjjel egyszer sírt fel (de nem sikítva), amikor gyors cumi után már vissza is aludt. Reggel 6-kor, a szokott időben kelt fel ismét, és bevittük magunkhoz, hátha visszaalszik még. Nem aludt. Kapott egy lázcsillapítót, reggelizett, megivott egy csomó tejet és vizet (össz. kb. 3 dl-t). Ma nem kísértek el munkába, otthon lazítanak. Bertie sírdogált reggel, sokat ivott és jól evett, délutánra már boldog baba ismét, mint volt.

A csípőm már nincs beállva, már nem remegek az aggódó sírástól, de ezt örökre megjegyeztem. Szörnyű volt. Biztos voltam benne, hogy valami nagyon komoly (halálos) baja van a gyereknek. Olyan gondolatok cikáztak a fejemben, hogy fizikailag vagy szexuális bántalmazták a bölcsiben (mert éppen aznap volt ott), meg hogy biztos vízfejűség, mert azokról olvastam, hogy sikítva sírnak fel. Arra is gondoltam, hogy éppen leszakad valamelyik belső szerve és azért a görcsölés (mint mikor a szervezetem kilökte az embriót annak idején). Pedig amúgy nem gondoltam, hogy paramami vagyok. Pedig de.

Hát, ezek közül mind baromságnak bizonyult, de nagyon félelmetes volt. Rettegtem. Soha többé!

2017\05\17 Clamesa Szólj hozzá!

Milyen érzés a hiány?

Mióta 8 órában dolgozom, ébren kb. 5 órát látom naponta Bertie-t. 6:00-9:00-ig és este fél 6-tól fél 8-ig (akkor alszik el). Nem volt ez másként akkor sem, amikor még otthon voltam vele, hiszen ennyit akkoriban még nyugodtan végigaludt nappal is, de most mégis minden teljesen más.

Egyrészt vannak a bölcsis napok. Akkor könnyebb. Akkor tudom, hogy egy csodás helyen van, játszóházzal, kacsákkal, csodás gondozókkal, természeti környezetben. És tudom, hogy Aldric és az én munkahelyem is fél órányi sétára van a helytől, így közel érzem őt magamhoz.

Amikor otthon vannak Aldrickal, akkor is megvan a napi 5 óra aktív együttlét a gyerekkel, de akkor sokkal nehezebb. Nem azért, mert akkor aggódnék a testi épségéért. Hanem, mert egyrészt egy csomót tudunk Aldrickal telefonon és neten beszélni, így néha, ha kihangosít Bertie-nek engem, akkor belehalok, úgy szeretem őt. Nehéz, mert ő nevet, örül nekem és kiabál. Nehéz, mert fizikailag is messzebb vannak tőlem, 1:40 sétányira. És kicsit persze irigylem is azt, hogy egyrészt a szabadban lehetnek, másrészt rugalmasan osztják be a napjukat és főként azt, hogy együtt lehetnek. Olyankor én is velük akarok lenni.

Néha nagyon nehéz, mert nagyon hiányzik Bertie. Mióta dolgozom, sokat mélyült a kapcsolatunk, koncentrálódott az együtt töltött minőségi idő. Kaptam egy reggel és este csak rám figyelő, boldog, kiegyensúlyozott, barátságos gyereket. Eddig se volt kutya, de most aztán! Persze, mindezt amellett, hogy a hétvégéket hajlamosak vagyunk édes 3-asban tartalmasan eltölteni (Humi cicával együtt négyesben).

De néha rámtör az érzés, hogy úúúúúúúúúúúúgy mennék velük arborétumba, parkozni, a Normafára, a Városligetbe, az Állatkertbe és minden más szuper helyre, ahová régen jártunk hárman. Főleg most nehéz, hogy nemsokára nyár lesz, meg hogy hétvégén minden ilyen hely tele van. És tudom, hogy ez maga az élet, de...

...de néha megint elképzelem azt a szigetet, ahol hármasban éldegélhetünk és raffia szoknyákat fonhatunk a turistáknak...

And who's to say this isn't what happens? Who can tell me that my fantasies won't come true? Just this once.

/Scrubs: JD/

2017\05\15 Clamesa Szólj hozzá!

Mennyibe kerül egy 1 éves teljes ellátása havonta?

Gondoltam, összeírom nektek, mennyit költünk a gyerekre egy hónapban. A gyerekünk tavaly márciusban született, vagyis 1 éves és 2 hónapos.

Bölcsőde: Havi 45.000 Ft. Ebben benne van az ottani ellátás, étkezés, a külön foglalkozások is.

Babaápolás:

Pelenka: Liberot használunk, amiből 5000 Ft egy 84 db-os zacskóval. Ez a mennyiség napi 5 pelussal és egyéb amortizációval (pl. elázunk a babakocsival) számolva 16 napra elég. Vagyis egy hónapban 10.000 Ft a pelenka.

