Kalandra fel!

Négyen lettünk

2017\02\19 Clamesa Szólj hozzá!

Néha a babanevelés is terhes

Írtam korábban egy bejegyzést arról, hogy le kellett mondanunk a mozizás egy részéről. (Azóta meg már gyakorlatilag teljesen, mióta bezárták a MOM-ot, és nem lehet OV-ben nézni sehol semmit, szóval ez a helyzet megoldódott örökre.)

Elöljáróban: A gyerekünk kezdettől alszik éjjel, jó evő, kedves, barátságos, boldog gyerek, el tud lenni egyedül is, szeret élni. Szerencsénk van vele. De!

Összeszedtem azokat a szokásait a gyereknek és azokat a velejáróit (nálunk!) a gyereknevelésnek, amitől naponta 5 évet öregszem. (Segítségül, kihagytam az olyan dolgokat, hogy ezentúl Anyuka a nevem, meg hogy nem vesznek fel sehova gyerekes nőt dolgozni.)

1. Állandó nyávogás. A gyerek mostanában naponta többször nyávog. Ok nélkül. Nem kommunikálni akar velünk, csak hepciáskdova ordítozik. Nem tudunk neki segíteni, bármit is csinálunk.

2. Nem hagy enni otthon. Ő evett, majd én kezdek enni. Azonnal jön oda hozzám, elveszi a tálcámat, el akarja venni a kést, lerántja az ölemből az egészet (nincs ebédlőasztalunk, hogy ott tudjak enni). Ha falatokat adok, közben is rángatja le a dolgaimat. Ez nyilván személyes érzékenység kérdése, nálam a nyugodt evés fontosabb bárminél (kivéve ugye az unikornisokat). Fiatalkoromban tartotta magát az a nézet, hogy a folytonos felugrálás, a falás a gyomorfekély okozója. Ma már tudjuk, hogy nem, de egyszerűen az agyam nem veszi be ezt az információt a gyakorlatban.

3. Nem hagy enni étteremben. Megetetjük ott az étteremben, majd még a miénkből is kér, gyakorlatilag két étkezést csinál az egyből, mennyiségre. Ez nemcsak amiatt bosszantó, hogy gyakorlatilag a fal felé fordulva eszünk és egyikünknek mindig baba-kompatibilis kaját kell kérnie (nem csípős, nem kismagvas, nem hizlaló). Hanem amiatt is kellemetlen, mert ordítozik mostanában az éttermekben (nem sír, hanem hangosan kurjongat meg nevet), ami idegenek számára - rendkívül érthető módon- egyáltalán nem aranyos.

4. Végigüvölti az összes felöltöztetést. Mindent kipróbáltunk, de semmi sem segít. Énekelünk (ez talán még ront is a helyzeten:D), foglalkoztatjuk, gyorsan vagy lassan csináljuk. Üvölt, hát üvölt. Szerencsére jól szigetelt téglaházban élünk, így legalább a szomszédok nem akarnak megölni minket.:)

5. Tépi a hajunkat. A játszóházi bölcsiben, ahova néha bemegyünk, azt tanácsolták, hogy mondjuk neki, hogy fáj, és vágjunk szomorú arcot. Ez sajnos nem válik be, a gyerek elkezd nevetni azon, hogy jaj, haha, megint grimaszolsz, nagyon vicces. Én nem sajnálom a hajamat, van belőle elég pár parókára is, de idegenek hajának tépése "kicsit" durva.

6. Leveszi Aldric szemüvegét. Ez csak amiatt érdekes, mert annak a pár tízezer forintocskának van helye máshol is, mint hogy újat kelljen csináltatni. Aldric anélkül gyakorlatilag vak, szóval sajnos mindig viselnie kell, a gyerek meg gyors és erős, mint a villám és Hulk Hogan együttvéve.

7. A kábelek. Mindig megtalálja a laptop és a telefon kábeleket. Kihúzza a laptopból, be akarja venni a szájába. Üvölt, ha elveszed tőle, akkor is, ha játékra cseréled ki. Ezekkel nem nagyon van mit tenni, éjszaka feltesszük töltőre a dolgainkat, aztán amíg bírják, bírják napközben.

8. Közösségben viszont tündököl. A játszóház bölcsis részébe néha bemegyünk és ott a gyerekekkel eljátszik (az ő korosztálya), nagyon boldog, kivirágzik. Szeret az utcán, tömegközlekedésen, éttermekben is flörtölni emberekkel, mosolyog, nevet, simogatja a karjukat. Szóval, ő ilyen Janus-arcú kis legény!:)

Valószínűleg Bertie egyszerűen ilyen! Én pl. a mai napig is rendkívül érzékeny vagyok, csak megtanultam uralni az indulataimat és a dühömet. Ma már természetesen nem vágom magam hanyatt az utcán, de szoktam problémázni olyan dolgokon, amin más nem (pl. a magyar egészségügy helyzete, környezetvédelem, férfi-női nevelési szerepek, szegénység), ahogy Aldric is. Talán ebben ránk hasonlít.:)

sir.jpg

2017\02\18 Clamesa Szólj hozzá!

Mire figyeljünk, ha bébiételt vásárolunk?

