Tegnap voltunk az ortopédusnál (akihez 3 hét bejutni, esküszöm, mint egy jó plasztikai sebész). Szóval, a faszi 80 meg a halál közt van, de úgy tűnik, ez nem fontos.

Megnézte a gyereket, mosolygott neki, a gyerek is mosolygott a lámpákra, mert ott szokott lenni a kedves dokinővel a státuszokon. A pelusát levéve a lábát tekergette és azt mondta, hogy tökéletes, dobjuk el a terpeszpelenkát. A terpeszpelenka szót 10-szer kellett elmondanom, mert végig azt hitte, a sima pelenkáról van szó. Kérdésemre, hogy akadályozta-e a mozgásfejlődést a terpeszpelenka, elnevette magát, hogy jaj, azt a pelust (mutatva a sima pelenkára) nem tudja olyan szorosan rátenni, hogy akadályozza. Epic fail.

Aztán, azt sem értette, miért voltunk csípőultrahangon, ha nincs baja a gyereknek. Azért, mert a protokoll része. És miért vagyunk most itt, azért, ahogyan már mondtam 154-szer, mert a védőnőnk azt mondta, jó ez is, ne menjünk vissza kontrollra a Maternitybe.

Szorongtunk végig a vizsgálat alatt, mint törpe a magas piszoárban, de eldobhattuk végre a terpeszpelust!