Törlőkendő: Babydreamet használunk, ebből a 4 csomagos szett ára 1000 Ft, ebben 320 db pelenka van összesen a 4 csomagban. Ez a 4 zacskónyi popsitörlő nagyjából 15 napig elég.

Popsikrém: A doki írja fel a gyógyszertárit. 500 Ft/2 tubus, ami egy hónapra elég. Mi minden pelenkázásnál használjuk. Van egy másik a bölcsiben is, ami általában márkás (mert azoknak van jó tubusa), így az még plusz 500 Ft, viszont nem is fogy gyorsan heti két nap bölcsivel, és ajándék is volt, így attól eltekintek.

Fürdetőkrém: A dokink írja fel, szintén gyógyszertári. Az ára ugyanaz, mint a popsikrémnek, és szintén annyi időre elég. Ebből a bölcsibe nem kell vinni. Vagyis ez 500 Ft havonta.

Etetés:

Tej: A gyerek naponta 4 dl tejet iszik meg, ez a családi tejfogyasztásból megy. Nem számolom külön összegként.

Tejital: Általában a Kecskeméti vagy a Babydream tejitalt kapta a gyerek, ami iszonyatosan sokáig elég volt, mert már csak napi 3 kanállal kapott belőle, így ez az összeg elhanyagolható havonta.

Gyümölcs: Napi 1 banánt eszik meg a gyerek, általában magunknak is veszünk, így ez is közös költség.

Kifli: Reggel és délután eszik meg összesen 1-1,5 kiflit.

Bébiétel: Napi átlag 2 üveg bébiételt eszik meg, néha 3-at. Darabonként átlagosan 310 Ft-ért.

Ruhák:

Havi átlag 10.000 Ft, amiből kijön 2-3 body és egy pulcsi vagy egy nadrág.

Gyógyszeres ellátás:

Oltások: Ez ingadozik a 25.000 Ft-os és a 300 Ft-os oltás között, random költségek.

D-vitamin: 600 Ft, havonta elfogy az üvegcse, ma már nem írhatja fel orvos.

Játék:

Mi nem veszünk neki játékot, mert nem nagyon szereti azokat. Kapni szokott viszont.

Programok:

A programok, mint az arborétumozás, játszóterezés, játszóházazás egyelőre még ingyen vannak. Az egyetlen fix programunk a havi 4x1400 Ft-nyi játszóházi limonádézás, ami persze nem a gyerek miatt van, de ő csak így tud bemenni a játszóházba ingyen.:)

Tehát - ha reális akarok lenni - ez összesen havi kb. 90.000 Ft, ha valószínű összeget rászámolok azokra, amiket elhanyagolhatónak bélyegeztem.

baba.jpg

 

 

2017\05\07 Aldric Szólj hozzá!

Anyák napjára

Van három dolog, amit Clamesától tanultam meg a szülőségről:

1. Az egyik, hogy lehet imádni egy gyereket anélkül, hogy rátapadnánk, mint a pióca. Aminek egy nagyon fontos mellékes következménye, hogy megtanulhatjuk, hogy a gyerekünk is egy okos, ügyes, érdeklődő, figyelmes lény, aki képes önállóan mozogni, felfedezni dolgokat és bármilyen hihetetlen is, nincs állandó versenyben a Darwin-díjért.

2. A másik, hogy lehet a laza szülőség nem póz, hanem egyszerűen csak egy életforma, ahol az ember nem izgatja magát a nem fontos dolgokon, viszont nagyon is oda tud figyelni a legjelentéktelenebb részletekre is.

3. Hogy a gyerek iránti szeretet nem egy absztrakt és megfoghatatlan dolog, hanem egy élő, folyton változó, fejlődő, folyton gazdagodó, kétoldalú viszony.

Ezt azért írom éppen ma le, mert szeretném ezeket a látszólag egyszerű, ám iszonyan fontos dolgokat megköszönni Neked, szerelmem.

2017\05\07 Clamesa Szólj hozzá!

Az anyaság minden, csak nem instant szívás!

Nemrég megjelent egy videó arról, hogy az anyaságot ideje átpozícionálni az emberek fejében, a közgondolkodásban. Én ezzel maximálisan egyetértek.

Az anyaság nem szar. Az anyaság nem 0-24-es szolgálat. Az anyaság nem instant szívás, amiben végleg felolvad a saját éned és egy vágyak nélküli, mackónacis, rövid hajú, méla tekintetű emberré válsz.

Az anyaság csoda. Nem a mártírkodós, "csoda, de azért szörnyű, de azért nem adnám semmiért" értelemben. Csak simán.

Csoda, hogy mivé lettem tőle. Imádom a gyerekemet, bármit megtennék érte. Sosem szerettem még így semmit és senkit. Nem tudtam, hogy ez lehetséges. Bennem élt 9 hónapig, végignézhettem, ahogy embrióból ember lesz. Őrület! Ez a tűz ég bennem nap mint nap, és hajt minden nap előre. Mindenben, nemcsak vele kapcsolatban. Jó élni!