Szabályok, amik alapján mi választunk (nem fontossági sorrendben):

1. A korcsoport. Attól, hogy ehet a gyerek a DM szerint 4 hónaposan epret, attól még - ha a családban volt allergia a kismagvas gyümölcsökre - ne vegyél a gyereknek. Majd ráér 1,5 éves korban is. Egyébként mi nem követjük a - nagyon durván túlszabályozott - magyar hozzátáplálási elveket mindenben. Annak idején itt írtam a világ néhány másik országának hozzátáplálási elveiről.

2. A cukortartalom. A főételeknél (főzelékek) nem fontos annyira nézni a cukrot, mint a gyümölcsös ételeknél. A gyümölcs cukor nélkül is éppen elég édes.

3. A fruktóztartalom. Azt hiszed, az valami jó dolog? Nem. Annak a mennyiségét is érdemes az üveg oldalán levő táblázatban megnézni!

4. A sótartalom. Rengeteg olyan főzelékféléből választhatunk a piacon, ami a sómentes felirattal van ellátva. Érdemes azt választanunk!

5. Az ár. Jellemzően a Müller sajátmárkás termékei és a Rossmann saját márkásai a legolcsóbbak, és mind átmennek a fenti 4 próbán is.:) 220-300 Forint közötti áraikkal néha a DM akciói is felveszik a versenyt, de ott ugyanazt a minőséget kapja az ember általában, drágábban.

6. A változatos táplálás. Mi minden nap 3 üveg bébiételt adunk a gyereknek. Reggelire egy müzlis gyümölcsöt, ebédre egy főzelékfélét, uzsira egy sima gyümölcsös bébiételt (általában kevert gyümölcs), a többi étkezés még tápszeres. Igyekszünk mindig változatosan kiválasztani az ételeit, ízvilág és ételfajta szempontból is. Erre azt a megoldást találtuk, hogy egyszerre veszünk meg egy heti adagot, így nem tévesztjük el, miből mennyit evett a héten. De ha nem lenne Aldric segítségként, én biztosan vezetném egy füzetben, hogy milyeneket vettem már a héten. 

7. Bio. Ha van rá lehetőség, érdemes a bio változatot választani a sima helyett. A Rossmann sajátmárkás bébiétele ebben verhetetlen!

8. Ne legyen benne pálmaolaj vagy pálmazsír. Ez a legnehezebb és a legújabb szempontunk. Kevés dolog van, amiben nincsen sajnos ilyesmi, de igyekszünk jól választani. Naponta akár 12 emberszabásút is megöl a pálma feldolgozása. 

Miért választottuk a bébiételes táplálást?

A) Bio.

B) Változatos.

C) Mindig elérhető minden gyümölcs és zöldség.

D) Ellenőrzött minőség, míg a bolt és a piac sajnos nem.

E) Könnyű vele. Bedobom a babakocsiba és megeszi, ahol épp vagyunk.

F) Nem kell hozzá főzni.

G) Nem szeretünk fagyasztgatni, és később elővenni azokat a dolgokat, így nagyobb mennyiség készítése sem játszik.

H) Pontosan tudjuk, mennyit eszik a gyerek. (Kezdettől meg tud enni egy teljes üveggel, de így tudjuk a pontos ml-t, ahogy a tápszernél is tudtuk előtte.)

Kedvenc márkáink, amik ezeknek megfelelnek:

  • HIPP
  • Babydream
  • Alnatura
  • Univer

 

 

2017\02\15 Clamesa 2 komment

Így fogytam vissza a szülés után!

A helyzet ez volt tavaly március 7-én:

- komplikációmentes szülés (császármetszés)

- kezdettől tápszeres a gyerek

- 158 cm-vel és 70 kg-val mentem szülni

- terhességem előtt 56 kg voltam, ahogyan most is.

Íme néhány módszer arra, hogy hogyan lehet visszanyerni a formád szülés után viszonylag gyorsan. Itt egy bejegyzésem képekkel arról, hogyan alakult a hasam a szülés után.

1. Eleve nem kell meghízni!

Persze, ezt könnyű mondani, amikor az ember már nem hány naponta, viszont ugyanannyit vagy még többet eszik a terhesség fennmaradó részében. Nekem szerencsém volt, csak a max 14 engedett kg-t híztam magamra, és amint letettem a szőlőt és a mogyorót, megállt a súlynövekedésem. Nem beszélve arról, hogy a 38. héten már ki is vették a gyereket, így nem szálltam el az otthon fekvésben még jobban. Az utolsó 1 hétben ugyanis már nem jártam be dolgozni, mert csak 200 m-t bírtam járni a fájdalomtól, amit a magzat feje okozott, de enni meg ugye kell. Viszont, ha nem mozog hozzá az ember egyáltalán, az para.

2. Gondolj a térdeidre!

Megérdemlik ők ezt a terhelést? Elbírják? Nem fogja megbosszulni magát a majdnem egy évig tartó durva súlytöbblet? Ez az egész nem csak a külsőről szól, igenis szól az egészségről is!

