Az egyik leginkább zavarbaejtő vonása növekedő gyermekünknek, hogy mire már épp kezdenénk kiismerni a szokásait, addigra hirtelen megváltozik.Eddig sokat aludt például és alig sírt, viszont sokat mosolygott, sosem követelőzött ételért. Ugyanakkor nemigen szeretett mozogni. Most viszont alig alszik nap közben; ha akar valamit vagy elégedetlen, azt éles hangjelzéssel hozza tudomásunkra, s igen keserves sírásba tud kezdeni, viszont, ha kézbe vesszük, rögtön nevetni kezd. De kézben sem feltétlenül marad meg, hanem ficánkol és már menne le a földre vagy vissza az ágyába vagy csak pördülne egyet a levegőben. Még nem kúszik (bár a napokban egyre többször tesz "gyanús" mozdulatokat), viszont gyakorlatilag az egész nappalit bejárja forogva és bizonyos helyeken már nincs többé biztonságban a papírkosár, a kéztörlő, a zsebkendő, a telefontöltő. Be is szereztünk biztonsági dugókat a konnektorokhoz és eltettünk minden felesleges elektromos eszközt (mint mondjuk a ventillátor), mert ami mozgatható, azt Bertie meg is mozgatja.

Mindezek miatt csak igen óvatosan mernék általános tapasztalatokról beszámolni Bertie hozzátáplálásával kapcsolatban. Talán nem túlzás azt mondani, hogy naponta kétszer eszik meg 1-1 üveg bébiételt: egyszer "sósat", egyszer gyümölcsöset, s hogy ezeket napról napra egyre ügyesebben, egyre kevesebbszer köpve és véletlenül a kezemből kiütve fogyasztja. Az is biztosnak tűnik, hogy egy üveg bébiételt nem érzékel teljes értékű evésnek. Bár néha meghagy belőlük (megunja az evést vagy eleve nem ízlik neki) egy kicsit, de azért napról napra gyorsabban látszik megenni, amit kap. Viszont vagy rögtön enne még vagy legfeljebb félórán belül ismét éhes lesz. Mivel tápszerből is váltottunk 2-esre, ez nyilván elég nagy változás Bertie beleinek. Néha azt hiszem, emiatt nyugtalanabb kicsit, de abban sem vagyok benne egészen biztos, hogy sokkal nyugtalanabb és nem én vagyok feszültebb a körülöttünk lévő világ egyre nyomasztóbb vonásai miatt.

Úgy tűnik, Bertie "mindenevő". Előfordult már, hogy valamit semmiképp sem evett meg (egy angol bébiételben tésztadarabok voltak, na attól rettenetesen kiborult és a spenótot se szerette), s van, amit úgy habzsol, hogy alig bírjuk felvenni vele a tempót, más ételt meg lassan eszik meg, el-elábrándozva. De a találati aránya elég jónak látszik és még azt se merném mondani, hogy a gyümölcsökkel sokkal barátibb a viszonya, mint a hússal. Sőt, arra is volt már példa, hogy valaminél az első 4-5 kanálnál fintorgott, a homlokát ráncolta, de utána hamarosan már ő kérte az ételt. De nem vagyok benne biztos, hogy mindez ennyire simán megy, mint ahogy írom, mert néha azért nehéznek tűnik.

Úgy tűnik továbbá, hogy a kezdeti nehézségek ellenére lassanként mintha megtanultunk volna együtt enni. Én például rájöttem, hogy ha oldalt fordítom a kanalat, akkor sokkal könnyebben, nagyobb adagot tudok a szájába tenni, kevesebb kosszal. Ő pedig mintha megszokta volna, hogy ha tényleg enni akar, akkor ne csapkodjon, ne forgolódjon, ne nézelődjön. Ha Clamesa keresztülmegy a szobán, az persze más, az ellen nincs mit tenni, Bertie fordul utána. Kisebb lelkesedéssel ugyan, de a macska is hasonló hatást vált ki nála. S ha véletlenül észreveszi a majommintát az etetőszéke hátoldalán, akkor persze megint kényszerszünet jön.

Egy ideig meztelenre (+pelenka) vetkőztettük őt, mert meleg is volt a lakásban és így kevesebbet koszoltunk, de mostanra elővettük az előkét és bodyra tesszük rá. Mégse lesz minden fülig bébiételes. Igaz, ehhez az is kell, hogy betűrjük az előkét az etetőszék biztonsági öve és csatja alá, mert így nem tudja Bertie megtörölni vele magát előbb, aztán megfordítani és végigkenni a bodyján (ez is új felfedezés).

Hát, most itt tartunk. Napi öt étkezés, két bébiételes, három tápszeres. Kissé hektikusabb napok.