Csoda, hogy koránt sem jár annyi önfeladással. Azóta is mosom a hajamat, festem a körmeimet, sminkelem magam. Normális ruhákban járok, a férjemmel hárman csomó helyre eljárunk (étterem, múzeum, nagy séták, szabadtéri programok), hallgatunk zenét, nézünk filmet. A gyerek az élet része, nem maga az élet. Mindez az élet, ami körülveszi az embert. A gyerek igényei nagyon fontosak, fontos viszont azt is belátni, hogy nekem is vannak vágyaim (pl. a tiszta haj), és a férjemnek (néha egy kis free time neki is) is. Ettől család a család, avagy ez a közös metszéspontok megtalálására szerveződő egység. 

Csoda, hogy megváltozik az ember önértékelése. Mióta gyerekem van, sokkal magabiztosabb vagyok. Eleget olvastunk és tanultunk a gyermekgondozásról, a gyereknevelésről ahhoz, hogy immáron magabiztosan tudjuk kezelni a helyzeteket. És nemcsak a gyerekkel kapcsolatosokat. Nálam ez a magabiztosság nem a babakocsival megállok a járda középen módon jelentkezik, hanem az emberekkel való kapcsolatok menedzselésében. Tudom, mire van időm és energiám, és mire nincs.

Csoda, hogy milyen érzékeny lesz az ember társadalmilag. Amióta a gyerek megszületett, napokig agyalok olyan dolgokon, mint a gödi otthonban a gondozók embertelen bánásmódja (bár az embertelent igazából csak az emberekre lehetne használni, így itt helytelen), az anyák lelketlensége, akik hagyják, hogy a férjük bántsa a gyermeküket (nyilván az anya szó is helytelen szóhasználat) vagy éppen az a jelenség, ahogyan a barátaink kivonulnak a társadalomból és azt hiszik, a 6 és 8 osztályos gimnáziumtól lesz a gyerekükből valaki.

Csoda, hogy milyen energiám van azóta. Felkelni minden reggel azonos időben, órákat sétálni Velük munkába menet (korábban a férjem munkahelyéig), intézni a napi teendőket, délután hazasétálni Velük, hétvégén minőségi időt Velük tölteni. A férjemmel való szexuális életünk is sokkal kiegyensúlyozottabb, mióta van gyermekünk és a szabadidőnket a legfontosabb dolgokra szánjuk: egymásra. Érdekes módon a gyerek 3. hete óta sokkal kevesebbet vagyunk fáradtak, mint a terhesség előtt voltunk.

Csoda, hogy kaptam ezt az egy év ajándékot az élettől. Írtam már korábban róla, milyen jó volt a szabadság, amit az egyetemi, majd a PhD évek, majd a 2 év munkám nyújtott. Aztán kaptam még egyet, hogy a világ két legzseniálisabb emberével (és egy cicájával) tölthessem. Csodás érezni a gyerek illatát, megölelni, játszani vele, minden rezdülését és a fejlődését megfigyelni. Mintha láthatnám újra az emberi egyedfejlődést. Nagyon izgalmas!

Nem mondom persze, hogy nem szabad továbbra is mártírkodni, vagy hogy nem lehet elfogadni, hogy a férje valakit nem szeret annyira, hogy a házimunkában és a gyereknevelésben (vagyis a közös életben) részt AKARJON venni, amennyire csak tud. Csak hát ezek nem visznek minket sehová.

És most, így Anyák napján: köszönöm Nagymama, hogy olyan csodás férfit választottál társadul, mint a Nagyapám. Hogy mindig együtt sütöttetek az alsókonyhában és anyámat nem kényszerítettétek a női princípiumba. Köszönöm Anyu, hogy Apuval nagyon jó példa vagytok előttem, miattatok találhattam rá önmagamra és Aldricra is. Köszönöm, Aldric, hogy ilyen férj és apa vagy. Köszönöm nektek, hogy a jóvoltatokból Bertie is segítő partnere lesz majd egyszer egy lánynak vagy fiúnak. Én megígérem Nektek, hogy csak ámulok és megpróbálom nem elrontani!:)

Az igazi hős nem Superman vagy Batman
a csoda ott él benned és bennem.

 

2017\05\01 Aldric Szólj hozzá!

Bertie beszokik

Mivel Clamesa,  ahogy írtuk is korábban (itt és itt), április elején visszament dolgozni, megkezdődhetett Bertie bölcsödébe szoktatása.

Ez nem volt egészen drámai előzmény, mert a lehetséges bölcsödét, egy fantasztikusan szép helyet, ahol csupa kedves és rendes ember dolgozik, már korábban kinéztük magunknak, mi több, Clamesa elég rendszeresen eljárt oda, s mi tagadás, Bertie maga is hamar megkedvelte az ottlétet. Gyűjtött barátokat és hamar megszokta a közeget is. Így aztán okkal számíthattunk rá, hogy a beszoktatás nem bizonyul lehetetlenül nehéz feladatnak.