3. Sétálj sokat már kezdetben!

Az orvosom mondta, hogy ahogy hazaértem, próbáljak annyit mozogni, amennyit tudok. Már a kórházban is komoly sétákat kellett tennem a folyosón egyébként. Az 5. napon elmentem a tőlünk 300 m-re levő DM-be kicsit nézelődni (gyerek nélkül), alig bírtam ki, de sugárzó arccal értem haza, mert kimentem a lakásból és mert mozogtam végre! 1 hetes korában már vittük őt egy rövid sétára (500m), és ezt a km adagot egyre növeltük. Ha nekem kellett volna a babakocsit levinnem az 5 nagy lépcsőn a lifttől, valószínűleg később kezdem el az egészet, de így Aldric munkába menet ledobott minket, aztán felfelé meg mindig segített valaki.:)

4. A napirendet próbáld úgy alakítani, hogy tudj egyre többet mozogni a gyerekkel!

Én néha futok babakocsival, néha csak hosszú sétákat teszek/teszünk vele. Az átlag napi adagunk kb. 10 km. Ez néha csak napi 4 (ez alap), de van, hogy napi 22 km is megvan. Ehhez persze szükség volt arra, hogy megtaláljuk a pelenkázós helyeket, a jó árnyas padokat etetéshez (tápszer) és azokat is, ahol kimozoghatja magát, ha nem ott van (park, játszóház). A gyerek maga által kialakított napirendje szerint kezdtük el szervezni a napjainkat (eleinte 3,5 óránként volt etetés), és szervezzük a mai napig is. Mindig van nálunk tápszer, és két adag bébiétel. Császármetszés után egyébként 3 hónapig nem szabad futni, de séta mehet minden mennyiségben, amint úgy érzed.:)

5. Ne tarts otthon édességet és túl sok gyümölcsöt!

Néha, ha ketten voltunk itthon a gyerekkel mondjuk egy teljes délutánt, azon kaptam magam, hogy bekapok egy kis mandarint, egy kis kekszet, egy kis ezt, egy kis azt. Na, ezért nem szabad túl sok ilyen dolgot otthon tartani!:) És igen, a gyümölcsök sem a barátaink minden mennyiségben sajnos.

6. Egyél rendszeresen és jól! 

Azért, mert gyereked lett, még leülhetsz menüzni ott, ahová addig jártál, nem kell rendelned a kaját, vagy emiatt csak gyorsan befalni egy-egy péksüteményt babakocsi tolás közben. Persze, nem akarom kizárni azokat, akik munka után még otthon főztek minden nap (én személyesen nem ismerek ilyet), azok persze tehetik azt is, amit addig.:)

7. Szexelj annyit, amennyit csak kívánsz!

A szex egy remek sport. Szülés előtt és után is (persze ha már az orvos engedi). Megizzaszt, de azonnal tudsz fürödni utána. Motivál a mozgásra. A kapcsolatod fényét emeli. Boldoggá tesz. Fényes lesz tőle a bőröd. A szexuális vágyaidat ne nyomd el amiatt, hogy "nem a gyerek érdeke" stb, mert a szexszel te és a párkapcsolatod is sokkal boldogabbak lesztek!

8. Pihenj, amikor csak tudsz!

A mi gyerekünk 2 hetes korától alszik éjjel, így nekem a fáradtság nem játszik annyira, de azért ha úgy érzem, hogy kivagyok (pl. munkakeresés vagy hírek miatt), akkor ledőlök bármikor otthon vagy csak kicsit pihentetem a szememet. Ha a gyerek nem alszik épp, akkor csak a kanapéra lefekszem, nézni őt kicsit.:) Az elhízás és a nem alvás ugyanis kapcsolatban állnak egymással!

csaszar.jpg

Van más bevált módszered? Írd meg kommentben!:)

2017\02\09 Aldric Szólj hozzá!

Babaöltöztetés - kezdőknek és haladóknak

Gyereket öltöztetni? Hogyan?

Az egyik legzavarbaejtőbb kérdésnek a gyerekvállalás előtt, a gyerekvárás alatt és kezdő szülőként is azt találtuk, hogy hogyan kell öltöztetni egy gyereket, aki maga még nem tudja, mit akar és ki se tudná fejezni, ha akarna is bármit. Amit másoktól hallottunk, fórumokon olvastunk, az sem tűnt eligazítónak, így a saját fejünk után kellett mennünk, s mivel lassan eltelik az első év, talán nem haszontalan leírni a tapasztalatainkat.

Elfogultságaink

Volt pár dolog, amit előre tudtunk, hogy nem akarunk. Az egyik ilyen, hogy nem akartuk plüssállatnak öltöztetni a gyereket, mert azt gondoltuk, hogy van neki emberi méltósága. Ezért kerültük az állatfüles sapkákat, állatot imitáló kezeslábasokat stb.. A másik, hogy nagyon ijesztőnek találtuk a száz rétegbe bugyolált babákat és meg akartuk nézni, vajon nem elég-e kevesebb ruha is a gyereknek. Nem akartunk csak fiús színeket alkalmazni, mert szerintünk nem csak a kék és a zöld szín illik egy fiúhoz.

