Két hét szabadság alatt és után

Ahogy már korábban telesírtam ezzel az internetet, ezelőtt a munkám előtt soha nem dolgoztam még benn-kell-lenni-nyócórát munkahelyen.

Most pedig két hét szabadságra mentem belőle.

A munkámat alapvetően egyébként nem gyűlölöm, néha kreatív is tudok lenni benne, sőt, ilyesmire számítottam már az elején is, és alapvetően a bezártság sem szörnyű, hiszen emiatt tudunk venni új lakást, légkondi is van és egy csomóféle tea.

Nos, ebben a két hétben nem mentünk nyaralni (nem akarok hazudni, szinte kizárólag a pénz miatt), ám remekül elszórakoztunk itthon, a várost járva. Amikre nem jutott időnk az elmúlt hónapokban, azokat mind végrehajtottuk. Vagy, ha jutott is ezekre idő, mindig ott volt a gyomrunkban a görcs, hogy csak két napunk van hetente ezekre, szabadság alatt meg ráér az ember mindenre.:)

  • Főztünk majdnem minden nap.
  • Elmentünk bútort nézni egy csomó helyre (IKEA, Kika, Kika dekor, RS).
  • Elmentünk a szüleimhez vidékre kicsit levegőzni. Aldric szüleihez is többször elsétáltunk.
  • A lakásunkat kitakarítottuk, kirámoltuk, eladományozgattuk az olyan dolgokat, amiket gondoltunk.
  • A bérletünket is csinosítgattuk, takarítottunk benne.
  • Selejteztünk egy csomó ruhát, iratot, tárgyat.
  • Sokszor felmentünk és hazasétáltunk a Normafáról.
  • Jártunk étteremben az évfordulónkon.
  • Délutánonként ledőltünk aludni.
  • Szexelhettünk napközben is.
  • Minden nap jutott időnk a hajnali Margitsziget körünkre.
  • A gyereket továbbra se akartunk megfosztani a két napi bölcsődéjétől, így odafelé és hazafelé is megtettük a sétatávot Aldrickal naponta 2-2-szer. Ami király volt, mert sportoltunk, kettesben voltunk, felszállhattunk bármire, csinálhattunk bármit napközben.
  • Hétköznap napközben mehettünk művészmoziba, tudjátok, amikor az ember úgy érzi, kettejüknek vetíti a mozi a filmet. És ez az érzés tulajdonképpen nem is hamis.:)
  • Bertie-vel kettesben is belefért néhány program.
  • Filmet néztünk itthon hétköznap, és végig is tudtuk azokat nézni.
  • Kisgyerekes barátainkhoz látogattunk el, és mivel én egyébként fél 6-kor szoktam végezni, ez hétköznaponként, ha nem vagyok szabin, nem lehetséges.

Egyszóval, csodás volt. Furcsa is volt, mert mi régen így éltünk. Ma már ez nincs így, viszont az új életmódunk megtanított minket alkalmazkodni egymáshoz, a változásokhoz, és én megtanultam értékelni magam, és megtudtam, hogy a munkám nem csak alamizsnát ér.

De azért továbbra is: Kokomora kellene költözni!

Aruba, Jamaica, ooh I wanna take you to
Bermuda, Bahama, come on pretty mama
Key Largo Montego,
baby why don't we go...