A feladatot én vállaltam magamra: a munkahelyemen egy hónap otthoni munkavégzést kértem és a terv az volt, hogy heti kétszer, kedden és csütörtökön reggel én viszem Bertie-t a bölcsibe, ott leszek vele egészen délutánig és négykor együtt jövünk haza.

Miután beszéltünk az ott dolgozókkal, abban maradtunk, hogy én olyan keveset fogok foglalkozni Bertie-vel, amilyen keveset csak lehet. Ülök majd a kávézós részben és a magammal hozott laptopomon dolgozom (ez többé-kevésbé jól is sikerült). Ha esetleg probléma lesz, akkor persze ott leszek és ha nem bírja, hazamegyünk előbb. De, mint mondták, nem számítottak különösebb problémára. Bár Bertie messze a legkisebb gyerek a bölcsiben, egyáltalán nem tűnt úgy, mint aki extra gondokat fog okozni. Arra a kérdésre, hogy miket vigyünk, azt mondták, legyen pelenka, váltóruha, ha valami baleset történne, valamint nedves törlőkendő, krém és ha van kedvenc plüsse, akkor az.

Az első reggel előtt nagyon izgultam, amit csak valamelyest enyhített, hogy a hétvégén meglátogattuk a helyet Clamesával, aki bemutatott az ott dolgozók közül azoknak, akik ott voltak. Így találkoztunk két emberrel is, akiket eddig nem láttunk és akik a fiunk iránti rajongásukkal már előrevetítették, hogy Bertie-re mi fog várni. Annyiban mégiscsak jogos volt ugyanakkor a félelmem, hogy az autós bejáratnál való gyülekező után következő hosszú séta a bölcsiig, ahol minden gyerek kismotorral, biciklivel vagy gyalog vagy az egyik gondozó által húzott kiskocsin utazott, s az egész olyan volt mint az irányérzék nélküliek futóversenye és a vizeletüket visszatartani nem tudók maratonja, az egyik kedvenc Monty Python jelenetem.

Legalább fél óra volt, amíg sikerült beterelni a gyerekeket, akik közben egy játszótéren is megálltak játszani, továbbá a szélrózsa minden irányába mentek és mindig hamar megunták azt a közlekedési formát, amit épp gyakoroltak. Nagyon elfáradtam, mire beértünk.

Az rögtön kiderült, hogy Bertie tökéletesen jól érzi magát a bölcsiben és teljesen jól elvan nélkülem is egész nap. Mikor bementünk, levetkőztettem, letettem a földre és hamarosan eltűnt a többi gyerek között. nap közben maximum 1-2 alkalommal láttam, s bár néha a gondozók kijöttek ezt vagy azt kérni vagy kérdezni Bertie-ről, illetve egy idő után rászoktak, hogy a babakocsiban altassák Bertie-t, más dolgom nem akadt, mint várni és dolgozni.

Hamar kialakultak a saját rutinjaim: reggel egy latte és óriási túrórudi, délben egy másik latte és egy melegszendvics volt a rendelésem, az aznapi fogyasztást délután fizettem ki, mikor már a többi gyerek kifelé indult, s akkor fizettem ki Bertie aznapi bölcsődei gondozási díját is. Délelőtt főleg munkahelyi emailekkel kezdtem, aztán írtam valamit, délután inkább olvastam.

Tudom, tudom, ez nem az én beszoktatásom története, de az a helyzet, hogy Bertie-ről nincs túl sok mindent mondani abban az értelemben, hogy egyszerűen csak beszokott és kész. A kis barátaival továbbra is jóban volt, balhét nem csinált, a gondozók imádták. Keddenként szokott lenni egy zenés foglalkozás is, amire szintén járatjuk őt, a Csipergő, s amit Bertie nagy kedvvel csinált. Mindig is sok zenét hallgattunk, ő pedig imád ritmusra mozogni, rázza a fenekét ilyenkor, s ezzel- mint hallottam - nem egyszer megnevettette keddenként a foglalkozást vezetőt.

Összesen három probléma adódott:

1. A gondozók Bertie-t elég kicsinek találták (nem a korához képest persze) és mindig attól féltek, hogy nem eheti azt, amit a többiek. Egy ideig adtunk neki bébiételt, de aztán Clamesa írt 2 A4-es oldalnyi felsorolást arról, hogy Bertie mi mindent evett már, amivel, azt hiszem, lesokkoltuk a gondozókat és azóta nem kerül szóba a bébiétel. Cserébe ők rászoktatták a gyerekteára, pohárból itatják és megszerettették vele a szőlőt és a narancsot is. (Az almát továbbra se szereti darabosan.)

2. Bertie imád hajat húzni, s egyrészt a gondozókat tépi, másrészt néhány fiú hajába belekapott már. Szerencsére nagy baj nincs és a sok élénk gyerek között nem kirívó ez a szokása (van 1-2 verekedősebb gyerek, vannak sírósak is stb.).