3467970.jpeg

Nyilván rózsaszín ruhából kevés volt, ami tetszett volna, de ahogy vannak jól kinéző rózsaszín férfiingek, sőt, elegáns nadrágok is, ha láttunk volna ilyet, megvesszük azt is. S bár sokak szerint baj minifelnőttnek öltöztetni a gyerekeket, mi azt gondoltuk, hogy nagyon is rendben van, ha visel nadrágot, pólót, inget, pulóvert, mellényt, kabátot, s az se tragédia, ha ezeken nincs semmi, ami a környezetet arra emlékeztetné, hogy "ebben a ruhában egy baba van". Szerintünk ez ugyanis látszik magán a gyereken is. Ugyanezen okból a rugdalózót gyorsan dobtuk is, mert semmi értelmét nem láttuk hosszabb távon a használatának. A kapucnis ruhát is csodálkozva fogadtuk ugyanezért, hiszen egy babának minek azon kívül, hogy a környezete szerint cuki?

Kezdetben

Egy kb. 20 fokra felfűthető, nagy belmagasságú polgári lakásba érkezett Bertie március elején, ez sok mindent eldöntött azzal kapcsolatban, hogy hogyan öltöztessük akkoriban. Otthon ekkoriban bodyt viselt és egy rugdalózót, adtunk rá kesztyűt (a körme miatt) és zoknit. Mikor kivittük, ha kenguruban jött, akkor ezek voltak rajta:

  • zokni
  • body
  • rugdalózó
  • vékony pulóver
  • vékony nadrág
  • kesztyű
  • sapka

 Babakocsiban ugyanezek mellett egy vastag plédet tettünk rá és kezdetben mindig használtunk esővédőt, ami sátorként borult rá és melegítette.

A rugdalózót májusra hagytuk el végleg.

Még annyit, hogy kezdettől sokat vittük ki (akár órákra is, amint Clamesa elbírta), főleg kenguruban, de babakocsiban is elég sokat volt az átlaghoz képest.

Nyáron

Júniustól költöztünk át egy újépítésű, sokkal melegebb, sokkal fényesebb lakásba.

Bent csak bodyt viselt, sőt, ha extrémen meleg volt, néha csak pelenkát.

Kint

  • bodyt
  • rövidujjú pólót/inget
  • rövidgatyát

Esetleg ráterítettünk egy vékony pelenkát is. Viszont tény, hogy mindig vastagon bekentük naptejjel és volt napernyő is a babakocsin. Az öltöztetés hibája volt, hogy nem adtunk rá nap ellen hosszú ruhát, így összekentük a babakocsit naptejjel.

Ősszel

A nyár sokáig tartott, de októberre kezdett hűlni az idő. Akkoriban a kinti viselete a következő volt:

  • body
  • zokni
  • nadrág  
  • hosszú ujjú póló vagy ing
  • esténként vékonyabb pulcsit, esetleg sapkát adtunk rá

Benti öltözék:

  • hosszú ujjú body
  • zokni

Tél

Az alapfelszerelése kint:

  • hosszú ujjú body
  • egy, majd később két vékony hosszú ujjú póló
  • vastag pulcsi (ideértve a mellényt is)
  • dzseki
  • harisnya
  • 2 zokni (amikortól cipőt kapott, ebből 1 zokni maradt)
  • sál (vettünk a Brendonban egy tök jó körsálat, ez sokáig gond volt)
  • sapka 
  • (kapott kesztyűt is, de nem szereti felvenni, ezért hidegben sokszor csak betömjük vele a kabát nyílását, hogy ne áradjon be a hideg)

Ezt egészítettük ki kezdetben egy pokróccal. Ha nagyon hideg vagy erős szél volt vagy ha csak hosszabb útra mentünk, akkor esővédővel. Aztán jött a bundazsák, mert a pokrócot mindig lerúgta. De a bundazsákot nem élvezte Bertie, úgyhogy idővel áttértünk a sínadrág+kabát kombinációra, amiben szabadon mozog, viszont a bébihinták egy részébe nem fér bele.

Benti viselete:

  • zokni
  • harisnya vagy nadrág
  • hosszú ujjú body
  • hosszú ujjú póló.

Ehhez tudni kell, hogy a lakás télen is meleg, mert távhős.

Záró megjegyzések 

Nem mondjuk, hogy mindenkinek így kell csinálni, ahogy mi csináltuk. Mi napi több kilométert szoktunk például Bertie-vel sétálni, hóban-fagyban, amit ő nagyon szeret, de ez nyilván habitus kérdése is, nem csak szoktatásé. Viszont azt jelenti, hogy télen hidegre, nyáron erős napfényre fel kell készülni. Meg arra is, hogy ne stresszeljünk túl mindent. Bertie nem fázós, nyáron meg izzadós, ami lehet, hogy részben ok, részben okozat, mindenesetre mi az inkább kevesebb, mint több hívei voltunk, bízva a természetes hőháztartásában. Beteg ezzel együtt is nem nagyon volt, ismerőseink gyerekeihez képest egészen elhanyagolhatónak tűnt az az 1-2 alkalom, amikor betaknyosodott.       

2017\02\08 Aldric Szólj hozzá!