3. Mindig kihozták nekem f4-kor Bertie-t, hogy ők a többieket készítsék elő az útra. Ez eddig nagyon oké volt, de mostantól kezdve én is a főbejáratnál fogom leadni és ott is veszem majd fel.

Hát, itt tartunk. Én megyek vissza dolgozni, Bertie végleg nagyfiú lesz.

Ps. Ja igen, azt elfelejtettem még mondani, hogy 2 hét után Bertie megkapta a jelét: macska (természetesen). Az egyik gondozó rajzolta meg és tette rá a bölcsődei dobozára.

Ps2. Clamesát először nagyon megviselte, hogy ő kimarad a beszoktatásból. Ezt végül úgy hidaltuk át, hogy ebben a négy hétben legalább kétszer voltunk hétvégén a bölcsiben, s akkor tudott ő is kicsit beszélgetni a gondozókkal.

 

2017\04\26 Clamesa Szólj hozzá!

Hogyan tüntessünk kisbabával?

Mióta a gyerekünk megszületett, felfordult körülöttünk a világ, közelebbről pedig az egész ország is. Születése óta nemcsak magyar, de nemzetközi ügyekben is tüntetni kell.

Bertie már magzatként is szokta a tüntetések atmoszféráját. Magzat volt, amikor a kockásinges tanári tüntetések zajlottak az országban, és amikor anyám, vagyis Bertie nagyanyja - miután a kormány a sokadik munkahelyét döngölte a földbe - ismét tanár lett. Adta magát a helyzet, hogy az esernyős tüntetésekre immáron csecsemőként is eljárt. 1 hetes volt, amikor először kibattyogtunk az egyikre. Mentségünkre szóljon, hogy a Kossuthon laktunk akkoriban.:) Én alig tudtam járni, az eső esett, Bertie a meleg esővédő alatt boldogan aludt, mi meg "boldogan" tüntettünk egy fontos ügyért, a szüleimmel és a barátainkkal, kollégáinkkal. Vagy 10 percig, de csak miattam, mert ugye - ahogyan már említettem - alig tudtam még járni.

Azóta voltunk tüntetni a városligeti fák kivágása ellen (mert a gyerek ugye csak akkor él, ha van oxigén), a tudományért négyszer (mert a gyerek csak akkor él igazán, ha létezik tudomány), az oroszok ellen (mert a gyerek akkor él igazán, ha nem diktatúrában él), és számos tanárok, egészségügyi dolgozók és civil szervezetek melletti tüntetésen vettünk részt (mert a gyerek akkor él igazán, ha olyan társadalomban él, ahol léteznek még segítő emberek), és voltunk egy kormánypárti békemeneten is (mert humor nélkül meghal az ember). Voltunk a nők melletti tüntetésen (a világszerte rendezett WomensMarchon), és részt veszünk a legtöbb instagramos stb. kinyilatkoztatásban is, amivel a női jogok, az EU, a tudomány, az emberi jogok pártján állunk ki.

Amikor először a szemébe nézel.

Én jártam tüntetni a nagyobb eseményekre Bertie előtt is, ám igazán csak Aldrickal kezdtem el a kicsikre is járni. Soha nem jártam viszont ezekre annyira teli szívvel, mint amióta Bertie szemébe néztem először. Bűntudatom volt. Szorongtam. Úgy éreztem, tenni kell valamit. Ez így nem mehet tovább. Bertie élete nem lehet ilyen. Szerencsére sok barátunknak mostanában lett gyereke, így ők ugyanígy éreznek, velük (is) mindig találkozunk ezeken az eseményeken.

Biztosan sokak megijednek attól, milyen lehet kisbabával tüntetni menni, ezért összeírtam egy listát, mi hogyan készülünk fel ezekre a kinti eseményekre.

Mit vigyünk tehát?

- babakocsi

- esővédő

- napernyő

- víz

- tápszer (nem kikeverve) vagy bébiétel+kanál+előke (időponttól függően)

- kevés rágcsa Bertie-nek (keksz, gyümölcs)

- réteges öltözet, sapka, sál, kabát, két zokni, cipő

- csörgős játék, hogy be tudjon kapcsolódni a tüntetésbe

- cumi

- készpénz a tüntetés szervezőinek

- előtte kell pelenkázni gyorsan otthon

- előre meggondoljuk, hol van a közelben vécé (nekünk) + hol tudunk inni/enni valamit utána vagy előtte

Ahogy Bertie viselkedik ezeken az eseményeken, az egyszerűen elbűvölő. Számára ez maga a paradicsom. Ül a babakocsijában, eszeget, iszogat, flörtöl az emberekkel, mosolyog rájuk, nevet. A zenére rázza a valagát, feláll a babakocsiban, hangosan nevet és tapsol. Ha a vacsoraidejére esik a tüntetés, megissza a tápszerét és elalszik. Legjobban a vonulásokat szereti (amiből mostanában kijutott), mert ott váltakozva imádják őt az emberek.:) Sokszor találkozunk össze ismerősökkel, és nekik is nagyon örülni szokott.