11. havi helyzetjelentés

Tegnap lett 11 hónapos Bertie. Íme néhány jellemző dolog az elmúlt hónapból:

  • az orvosnál 9,64 kg-ra mérték a súlyát, ami azt jelenti, hogy lényegesen lassult a súlygyarapodása, de tekintve, hogy mennyit mozog, az is csoda, hogy nem fogyott;
  • mostanában valamivel többet sír, mint eddig - ezt az anyai nagyszülei kissé zokon veszik, mert ők nagyon hozzászoktak a kissé idealizált, sosem síró unokájukról alkotott képükhöz, mi inkább az akarata fejlődése jelének tartjuk;
  • Bertie újabban többet mászik már, mint kúszik;
  • nagyon sokat álldogál az ágy, a könyvszekrény, dohányzóasztal, a kanapé, a WC-kagyló, a kád mellett;
  • igazából könnyedén le is tud ülni, ha tovább akar menni, de még hajlamos elsírni magát, mert el-elfelejti, hogy valójában le tudna ereszkedni;
  • éjjel néha felsír (nem tippeljük, hogy miért, mert mindig rendben visszaalszik, egyéb tünetei nincsenek), néha sírva ébred, de egyik sem jellemző;
  • borzasztóan ügyesen fel tud már ülni minden külső segítség nélkül, akár a szoba közepén is és nagyon szeret ülve játszani - meglehetősen sok időt tölt el így;
  • játék közben sokat "magyaráz": általában csak gügyög, de egy-két hete nagyon tisztán ki tudja mondani, hogy mememe, papapa és nem (valamint, hogy nemnemnemnemnemnem) - mikor először mondta, nem is a megszokott hangján, hanem valahogy erősebben, ő lepődött meg a legjobban, mire képes, rögtön ránk nézett és elmosolyodott;
  • tátog, mint egy hal;
  • úgy tűnik, néha hiányzunk neki. ha engem nem lát délelőtt, vagy ha Clamesa elmegy hajat mosni, üdvözöl minket;
  • még mindig nagyon szereti az embereket, mosolyog, nevet velük;
  • megpróbáltuk megtanítani, hogy nyújtsa ki a nyelvét, mert nagyon tetszett neki, amikor mi csináltuk: eddig egyszer sikerült csak, de párszor próbálkozott vele és nagyon viccesnek találta;
  • lassabbak az etetések és időnként meg-meghagy ételt, ezt mi szintén az akarata megerősödése jelének látjuk, régebben ugyanis egyszerűen mindig elfogadta, amit kapott;
  • szeret beleenni abba, amit eszünk, s ha meglátja, a saját ételét szívesen félreteszi;
  • újra megszerette a fürdést: mióta tud rendesen ülni, egy kevés vizet engedünk csak a kádba, abban ül és sokáig eljátszik (mi több, bele is fekszik a vízbe, sőt, feláll a kádban, ha ki akar jönni);
  • bújósabb lett valahogy: nagyon szeret a mellkasomon elaludni esténként, szívesen veszi, ha lefekszünk mellé a földre és körülöttünk vagy rajtunk játszhat, s egyébként is szeret körülöttünk lebzselni;
  • a tekintete is megváltozott: most már mintha nem egy baba nézne ránk, hanem egy kisgyerek, máshogy mosolyog, máshogy néz, intenzívebben (ha akarom, erőszakosabban) és összetettebben próbál kommunikálni;
  • Humit egyre gyakrabban tudja megérinteni, megfogni, s bár messze van még attól, hogy simogatni tudja, párszor már belemarkolt a szőrébe;
  • egy ideig kísérleteztem azzal, hogy mi lenne, ha egy papírra a kezét mozgatva rajzolgatnék vonalakat tollal, de akkor Bertie-t a dolog egyáltalán nem érintette meg - érezhető volt, hogy nem áll készen rá egyáltalán;
  • viszont mióta magabiztosan ül és játszik, nagyon sokat ügyesedett, egész finom mozdulatokkal fog meg tárgyakat, tesz arrébb, vagy épp ütögeti őket;
  • nagyon szeret tárgyakat ledobni és figyeli, mi fog történni;
  • az egyik kedvenc helye a lakásban az előszoba, ahol leül a cipősszekrény elé, leveszi a fehér műanyag dobozt, amiben a cipőtisztító eszközöket tartjuk, kipakolja őket és játszik velük;
  • elkezdett szinte mindent megenni a lakásban, amit csak talál a pormacskától a könyvből általa kitépett papíron át a még ki tudja miig -  24/7 őriznünk kell, de így is meglepő dolgok kerülnek elő a szájából 

moment-of-awakening-l-cne78n.jpeg 

2017\02\03 Clamesa Szólj hozzá!

Meglesz még ennek a böjtje?

Akarok írni a kisbabával otthonlét egy - mások által - keveset emlegetett részéről, ami pedig - nekem legalábbis - nagyon élvezetes és egyben iszonyatosan demoralizáló.

Az egyetemi 5 év jó volt. Elvégeztem 3 szakot (ebből egyet egy tollvonással tett értelmetlenné a Viktor később, de ezt most hagyjuk), volt rengeteg szabadidőm, volt pénzem, voltak barátaim, voltak pasik. Dolgoztam ugyan végig, de olyat, ami rugalmas volt, és a szakmámban dolgozhattam valamit, amit imádtam, és ahol pezsgő kulturális közegben mozoghattam. Ezt is tollvonással húzta át ugyanaz az ember később, de ezt is hagyjuk. A szabadidőmet többnyire a múzeumozás, barátaimmal programokra járás tette ki (éppúgy a négykoktélamorrison'sháromban, mint a galériák, mozik látogatása).

Aztán, a PhD-m első 3 évében - amikor tanítottam néhány tárgyat, és volt pár órám - nagyon szabad volt az időbeosztásom, ugyanis nem dolgozhattam az ösztöndíj mellett. Ami egy magyar átlagbér összege volt akkor (ma már több). Jártam az összes kiállításon a városban, ismertem az összes sminkterméket és ruhaboltot. Sok időt töltöttem a lakás szépítgetésével és a barátaimmal. És persze itt is voltak pasik.

A PhD után elkezdtem dolgozni egy - bár 8 órás, de - csak heti két napnyi bejárást megkövetelő állásban. Így tudtam folytatni a korábbi, szabad, kulturálisan és szociális pezsgő életet. Egy év ottlét után immáron Aldrickal kiegészülve. Pénz, barátok, férj, szabadidő. A státuszomat ott is egy tollvonással húzta át a fenn említett személy, de erről majd később.

Végül, jött a CSED, GYED, azaz itthon maradtam a gyerekkel. Aldricnak továbbra is csak heti két nap kell bemennie, és így ugyanúgy élhetünk, mint eddig. Mikor bemegy, többnyire elkísérjük, vele ebédelünk és vele jövünk haza. Ez egyrészt csodás mennyiségű séta számunkra egy nap, másrészt egy kis baba-mama time is, mert együtt játszóházazunk, szórakozunk. Ezt mindketten imádjuk, sőt, mindhárman. A többi nap ugyanúgy telik, mint korábban, mindig találunk valami programot úgy, hogy mellette Aldric tudjon dolgozni eleget (itthonról egyébként jobban tud) és a gyerek tudjon eleget pihenni.

Számomra ez az időszak arról szól, hogy a gyerek jól alszik, jól eszik, én kipihent vagyok, viszonylag jól is fizetik ezt az egészet. Az alvásidejében meg tudom nézni a legújabb Elviszlek magammal!-t, vagy néhány King of Queens részt. Tudom, tudom, de ez a kettő az én guilty pleasure-öm.:)

Viszont, ahogy már elspoilereztem, még terhességem alatt megszüntették a státuszomat (nem miattam, hanem a - politikai - főigazgató váltás miatti átszervezés miatt). Szóval, a 2 év leteltével majd itt állok letolt gatyával. Ezért elkezdtem állást keresni: ráérünk arra még, de azért nézelődjünk. CSAK 8 órás, benti munkákat találok. Amikkel több pénzt lehet keresni, de nem élhetek többé úgy, ahogy akartam. Járok interjúra, hallgatom telefonban az ajánlatokat, és húzom a számat. A kirúgásom miatt több gyereket szülni nincs lehetőségem, egyrészt mert nem lenne GYED-em, másrészt meg, mert nem tudom, mi alapján sorsolnánk ki, melyiket taníttatjuk.

És közben lázasan mesélek Aldricnak arról, hogy majd Guamba/Máltára vagy a kitalált Kokomora költözünk, és ott szoknyákat fonunk a turistáknak és boldogan élünk mi hárman.

Hogy meglesz még ennek a böjtje?

Lehet.

Mindenesetre most megyek sorozatot nézni, puszi!

 

2017\01\28 Aldric Szólj hozzá!

Egy barátság története Benővel - ezúttal egy másikkal

Nem tudom, honnan került hirtelen elénk ez a sok Benő (bevallom, az egyetlen Benő, akit eddig ismertem, az a rákospalotai Karácsony Benő park), de tény, hogy néhány nap alatt Bertie már a második Benővel barátkozott össze. A múltkorival ugyebár a Kopaszi gátnál találkozott, ezzel pedig az unokatesója balettvizsgáján Angyalföldön. Benő nővére maga is a vizsgázók között volt, az apja pedig mellettünk ült, akárcsak Benő, akit az egész elég mérsékelten érdekelt, bár a nővérével nagyon kedves volt. A 4-5 éves forma kisfiú hamar felfigyelt Bertie-re és elég gyorsan megkedvelte. Ebben azt hiszem, Bertie baba mivolta játszhatta a döntő szerepet, kedvessége és barátságossága csak ezután jött. A szimpátia mindenesetre gyorsan kölcsönösnek bizonyult: Bertie megsimogatta Benő karját, belekapott a hajába, megpróbált a keze segítségével szemműtétet is végrehajtani rajta, Benő pedig beszélt hozzá, leült mellé a földre, segített megakadályozni, hogy Bertie kúszni-mászni kezdjen, utánament a cumijának, amikor elgurult, felajánlotta, hogy üljön az ölébe, megsimogatta a karját, a haját, bábozott neki Bertie plüssével, továbbá nagyon szerette volna, ha Bertie kimehet egy kicsit mászkálni. Mi több, a betört képernyőjű telefonját is odahozta és felajánlotta, hogy nézzenek együtt mesét. 