Itt pedig a babakocsink jelvényei (jaja, "kicsit" kiszívta a szövetet a nap:D):

Aki nem áll ki saját magáért, azon a többség egyszerűen átlép. /Orbán Viktor/

2017\04\25 Aldric Szólj hozzá!

Felfedezni a világot

Nem mondanám, hogy túl sok nevelési elvünk kristályosodott ki a csecsemőkorból lassan kilépő Bertie-vel kapcsolatban, de a kevés határozott elképzelésünk egyike az, amiről az alábbiakban röviden írni szeretnék.

Ez pedig az, hogy szeretnénk, ha Bertie maga fedezhetné fel a körülötte lévő világot.

Azért alakult úgy, hogy éppen ebben a dologban vagyunk ilyen elszántak, hogy ebben az ügyben érkezett alighanem a legtöbb visszajelzés, s talán mi magunk is eleve ebben vagyunk a legérzékenyebbek. Pedig én mindig úgy képzeltem régen, hogy majd lukat beszélek a gyerekem hasába, folyton magyarázok majd neki. Sőt, Clamesa maga is valahogy úgy képzelte, hogy majd mindig babázni fog, gyűrögeti, babusgatja, petelgeti majd a gyerekét. Ehhez képest, azt hiszem, elég gyorsan alkalmazkodtunk a valósághoz, s meg merem kockáztatni, ebben Bertie habitusa meghatározó szerepet játszott, de az eredmény, azt hiszem, a mi habitusunkhoz is jobban illeszkedik.

Az egyik első dolog, ami elgondolkodtatott, hogy mennyi barátunkkal  nem lehetett beszélgetni, amikor a gyereke is jelen volt. Ez már régebben is zavart mindkettőnket, s bár azóta mi is felfedeztük, hogy mennyire komoly erőfeszítést is igényel egy pár hónapos gyerek váratlan húzásaira időben reagálni, de kiderült, hogy egyáltalán nem lehetetlen megosztani a figyelmet a barátok és Bertie között. Nem könnyű, de nem lehetetlen. A többi igénytől függ.

A másik dolog, hogy azt vettük észre, hogy dühít mindkettőnket, hogy mennyit cseszegetnek azzal, hogy mikor fog már átfordulni Bertie, mikor fog kúszni, mikor fog mászni, mikor fog felülni, felállni, beszélni, járni a fiunk. A műfajban a leghülyébb aggodalom a fogaira vonatkozott: hány foga nőtt már ki, hogy mások gyerekének mikor hány foga nőtt ki és a tetejébe a kényszeres nyugtatgatásunk, hogy ne izguljunk. Mert nyilván baromi sok gyereknek nem nőnek ki a fogai...

 Ez a sok aggódás mások részéről rádöbbentett bennünket arra, hogy igazából pont leszarjuk ezeket a dolgokat. Ha oda is figyelünk Bertie-re és nyilván ha baj lenne, mindent megtennénk, de amíg nincs baj, addig nem izgulunk.

S volt még egy harmadik dolog is. Anyósom pedagógus és érezhetően elégedetlen azzal, ahogy Bertie-t neveljük. Nem éneklünk neki eleget, nem törölgetjük az arcát minden falat után etetésnél, nem kényszerítjük szelíden, hogy aludjon már el, nem vesszük ki a tárgyakat a kezéből, nem állítjuk fel, nem ültetjük le, nem dirigáljuk folyton, nem itattuk, amíg nem érdekelte a pohár, nem adtunk neki olyan ételt, ami után nem ácsingózott, nem kezdtük korán a hozzátáplálást. Ez akár hiba is lehet, mindenesetre azt egy kis önigazolásnak érezzük, hogy anyósom mindig olyan ajándékokat hoz Bertie-nek, amik 1-2-3-4 évvel idősebb gyerekeknek valók. Ha a mi helyzetértékelésünk esetleg téves is, jó látni, hogy az ő rosszallása is a gyerek teljes félreértésén alapul.

Na, összességében az ilyen élmények segítettek abban, hogy kialakítsuk azt a meggyőződésünket, hogy Bertie-t alapvetően békén kell hagyni. Ezen azt értem, hogy ha nem is hagytuk sírni, de nem is kapkodtuk fel folyton; ha nem is szigorúan időpontokhoz kötődve etettük, de nem is tömtük kajával minden pisszenésére, mert ki tudja, hátha más baja van vagy mást akar;  ha nem is játékmentes a lakásunk, de tudomásul vettük, hogy Bertie-t a játékai nem nagyon és akkor is csak korlátozott ideig érdeklik, inkább a mi holmijainkkal játszik. Tudomásul vettük továbbá, hogy untatja, ha sokáig beszélünk hozzá (pl. mesélés) és mivel este elaludt, ezért nem is nagyon volt helye az esti mesének. Elfogadtuk, hogy szeret elnézelődni, szeret babrálni tárgyakkal, szeret járkálni, szeret dolgokat helyekről levenni, szeret felmászni. Nagyon kevés dolgot tiltunk meg, nagyon kevés dologra akarjuk kifejezetten ránevelni. Ha konkrétan nagyon veszélyes vagy nagyon zavaró, amit csinál, akkor persze szólunk neki, de a legfontosabbnak azt tartjuk, hogy érdeklődjön a dolgok iránt és fedezze fel azt a maga kedvére. Nem hagyjuk persze magára és baromi sok időt töltünk vele, például rengeteget sétálunk, rengeteget utazunk a városban, vagyis érik bőven élmények, beszélgetni is szoktunk vele, de igyekszünk nem rátelepedni.