Meg kell mondanom, nem tudom, hogy bírta volt az extrém meleget, levegőtlenséget és az esti időpontot Bertie Benő nélkül. A balett nem nagyon izgatta, a klasszikus zenét szokás szerint kedvelte, a jazz-balettes résznél a ritmus egy kis táncikálásra is rávette, de a steptáncon kívül, amit tátott szájjal figyelt, más nem izgatta. De szerencsére ott volt Benő!

Nem akarom igazságtalan lenni, Benő kedvessége a jelek szerint a családjára általában jellemző. Apja, aki mellettem ült, szintén barátkozott Bertie-vel, puttyogott neki a szájával, meg össze-össze vigyorogtak néha, bár persze azért próbált a lányára is figyelni és Benővel is kellett foglalkoznia. Mindenesetre a fiunk őt is nagyon kedvelte.

Érdekes volt látni, ahogy Bertie kapcsolatba került egy másik gyerekkel. A nagy korkülönbség miatt inkább petelés volt ez, mint barátkozás persze, de Bertie, amellett, hogy megadóan tűrte, hogy szeressék és szórakoztassák, azért maga is érdeklődőnek bizonyult.

    cica.jpg

2017\01\24 Clamesa Szólj hozzá!

Egy barátság története Benővel

Voltam Bertie-vel egy játszóházban megint, ahová járunk kb. hetente. Most volt ott egy másik gyerek is, akivel még sosem találkoztunk, pedig rendszeresen oda jár a szüleivel. Ő maga 5 éves forma srác, Benőnek hívják. Bertie-t akkurátusan Gellértnek szólította, végig produkálta neki magát. Hol felszaladt az ugrálós részbe, hol dobta neki a labdát, hol csak simogatta a fejét. Megdicsérte a haját, hogy milyen nagy már. Néha pedig a gyűrűn és a kötélen mutatta be az óvodában elsajátított mozdulatokat Bertienek, aki ezt hangos ujjongással jutalmazta. Bertie tehát imádta őt, végig mosolygott rá, bámulta, követte a szemével. Néha sikongatott is neki és ütötte a kezével a földet, ha nem figyelt rá Benő.

Így lett a játszóházból nézőház aznap számunkra, és így esett, hogy Bertie szerzett egy új barátot.

animal.jpg

2017\01\23 Clamesa Szólj hozzá!

Emlékezetes terhességi pillanatok

A terhességem lelkileg, fizikailag, családilag és financiálisan is megterhelő volt, ahogy olvashattátok az előző blogon is. Persze, nem mondtuk volna ezt akkoriban, ha tudjuk, mi jön utána (pozitív és negatív dolgokban egyaránt).

Mégis mi maradt meg ebből az őrült rohanásból, amit terhességnek hívunk így 11 hónap elteltével. (Segítségül belinkeltem korábbi bejegyzéseinket.)

1. Határozottan emlékszem, ahogy Bertie minden reggelre a hasam oldalára volt lecsúszva, úgy aludt éjjelente. Így a hasam féloldalas maradt addig, míg fel nem ébredt ő is.

2. Emlékszem egy nagyon szürreális esetre. Mentem haza egyedül a munkából, megéreztem a Nádor utcai (egyébként szörnyű) kínaiból kijövő illatokat. A következő, amire emlékszem, az, hogy fizetek a kajáért.:D

3. Az egyik legjobb élményem a máltai nyaralás 13 hetes terhesen. Ahogy máltai bodyt keresek az ajándékboltban (találtam!), ahogy megyek be a tengerbe és arra gondolok, biztos nagyon szép a pocakom (nem látszott semmi:D).

4. Arra is szívesen emlékszem vissza, mikor Bertie felfedezte Humit, és minden Humi nyávogásra egy erős rúgással reagált. Volt egy éjszaka, amikor Humi és a magzat felváltva ébresztgettek minket. Telihold volt, azt hiszem. Humi fél óránként jött üvölteni, dagasztani, nyávogni. A magzat meg, amint visszaaludtam volna, elkezdett tombolni, hogy mi az Isten ez a zaj.:) Másnap reggel eléggé fájt a munkába indulás 7-kor. 

5. Amikor a meetingeken odakúszott afelé az ember felé, akinek szimpatikus volt a hangja. A tudományban már csak úgy van, hogy az ember kizárólag férfiakkal dolgozik együtt, így a magzatnak lett egy fixációja a terhesség végére a mély hangú férfiak iránt. Persze tehetett erről a Buffy-maraton is és Spike.

6. Amikor azt hittem, kés van nála benn. Más magyarázat nem volt arra, amilyen fájdalmakat éltem át az utolsó 2 hónapban, egészen a csodás 38+3. napi császáromig!

7. A zsigeri rettegés a minden napi injekciótól. Én nem tudtam megszokni 300 darab után sem, minden nap nagyon fájt, heti egyszer tuti bevérzett és/vagy eltaláltunk egy eret. Az anyukák telemártírkodják az internetet azzal, hogy ki lehet bírni, hát...szó szerint értik, az már biztos. 