Még soha senki nem mondta (az anyósomat leszámítva), hogy Bertie ne lenne roppant értelmes, barátságos, érdeklődő, békés vagy hogy feltűnően le lenne bármiben maradva a kortársaihoz képest. Ezt valamelyest igazolásnak érezzük, de a helyzet az, hogy nem rövidtávú eredmények miatt választottuk ezt az utat, hanem, mert egyrészt taszít az a gondolat, hogy a gyerekünk folyton korlátozva legyen és hogy a világról az első és legfontosabb tudása az legyen, hogy a szülei dolgokat megengednek és megtiltanak neki, ahelyett, hogy egy kis merész felfedező válna belőle, másrészt, mert azt vettük észre, hogy Bertie maga egy ilyen dolgokra igényt tartó gyerek és mi magunk is így érezzük jól magunkat.

Bertie ugyanis élvezi a társaságunkat, szeret a mellkasomon elaludni, imád az anyjával bohóckodni, imádja, ha megpuszilgatja őt, de nem csüng folyton rajtunk és el is mászik, le is kéredzkedik elég gyorsan. Semmilyen félelmet nem érez, ha átmegy a másik szobába tök egyedül (inkább mi lopakodunk utána azonnal, nehogy egyedül valami baj érje), merészen kapaszkodik fel dolgokra, de azért óvatos duhaj. Elég gyorsan megtanulta, hogy másszon le az ágyról a lábával előre és bár nyújtózkodik távoli dolgok iránt, azért inkább a közelebbi dolgokat választja végül. Szóval, úgy fest, amit mi szeretnénk, az neki is megfelelő. Ha nem így lenne, minden bizonnyal változtatnánk, mert bár van véleményünk mindenről, kifejezetten dogmatikusak azért nem vagyunk Clamesával.

De nem is kérdés, hogy Bertie-é mellett az általunk kitalált rendszer a mi igényeinknek is igyekszik megfelelni A jelek szerint, bár fontos számunkra a gyerekünk, de fontos az is, hogy jusson idő a saját dolgainkra, beleértve a kettőnk ügyeit is és ezért szándékosan nem próbáltunk Bertie-re jobban rácsimpaszkodni. Van ebben némi tudatosság is: a nővérem annak idején konduktornak készült és sok szülővel beszélgetve arra jutott, hogy azok a szülők nem roppannak össze, akik (ha erős bűntudattal is, de) szándékosan keresik az időt magukra és a személyes pihenésre. Ezt a leckét már vagy tizenhét éve megjegyeztem, s most igyekszem is hasznosítani. Kezdettől eljárunk moziba (bár Bertie hiányzik olyankor), s eszünkbe sem jut otthon maradni, ha valami érdekes program van valahol. Legyen az tüntetés, kiállítás, felfedezésre váró park vagy városrész, új közlekedési eszköz vagy akármi, nekivágunk hármasban a városnak.

Hát, így.

2017\04\15 Clamesa Szólj hozzá!

Mindhárman beszokunk, nemcsak Bertie!

Két hete dolgozom 8 órában, Aldric pedig még egy ideig marad otthon Bertie-vel, aztán két napot bemegy majd dolgozni. Ők ketten még mindig csak beszoknak a bölcsibe, én meg a munkahelyemre.

Aldric majd ír ide a beszoktatási időszakról annak a végén, így én most a saját beszokásomról szeretnék írni, család és gyerekszempontból itt. A jó dolgokról már írtam az előző bejegyzésemben, most inkább a nehézségeket ecsetelném ebben.

1. Nehéz, hogy amíg ők ketten heti kétszer a bölcsiben szórakoznak, én nem lehetek ott. Persze, olyan nem lehetne, hogy senki se dolgozik, de továbbra is agyalok rajta, hogyan lehetne Kokomora költözni hárman.:) Nem vagyok ott, mikor hozzájuk megy a gitáros csaj és Bertie csipcsipcsókázik a csoporttal, meg jön a bábjátékos pasi is, akit szájtátva bámul. Közben Aldric ott dolgozik kinn, kávézgat, eszik, mert Bertie a beszoktatásnak már abban a fázisában van, ahol egyedül mókázik benn a csoporttal. Sokszor tudunk napközben beszélni szerencsére, és olyankor én is úúúúgy ott akarok lenni velük, pedig nagyon élvezem a munkámat.:)