8. Az egyik kolléganőm bejött az irodámba úgy 35 hetes terhes koromban. Elkezdett arról mesélni, hogy milyen jó a terhesség és visszasírja. Tőlem is azt várta, kezdjek el áradozni. Én nem panaszkodom idegeneknek, így nem mondtam se jót, se rosszat. Közben meg alig tudtam ülni az akkor már tomboló aranyeremtől. Brr...jó, hogy megműtötték.

9. Annyira jól esett akkoriban enni, mint még soha, és mint azóta sem. Bűntudat nélkül ehettem (ez hiba volt mondjuk, lásd ez a bejegyzés), és valahogy a mandarin és a szőlő olyan energiákkal töltött fel, amit még sosem láttam magamon. Érdekes, hogy Bertie kinn ugyanúgy addikt a mandarintól, mint odabenn volt.

10. A reménytelenség. Emlékszem határozottan a hányingerrel és gyomorgörccsel keveredő végtelen reménytelenségre a vetélés, a várakozás, a második terhességbeli 2 vérzés, az amniocentézis és az ezzel együtt járó "úristen, halva kell szülnöm" és a financiális összeomlásunk miatt. Megfogadtam magamnak, hogy ezt mindig észben fogom tartani, ha esetleg 2. gyereket akarnék. Még egy ilyet nem bírnánk ki.

again.jpg

+1. A blogoddal lehet segíteni embereken nem keveset. A top 10 leglátogatottabb bejegyzés nem mindegyike került ki az Indexre. Pl. az sem, ami miatt angolul és németül (jaj) kellett doktori disszertációkat olvasnom, hogy össze tudjam rakni a kombinált teszt és a Down-kockázat témákat benne.

De ami a legfontosabb:

So, I will walk through the fire
Cause where else can I turn?
I will walk through the fire
And let it.
2017\01\18 Clamesa Szólj hozzá!

Bertie hogyan tesz a környezetéért

Gondolkodtam mostanában azon, hogy mi mit tanítunk Bertie-nek a tágan értelmezett Föld/állatvilág/növényvilág/környezet védelméről. Őszintén, nem vagyunk fanatikusak, de megtesszük, amit tudunk.

1. Nem használunk soha autót. Számunkra az a legfontosabb, hogy amíg jól elérhető helyen lakhatunk, és nem kényszerülünk autóra, ne is legyen. A mozgás és a tömegközlekedés jó tapasztalat és értékes időtöltés a gyereknek, és felszabadulás a Földnek.

2. Szelektíven gyűjtjük a műanyagot, és összetömörítjuk a szemetünket. A papírt sajnos szinte mindig beszennyezzük, és úgy már nem dobható ki, de pl. egy pizzás dobozt már összehajtva a papírosba dobunk általában. A papírzsepiket egy megfázásnál a vécén húzzuk le és nem a szemetet növeljük velük. 

3. Nem veszünk minden évben halott fenyőt. Évek óta műfenyőnk van, amit feldíszítünk és így nem kell miattunk kivágni fákat, facsemetéket. Kiállunk a Városliget, a Római-part, a Dráva utca stb. fáinak védelméért. Ugyanezért nem vásárolunk vágott virágot. 

environment.jpg

4. Nem járunk cirkuszba. Nem támogatjuk az állatkínzást. Nem járunk állatkertbe sem, ugyanezért.

5. Soha nem vásárolunk húst. Mivel mi csak étteremben eszünk azt, a gyerek meg csak ellenőrzött bébiételben kap, így nem járulunk pluszban hozzá az állatok leöléséhez.

6. Újrahasznosított papírt használunk, ha rajzolásról, ha vécépapírról, ha papírtörlőről van szó.

7. A bébiételes üvegeket összegyűjtjük és vagy odaadjuk valakinek, aki tud vele kreatívkodni vagy mi magunk töltjük azokat újra.

8. Óvjuk az ivóvizet. Ha lenne egy saját házam, biztosan esővízzel mosnék, de mivel ez a társasházban némileg lehetetlen, ezért ezt nem valósítjuk meg.:) Viszont gyors programmal, fél vízzel mosunk.

9. Értékes dolgokat nem dobunk ki. Ha egy ruhát kinőtt a gyerek, vagy mi már nem szeretünk/kifogytunk/kihíztunk, akkor azt tovább ajándékozzuk. Ugyanez a játékokkal és személyes tárgyakkal is.

10. Soha nem veszünk palackozott vizet. Sem Bertie-nek babavizet, sem magunknak ásványvizet. Mind csapvizet fogyasztunk.

Még nagyon sok dolgot lehetne tenni. A teljesség igénye nélkül: Lehetnénk teljesen szelektívek. Lehetne, hogy évente fát ültetünk. Lehetne, hogy nem eldobható pelenkát használunk. Vásárolhatnánk csak ellenőrzött módon gyártott ruhadarabokat. Lehetne, hogy mosódiót használnánk mosógél helyett. Választhatnánk jobb vezetőket a világnak. Sajnos ezeket még nem csináljuk, de hiszen benne, hogy Bertie-vel közösen már fogjuk!:)