2. Nehéz, hogy nem tudom, mennyit vegyek le Aldric válláról az itthoni és a gyerekkel kapcsolatos tevékenységekből. Ő sosem dolgozott rendesen 8-4-ig, így nincs egy példa előttem, milyen lenne a dolog fordított helyzetben. Jelenleg reggelente többnyire én látom el Bertie-t (öltöztetés, pelenkázás, etetés) az érintések és a mami-babatime miatt. Aztán én tolom őt a  reggeli sétán többnyire végig, és hazafelé is. Itthon én fürdetem meg és vetkőztetem le, Aldric eteti, de én megyek altatni (ami nem egy procedúra, csak leteszem, betakarom, alszik). Én indítom be a mosást reggel, de Aldric tereget ki délelőtt (Bertie és Humicica hathatós segítségével). Aldric mosogat itthon, én hétvégén takarítok (porszívózás, kis vécétakarítás).

Ebben még nem dolgoztuk ki a tökéletes time-menedzsmentet. Ahogy olvasom, a 8 órában dolgozó szülők (jellemzően férfiak) többnyire nem csinálnak otthon már semmit se a háztartással, se a gyerekkel. Én viszont tényleg szeretem mind a férjemet, mind a gyerekemet, így nem akarom őket cserbenhagyni. Az eszemmel tudom, hogy le kellene vennem minden terhet Aldricról, és reggel és este teljesen egyedül ellátni Bertie-t, mint ahogy elvárnám tőle is fordított helyzetben. De egyszerűen le kell ülnöm 8 óra munka és napi 14 km séta után este, és bámulni ki a fejemből. Viszont Bertie-t ezalatt természetesen nem lehet betenni a vitrinbe, szóval többnyire a leülésemet a fürdésének időszakára időzítem, és beáldoztunk az alvásidőnkből is egy kicsit, hogy nyugodtan szexelhessünk, nézhessünk sorozatot, vagy csak leülhessünk egy kicsit. Így manapság már nem 9-kor, hanem 10-10:30 felé fekszünk le és 6-kor kelünk. Ez tartható.

3. Nehéz, mert lemaradok az intézési dolgokról szinte teljesen. Ha gyógyszertárba kell menni, azt el tudom végezni szünetben, de semmi mást nem (akár NAV, akár posta, bármi). A védőnő Aldrichoz jön ki, az orvoshoz Aldric viszi el egyedül a gyereket, vállalva a Bertie-vel nem egyszerű öltöztetési procedúrát.

4. Amit tudok, megteszek, a dolgok leszervezését pl. nagyrészt én elvégzem, amit Aldric nem szeret. Én hívom fel a dokit, a védőnőt, felírom Aldricnak, milyen receptek kellenek. Összekészítem minden este, másnap Bertie milyen váltóruhát visz a bölcsibe, és az egész napi pelenka és kaja adagját, zsepit, stb-t is bekészítem a babakocsitáskába. Felírom, ha venni kell valamit.

A rendszerünk egyértelműen több terhet ró Aldricra, mint rám, ezért még igyekszünk tökéletesíteni, hogy ez ne így legyen. Aldric persze nem panaszkodik, de én szeretném elejét venni annak, hogy később kelljen!:)

2017\04\10 Aldric Szólj hozzá!

KRESZ szabályok babakocsisoknak

Íme néhány fontos szabály a KRESZ-ből, ami esetleg elkerülhette eddig a figyelmünket, de mióta nem csak a saját életünket féltjük, hanem a gyerekünket, mégse lehet többé figyelmen kívül hagyni.

878. § Kiegészítő szabályok kijelölt gyalogosátkelőhelyekre vonatkozóan

(1) Elsőbbség az, amit megadnak. Lehet méltatlankodni, de gondold csak át, hogy mi a fontosabb neked: hogy igazad legyen vagy hogy ne basszalak el az úttesten?

(2) Kijelölt gyalogosátkelőhely előtt gépjárművel csak akkor kell megállnunk, ha nagyon ráérünk vagy ha megijedünk, mert nem figyeltünk oda és most ösztönösen rálépünk a fékre.

(3) Amennyiben nem tudunk átjutni a gyalogosátkelőhelyen gépjárművünkkel, nyugodtan álljunk meg a zebrán.

(4) Semmiképp se álljunk meg gépjárművünkkel gyalogosátkelőhely előtt, ha

a) úgy ítéljük meg, hogy gyorsítva valószínűleg előbb átérünk a gyalogosoknál.

b) úgy ítéljük meg, hogy nagyobb ívben kanyarodva valószínűleg ki tudjuk majd kerülni a gyalogosokat.

(5) Ha a gépjárművezető megítélése szerint túl lassan haladnak át a gyalogosok gyalogátkelőhelyen, nyugodtan jelezze nekik, hogy takarodjanak a picsába.

(6) Kerékpárra közlekedőkre is a fenti szabályok vonatkoznak.